Mozi: Elhajlási engedély

 

Sokan vannak, akik cím alapján választanak filmet. Ez (elvileg) helyes is. Hiszen egy (jó) cím sok mindent elárul. Sőt! Különféle médiumok – elsősorban a „normális” újságok – kifejezetten címadásra szakosodott kollégákat alkalmaznak arra, hogy a kirakatba valami olyat tegyenek, ami valóban behozza a vásárlót. Az, hogy esetünkben a címadó vagy a fordító alkotott „nagyot” már erősen véleményes. Persze a bajom leginkább az, hogy az amerikai filmeknél megszokott módon máris többet árul el, mint amennyit kellene. Pontosabban ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. Legalábbis abban az értelemben, amit ilyenkor megfogalmazunk magunknak a film végkimenetelére következtetve. Szerintem ugyanis hülyeség arra utalni, hogy a film happy and-el, avagy annak éppen ellenkezőjével zárul. Továbbmegyek. Különösen egy vígjáték esetében, ne kelljen ezen elmélkedni. Üljünk be, élvezzü(n)k végig, aztán majd csak kisül belőle valami.
A történet meglehetősen egyszerű. Két házaspár férfi tagja felmentést kap a házasság köteléke alól egy hétre. Mit tudnak a helyzettel kezdeni? A stáblistával sem fárasztanék különösebben senkit. Na, jó pasi létemre annyi azért kikívánkozik belőlem, hogy a „Milf”-ek azért rendben vannak. (Ááááá, de nem szeretem ezeket az amerikanizált kifejezéseket, de mindenki így nevezi a már anyaszerepre „kárhoztatott”, de még mindig „eladható” nőket).
Ami engem inkább foglalkoztatott a film előtt és után, az valami más. Próbálom az ilyen helyzeteket lefordítani a mai „modern” párkapcsolatok működésére. Sőt továbbmegyek. A média gerjeszti az ilyeneket, vagy a hasonló filmek „csak” megpróbálják ábrázolni a mindennapos szituációkat? Magyarul, a tyúk volt előbb vagy a tojás?
Bár lehet, hogy ez is csak valami üres polemizálásnak tűnik, hogy hasznosnak tüntessem fel a fejem üresjáratát. Ennek ellentmondani látszik, hogy már találkoztam két olyan emberrel is, akik osztották a véleményem. Remélem, nem velem van a baj vagy azzal, hogy rosszul választom meg a barátaimat.
Annak örülök, hogy – ha nem is a végkifejletet tekintve – de van benne egy kis csavar, ami mások számára is elgondolkodtató lehet. Akiben nem teng túl a nemzeti érzelem, vagy éppen csak ki akar szakadni ebből a mára csak politikai szájkaratévá vált ünnepségsorozatból, az megkapja az „Elhajlási engedély”-t hogy beleférjen ez a mozi a négynapos ünnepbe. Nekem belefért.