Veszélyben a (húsvéti) alkotmány

/avagy így legyen ötösöm a lottón/

A húsvétot sok mindennel összefüggésbe lehet hozni. Lehet egyfajta megtisztulás, önvizsgálat, majd ezek alapján egyfajta kitárulkozás. Mindezeket kombinálva hagy tegyek egy kijelentést. Én azon többséghez tartozom, akik nem értenek a politikához. Viszont azon kisebbséghez, akik ezt be is merik vallani. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbálnék meg együtt élni a mindennapok híreivel és „hírességeivel”. Sőt, ezeken az „alakokon” és jelenségeken időnként el is mosolyodom. Bár nem ez lenne a megfelelő reakció. De a sírást inkább meghagyom a valódi emberi történetekhez és érzésekhez tartozó „tetszésnyilvánítás eszközeként”.

Vérbeli kritikusaim (némileg joggal) vágják a fejemhez az utóbbi időben, hogy olyan „kis” visszafogott vagyok. Még csak nem is használhatom a védekezésnek azt a formáját, ugyan hogy írjátok már le! Azzal hogy személyesen közlik az észrevételeiket, nem vádolhatom meg őket, hogy a névtelenség homályába burkolózva, a hátam mögül támadnak. Most, hogy egy kicsit kiszabadultam a munkahelyem teremtette bezártságból, sikerült átszellőztetni a fejemet.

Április elején világszenzációként terjedt a hír, hogy Václav Havel – cseh elnök a kamerák nyilvánossága előtt nyúlt le egy tollat. Abban a pillanatban beugrott, hogy ezt a „palit” össze kellene hozni a mi Palinkkal, hátha őt is meg tudná fosztani a tollától, hogy ne irkáljon már mindent össze-vissza, ráadásul hibásan. Erre mit ad Isten, – a szent ünnep előtt – összejött a nagy találkozás. Láthatóan örültek egymásnak. Bár szerintem az őszinte mosoly mögött sokan átértékelték a gondolati szabadság fogalmát. Különösen azért, mert egy meglehetősen speciális nyúl-ünnep elé nézünk.

Nemzetünk „nagyjai” mintha egy kicsit túlértékelték volna a keresztény értékrend hangsúlyozását. Gondolom, nem egyedül állok egy kicsit értetlenül a kialakult helyzet előtt. Miért kell még a húsvétba is politikát vinni? Kicsit szokatlan lesz a pápai áldás helyett azt nézni a tv-ben, hogy a nemzet golyóstolla a nagy nyilvánosság előtt le tudja e írni (helyesen) a nevét. Már, ha lesz mivel. Jó, jó a Szentatya is minden évben ugyanazt a félmondatot mondja el, legfeljebb abból lehet hírt „gyártani”, hogy hányadik nyelvként hangzik el magyarul: Áldott húsvétot! A köztársasági elnök is mindig ugyanazt a nevet írja le. Legfeljebb nem mindegy, hogy mikor, és hova. (Meg persze nem biztos, hogy ugyanúgy.)

Hogy még mindig nem vagyok elég kemény, és az érintetteket miért nem küldöm el melegebb éghajlatra? Nem bolondultam meg! Én is szeretnék nyaralni menni, és Isten ments, hogy bármelyikükkel is összetalálkozzak valahol!

Szóval, várom inkább a nagyszombati lottóhúzást (is), hátha éppen a mi (Csínom) Palkónk hozza meg a szerencsémet.

 

Akinek van kedve egy kicsit játszadozni, kiegészítheti a nemzeti együttesünket:

A nemzet csalogánya: Blaha Lujza

A nemzet csótánya: Nagy Feró

A nemzet golyóstolla: Schmitt Pál