Egy dologban biztosan szerencséje van ennek a kicsi Magyarországnak. Nálunk tízmillió (hol több, hol kevesebb, de ebbe itt még nem menjünk bele) fociszurkoló, – ebben az is benne van, hogy játékos, edző és legfőképpen bíró, – tízmillió kitűnő sofőr, – a kerékpárostól a pilótáig, sőt legalább ennyi miniszterelnök (jelölt) van. Úgy gondolom, hogy ekkora merítést nem is érdemes elemezni, ezt bízzuk rá az angol „tudósokra” aki úgyis mindent megállapítanak. De kérdés, hogy szükség van e arra, hogy mindenkinek mindenről legyen véleménye, ráadásul olyan, amiről azt hiszi, csak az az egyféle megközelítés létezik, ami az ő fejéből pattant ki. Aligha.

Annál is inkább, mert éppen elég olyan problémával találkozunk nap mint nap, amelyek igencsak megosztják a közvéleményt. Sőt, a közvéleményt még csak hagyján. De hogy baráti társaságok, sőt családok robbannak szét a nézetkülönbségek miatt, mégsem nevezhetjük „normálisnak”. De ilyen ellentétekhez nem kellenek feltétlenül politikai okok. Éppen elegek a bevezetőben említett hétköznapi „apróságok”. Mai „modern” korunkban már odáig jutottunk, hogy az is fekete seggűnek számít, aki valamiről nem mond véleményt, és nem tesz semmit. De miért? – kérdem én.

Itt van ugyebár a menekültkérdés. Kinek lehet erről hiteles információja. Azoknak, akik a kormánypropagandára épülő híradásokat nézik? Az ellenzéki média „kedvelőinek”? Azoknak, akiknek ablaka valamelyik pályaudvarra, esetleg a menekültek fő közlekedési útvonalaira néz? Melyikük tudja pontosan megmondani, hogy ki, honnan, milyen szándékkel érkezett? Mi alapján lehet eldönteni, ki a jó, a rossz vagy a csúf? Miért baj az, ha valaki a fél-információk alapján inkább nem mond semmit, csak csendben meghallgatja a tudorokat. Utána elgondolkodik az egész nap a buksijába szivárgott információkon, majd kijelenti: Na, ma sem lettem okosabb!

Vannak, akik vért adnak, – sajnos egyre kevesebben – mert úgy gondolják, ezzel segíthetnek akár ismeretleneknek is. De akik nem adnak – teljesen mindegy milyen ok miatt – nem lehetnek kegyvesztettek senki számára sem. Vannak, akik pénz, élelmet, ruhát vagy bármit megosztanak vélt vagy valós rászorultság alapján, mert ők meg úgy érzik… De akik nem… ők meg nem érzik úgy, vagy másképp érzik, de hagy döntsék már el, hogy miért. Miért ne lehetne ez így a véleménykülönbségekkel?

Na, akik ezek után úgy érzik, hogy pártatlanul, vagy más oldalról megközelítve, kellő információk hiányában lehet még elmélkedni, azok csendben, – vagy akár hangosan – olvassanak tovább.

Bár a bőröm színe más,

ugyanolyan láb hozott.

Engem is anya szült,

bennem is ugyanolyan szív dobog.

Attól, hogy oda születtem,

még nem lehetek átkozott.

Az, hogy miként éltem,

sok mindentől változott.
 
 Azt, hogy honnan volt pénzem,

nem tudhatod.

Eladtam a házam,

vagy egy másik földrész adott.

Más kultúrában éltem,

értem, hogy ezt nem vállalod.

De nem célom, hogy maradjak,

ez csak egy állapot.
 
 Ez itt még nem Európa,

tovább fogok menni,

Nem tudhatom még ma,

mit fogok csinálni?

Vannak köztünk mások,

ezzel nem tudok mit tenni.

Nem vagyunk egyformák

De ez nem itt derül ki.
 
 Te, aki most ott ülsz a gép előtt,

és a facebook tetszik gombját nyomod,

– na nem a vers alapján,

hanem mert úgy is gondolod.

Nem ítélkezhetsz az én sorsom fölött

a propagandát nem Te tolod.

Mert csak egy érzés alapján jött,

hogy a fotelból lájkolod.