SZEMezgetés II. rész
(A szem, mint múzsa)
Mielőtt bármit is „mondanék”, olvassunk át néhány idézetet a múltból és a jelenből! Majd a lírai bevezető után jöjjön egy kicsit durvább szösszenet, ami azt „bizonyítja” hogy nem részegültem meg a múzsa csókjától… (De a blogos közegbe bele kell, hogy férjen…)
„Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.”
(József Attila: Altató)
"Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet."
(Ady Endre: Őrizem a szemed)
"Csodálkozz rá e szépséges világra,
élvezd a jelent, értékeld a mát!
Szemed, füled, s szíved nyisd végre tágra,
érezd az élet ragyogó dallamát!"
(Aranyosi Ervin: „Ahogy a madarak”)
Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.
Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.
Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.
Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!
(Aranyosi Ervin: A szem a lélek tükre)
Aki itt valamiféle műelemzésre számít, azt azért ki kell, hogy ábrándítsam. Hosszú-hosszú irodalmi tanulmányaim során mindig volt egy olyan irodalom tanár, aki így tette fel a kérdést, amikor verselemzésre került a sor: Mire gondolt a költő? Na, ilyenkor nem voltunk egy hullámhosszon. Mert, hogy a költő mire gondolt, az egy dolog. De én mire gondoltam a kérdés kapcsán… Valami olyasmire, hogy az illető „tanító néni” se lásson tovább az orránál. Persze nem kívántam én a szeme világának elvesztését, még csak nem is a „szent helyen” előforduló szagok miatt „aggódtam”. Csak a nőági felmenőjének egy konkrét nyílására gondoltam, hogy jó helyen lenne, amikor ilyen kérdéseket tett fel.
Na de ne mennyünk ennyire „mélyre”. Hiszen a látásmód más és más. Természetes, hogy mindenki a saját szemszögéből néz ki a fejéből, és a saját módszereit, lehetőségeit próbálja felhasználni arra, hogy megmutassa a szem fontosságát. Megszemélyesít, példaképeket állít, vagy egyszerűen csak kinyitja a szemét.
Az irodalom mindig is híres volt arról, hogy képekben „gondolkozzon”. Ennek egy olyan varázsa is van, amit a nem látó ember is értékelni tud. Hiszen a képzelet világa egy olyan „helyszín”, amit mindenki a maga képére formálhat. Ezért is utaltam arra, hogy mennyire le tudja lombozni az embert, ha egy elképzelt világot nem úgy formálnak meg, – pl. filmben – ahogy azt elképzeltük. (ld.: Harry Potter)
A szem tehát nem csak fizikailag lát(tat), hanem rajta keresztül igencsak erős érzelmi hatások is érnek bennünket. Sőt, ugyanezek a hatások vissza is tükröződnek. Aki tehát azt hiszi, hogy a szeme csak egyirányú utca, az nagyon téved. Ugyanolyan veszélyes „üzem”, mint bármi más, ahol kétirányú a forgalom. Persze ez a „veszély” a hasznunkra is válhat, ha ügyesen bánunk vele, és nem utolsó sorban vigyázunk rá! Vagy helyesebben rájuk? Persze, hiszen a természet egy „kicsit” túlbiztosította magát, amikor kettővel is megajándékozott bennünket. Azt pedig, hogy milyen tökéleteset alkotott csak most kezdjük igazán felfogni. Bármekkora ugyanis a fejlődés a technika világában, még mindig nem tökéletesek azok az alkalmazások, amelyek a szemünkön keresztül akarnak becsapni bennünket. Fura megfogalmazás lehet, mégsem térünk el nagyon a valóságtól, amikor úgy fogalmazunk, hogy a szemünk számára múzsaként jelennek meg a 3D-s felületek. Akár a mozikban, akár a kisebb testvéreken, a számítógépeken vagy a telefonos alkalmazásokon találnak meg bennünket az ingerek.
… és akkor a „mi” múzsánk, ahol segítséget kaphatunk. Mert mindenkinek kell valaki, aki felnyitja a szemét! Szemészet Magánorvosi Rendelő (Katt. Ide!)
