Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Ha tetszett, kattints az ábrára és az „Egyéb blogok” között válaszd a (Lépcső)Házon kívül blogot

Ádám valóban csak felületesen ismerte Brigit, így halvány fogalma sem volt, hogy egy ilyen este után hánykor illik telefonálni. Ugyan hat óra után már felébredt, de abban biztos volt, hogy korai lenne még ilyenkor rácsörögni valakire, hogy miként élte meg az előző estét. Amikor végre megtalálta a cetlit, abban azért reménykedett, hogy a lány tényleg komolyan gondolja azt a beszámolót. Úgy vélte, hogy egy reggeli macska-mosdás, és egy gyors bevásárlás mindenképpen hasznos időtöltés, és még a gondolatait is rendezheti egy kávé közben.

Vasárnap reggel nem volt nagy forgalom az egyetemi büfében. Az éjszaka késői baglyai már elvonultak, a korai felkelők meg sosem lendítették fel az üzletet.

-               Nehéz estéd volt? – kérdezte Szilvi néni, a büfé mindenese.

Szilvi ugyan még nem tartozott a klasszikus néni kategóriába, de tapasztalatait mindenki elismerte. Az ismereteit ugyan nem az előadótermekben szerezte, de ez nem volt senki számára elítélendő dolog – legalábbis bizonyos alaphelyzeteket kivéve. Kapcsolatba került ugyan a professzorokkal és a hallgatókkal is, de az információk áramlása inkább a vízszintes testhelyzetekben valósult meg. Szilvi néni se haragudott ha „lenénizték” inkább büszke volt magára, ha még emiatt is a középpontba kerülhetett. Ezen tulajdonságával Ádám is tisztában volt, ugyan csak hallomásból. Annyit azonban tudott, hogy illik óvatosan kezelni az efféle alakokat.

-              Még korai lenne értékelni a történteket, sőt lehet, hogy nem is nagyon van mit – válaszolt a fiú, kissé álmoskás hangon.

-              Hú, de titokzatos valaki – mosolygott Szilvi néni.

-              Titok? Itt, ebben a helyiségben?

-              Nocsak, úgy látom máris sikerült felébredned, de lásd, hogy jó kedvemben vagyok, kapsz egy kis ajándék kekszet a kávé mellé.

A fiú, miközben a közeli bolt felé sétált, azon morfondírozott, hogy kellene valami meglepit vinni a lánynak. Aztán gyorsan elhessegette a gondolatot, hiszen nem egy üres csevegésre készül. Valami fontosat akarnak vele közölni, így semmi szükség a semmitmondó beszélgetések átívelésére szolgáló elterelő hadműveleteknek. A boltba belépve azonban földbe gyökerezett a lába. Az első forgóállványon idióta képeslapok voltak felrakva, különösebb logika nélkül. Nem először járt már itt, de eddig fel sem tűnt neki ez a szerkezet. De most nem lehetett nem észrevenni. Az egyik kártyán egy vicces sapkába öltözött egér éppen fenéken billent egy macskát, akinek ettől a még a farka is égnek áll. Mosolyogva nyújtotta át az eladónak a kártyát, aki meglepő módon, nem kérdezett vissza, hogy kér e még valamit. Ádámnak ekkor esett le, hogy a lányhoz mégsem mehet tömött szatyrokkal, így eldöntötte, hogy nem is vesz semmi mást. Ő ugyan elméletileg albérletben lakott, de elég sok időt töltött a kollégiumban a barátaival. Így szinte automatikusan a kollégium felé vette az irányt. Brigi hivatalosan is bent lakott. Ő is megtehette volna, hogy albérletbe megy, de a szobatársával első óta jól megvoltak. Egy faluból jöttek, így ismerték egymás szokásait, így persze rigolyáit is. Viszont a kollégiumi élet, a sok nyüzsgéssel annyira megszokottá vált, hogy a világért meg nem váltak volna ettől. Persze amíg Brigi Gáborral volt, sokat éjszakázott kint, de így mindenkinek meg voltak a megfelelő lehetőségei, hogy elbújjanak a világ elől.

Ádám már majdnem a kollégium előtt járt, amikor beugrott, hogy először talán telefonálni kellene. Leült a főbejárattal szemben egy padra, és amíg a zsebében kotorászott a telefonjáért meg a cetliért, felnézett az épületre. Csak néhány ablak volt nyitva, az egyikben azt látta, hogy egy lófarokba kötött barna haj áll kifelé. Néha egy könyök is feltűnt, mintha egy bögrét emelgetne valaki. Pepötyögte a számokat a telefonjába, maga is meglepődött, hogy a nagy izgalomban csak kétszer tévesztette el. Mivel éppen felfelé nézett, látta, hogy a lófarok eltűnt az ablakból.

-              Halló, tessék – hallatszott a második csengés után.

-              Jó reggelt, Ádám vagyok, és a névtelen telefonszám tulajdonosa után érdeklődnék – mondta teljesen semleges hangon.

-               Ön eltévesztette a számot, – ez nem a tudakozó, jött a válasz ugyanolyan monotonságot színlelve, de a lány alig tudta leplezni a lelkesedését. Mivel elnevette a végét, inkább nem erőltette a dolgot, hanem a fiú holléte felől érdeklődött.

-               Talán ha kidugnád a fejedet – ezúttal arccal kifelé – rögtön választ kapnál!

-              Ó a fenébe, én akartalak leleplezni, de éppen akkor kellett figyelnem a teafőzőre – színlelt csalódottságot Brigi, de persze máris rohant az ablakhoz. Még ekkora távolságból is jól látható volt a nagy mosoly az arcán. – Gyere fel! – és máris mondta a szobaszámot, majd kinyomta a telefont.

Csak ez után futott át a gondolat, hogy micsoda dolog már felhívni egy fiút rögtön a szobájába. Főleg anélkül, hogy megkérdezzék tőle, hová is szeretnél menni, meghívhatnálak e egy teára, vagy valami ilyesmi. De a másik kezében lévő teáskanál olyan hatással volt rá, mintha ő lenne Szilvi néni, aki minden pillanatban ura a helyzetnek. Hááááát ha valami, akkor ez most róla nem volt egészen elmondható. Nem volt sok ideje átgondolni ezt az egészet, mert máris kopogtattak az ajtón.

Az írás megjelenik egy országosan ismert fórumon, a http://www.tortenetek.hu/tortenet/most-1-resz/27586 oldalon is!