Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Három hét telt el a házibuli, majd az első „kézfogó” óta. Ragyogtak, amikor találkoztak, de sajnos erre elég ritkán került sor. Egy kézszorítás, röpke puszi. Élményszámba ment, amikor tudtak egy órácskát kézen fogva sétálni az elég korán beköszönő téli hidegben. Nagyon sokat tanultak, készülve a félév lezárására és a vizsgaidőszakra. Egyetlen hétvégét sem tudtak együtt tölteni sőt, Ádámnak hét közben is haza kellett utazni néha, mert a családban nem mentek jól a dolgok. Erről nem igazán mesélt a lánynak, hiszen örült, ha vele lehetett, ilyenkor próbált a mosolyából erőt meríteni. Persze neki is el kellett mesélni, hogy miért nem futottak össze többször az itt töltött két és fél év alatt, mi történt vele.

Hétfő délelőtt volt, az utolsó tanítási hét kezdődött meg. Ádám az egyetemi büfében kortyolgatta a kávéját. A háttérben Szilvi néni épp egy elsőéves lelki világát próbálta ápolgatni. De a fiú csak magában mosolygott, anélkül is át tudta érezni a helyzetet, hogy odapillantott volna. Egyébként is el volt merülve az újságjában. Alig vette észre az árnyékot, ami a papírlapra vetődött.

-              Nyertünk? – kérdezte Brigi a vastagon kiemelt eredményre mutatva.

-              Én már biztos, főleg, hogy sikerült ideérned.

-              Ne haragudj, de szaladok, előadás előtt még beszélnem kell a professzorral, bent találkozunk, foglalok helyet – mondta egy sejtelmes mosollyal, szinte hadarva, de indulás előtt még belekortyolt a fiú kávéjába.

* * *

A fiú kissé értetlenül nézett utána, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget az ügynek. Tudta, hogy azon kevés előadások egyike következik, amikor az évfolyam nagy része együtt van. Lesz idejük közben megbeszélni, hogy mi is történt valójában. Legalábbis lesz helye a hátsó sorban. Ideje volt indulni. Annál is inkább mert, mikor odaért a prof mögött épp becsukódott a lengőajtó. Már csak két lépés volt hátra, amikor kettőt csipogott a telefonja. SMS érkezett. A fiú úgy érezte fontos lehet, ezért azonnal előkapta a készüléket. Mindössze egyetlen szó volt az üzenet: MOST! Nem gondolkodott, csak a kollégium felé futva jutott eszébe, hogy az előadás nem is annyira fontos. Felgyorsult a szívverése, de nem csak a futástól. 10 perce beszélt Brigivel. Mi történt ilyen hirtelen? – futott át a fején. Az előadóteremből nem küldene SMS-t. Valami baj van? Ez egy üzenet, hogy levetkőzik végre a beidegződéseket és a védjegyeket? – vagy esetleg még valami mást is… De ezen most nem tudott még mosolyogni sem. Amikor Brigi kilépett a büféből, Ádám nem láthatta merre fordult, de most futást közben egyre inkább győzködte magát, hogy jó irányba halad. A lendülete alábbhagyott, de mivel a lift éppen tele lett, gyalog ment a harmadik emeletre. Kopogtatás nélkül nyitott be a szobába. Csak annyit látott, hogy egy láb eltűnt a fürdőszobában. Ádám még izgatottabb lett, mert az eltűnő lábakon a köröm rózsaszínre volt lakkozva.

-              Brigi sosem lakkozta a körmét – tűnődött magában, és próbálta feleleveníteni, hogy a büfében a lány papucsából mennyi is látszódhatott ki a lábacskáiból.

De csak a melleire tudott koncentrálni akkor is és most is. Hallotta a vízcsobogást a fürdőből, de nem mert megszólalni. Nem tudta, hogy ez is a varázslat része, vagy csak azt nem tudta, hogy mit nem tud. Kissé megkönnyebbült, amikor körbenézett, és meglátta Brigi telefonját a kiharapott almával. Leült a lány ágyára, maga mögé tette a nagypárnát, ahogy ezt három hete csinálták.

(folyt. köv.) itt