Ha egyszer… karácsonykor

Ami az idei karácsonyra való készülődés közben a leginkább feltűnő volt, nem biztos, hogy első megközelítésben szívderítő. Pedig ha csak egy kicsit is belegondolunk, nagyon is közel áll a valósághoz. Persze a fények villogása, a bevásárlóközpontok forgataga, az ajándékok özöne sok mindent elhomályosít. Még akkor is, ha látszólag fényárban úszik minden. Ma már mindennek „napja” van. A dohányzásnak, az állatoknak, a fáknak, sőt még a zászlónak is lett majdnem… (Ez utóbbi éppen egy olyan ember fejében született meg, … Na, ezt nem fejezem be, mert még felbosszantom magam a szeretet ünnepe előtt.)

Szóval… Miért is kell túlmisztifikálni egy konkrét napot egy adott „ügy” érdekében? Mi alapján állítunk fel „erősorrendet”? Ma szeretjük a kutyákat, holnap a fákat, két napig – jó esetben háromig – meg egymást? Mindezt külsőségekben beszínezzük egy zászlóval, (brrrrrrr) jobb esetben egy karácsonyfával. De miért? Vagy fordítsuk meg a sorrendet? Karácsonyfa, zászló, (hogy lehet erre azt mondani, hogy fúúúúj) egymás, fák, kutya. Jobban hangzik? Egy túrót. (Jah, ezt inkább a pogácsába – tessék, még ezt sem lehet a megfelelő helyen emlegetni.) Remélem így már egy kicsit érthetőbb, hogy nem hasonlítjuk az almát a körtével. De ez még mindig csak a felszín.

Kifejezetten jól esett olyan bejegyzéseket (blogokat, közösségi kommenteket) olvasni, amelyek arról szóltak, hogy az embereknek mekkora nyűg a karácsony. Félreértés ne essék, nem azt tett „boldoggá”, hogy sokan ezt nyűgnek élik meg, hanem, hogy egyáltalán ki merik mondani. Már megint oda kell menni…, „ezzel” is kell találkozni…, ennek is kell ajándékot venni…, már megint egész nap csak főzni… Akkor most megint idebiggyesztek egy kérdést. Miért is? Jah, hogy „valaki” kitalált egy olyan időpontot, amikor a világon az összes ember egyszerre tud időt szakítani olyan összejövetelekre, amire egész évben nem tud. Csak kérdés, hogy akar e. Pont az fog megsértődni, akihez ennek ellenére éppen nem jutott el.

Na, most jöhetnek a kritikák, főleg azoktól, akik nem minden írásomban találták meg a lényeget, vagyis, hogy miről szól valójában. Én meg ezen nem szoktam megsértődni. Van, aki Shakespeare-t olvas, mások Goethe-t, Petőfit, van, aki meg a „(Lépcső)házon kívül”-t, vagy legalábbis ezt is. Remélem, hogy a következő gondolatokkal is sikerül szíven találni egyeseket. Vagy a ketteseket. Vagy bárkit. Boldog Karácsonyt!

Ha egyszer

Ha egyszer azt találod mondani, hogy igazán szereted,

Már tudod, hogy nem veszíted el a hitedet.

Ha egyszer igazi célt látsz magad előtt,

Már tudod, hogy nem hagyhatsz el minden erőt.

 

Ha egyszer eldöntötted, hogy szereted őt,

Már tudod, hogy megtaláltad az igazit, sőt…

Ha egyszer megérezted magadban az erőt,

Már tudod, hogy megtarthatod a megfelelőt.

 

Fogd meg a kezét annak, akinek megteheted,

Azt is érezni fogod, mi lenne akkor, ha elengeded.

A hitben a távolság sem lehet az ellenfeled,

Hisz tudod, hogy az utatok egymáshoz visszavezet.