Vigyázat, munkaveszély!

Íratlan szabályok rögzítik, hogy a blogbejegyzésekben ne lehessen konkrét terméket, céget népszerűsíteni. Pedig lassan le kellene számolni ezzel a tabuval. Irdatlan mennyiségben tolják elénk a képernyőkön az egyre intimebb tartalmakat, különféle egészségmegőrzési praktikaként hirdetve. Napi szinten szüreteljük a hüvelygombát, aratjuk a hónajszőrt, és már a betétről sem a bank vagy a sörösüveg jut a fejünkbe. Sőt, még a kutyapukiból is megpróbálnak egyesek hasznot húzni, nehogy már éppen a konkrét munkáról ne lehessen beszélni.

Régebben engem is foglakoztatott a fenti intelem, amikor a termelőmunkát hangsúlyozva megfogalmaztam a gondolataimat. Az akkori tésztagyár is csak azért került előtérbe – igaz névtelenül – mert több kollégám felesége is ott dolgozott. Egy kisvárosban nem nagyon volt más lehetőség, szinte harcok folytak egy szalag melletti állásért. (Az utolsó szónak mindkét értelmében.)

Akik a munkahelyteremtést hazai környezetben értelmezik, egy kicsit át kell programozzák az agyukat. (A kormánypropagandával ellentétben egyre kevesebben vannak ilyenek.) De bármennyire is hihetetlen, vagyunk még páran, akik itthon képzelik el a jövőjüket annak ellenére, hogy nem próbáljuk lebeszélni a családtagokat, hogy nézzenek körül a térkép széles vonalakkal határolt területének túloldalán is. A baj ugyanis itthon van. Éppen ezért érdemes mindenkinek egy kicsit a saját munkahelye mellé állni. (Már ha a munkahely megérdemli!) Ha ugyanis a cég, ahol dolgozunk, munkaerőhiánnyal küzd, akkor az a termelésben is meglátszik. Mind a mennyiség, mind a minőség területén. Tehát igenis tegyünk azért, hogy a saját munkahelyünket népszerűsítsük. Ha ugyanis „második” otthonunk veszélybe kerül – netán az emberi erőforrások hiánya miatt – az a mi ottlétünket is bizonytalanná teszi. Hívjuk csak bátran az utánpótlást. Ebből annak is látszani kell, hogy nem az asztalunkhoz, hanem a munkahelyünkhöz ragaszkodunk!

Vigyázat, a munkahely egy veszélyes üzem! Abban az értelemben mindenképpen, hogy itt könnyen szembe találkozunk a munkával – ahogy a nevében is benne van. Sőt, ha igazán bele akarunk merülni, még az is előfordulhat, hogy menni kell utána. De aggodalomra semmi ok. Mindenki megtalálja. Ha mégsem, a jó szándékú főnökök – meg a kevésbé jóindulatú kollégák – mindenképpen segítenek.

Szeretnék egy „jó” példával előállni, és megmutatni, hogy egy standard álláshirdetést is fel lehet dobni egy kicsit egyedi bevezetővel:

Akarsz a munkatársam lenni?
A mellékleteben meghirdetett állásokra lehet jelentkezni. Figyelem, részletes leírást találsz
a munkáról, és a juttatásokról.
Konkrét fizetés?
Igen, azt is megkapod,
ha már konkrétan megismertünk.

Nem akarsz velem dolgozni? Akkor is jöhetsz hozzánk. Ígérem, a 35.000 négyzetméteres termelőterület és a több mint 300 ember között lehet,
hogy egy hétig sem találkozunk!
Ne legyintgess könnyedén, hogy csak „melósokat” kerestek, az irodában meg el vagytok, mint a befőtt!

Gyere, próbáld ki magad, akár
gépész-tervezőmérnökként is!

allashirdetes.jpg