Ez egy rövid írás lesz. Utalva arra, hogy az élet is rövid. Bár egyesek csak most fogják megkurtítani – a sajátjukat. Elsősorban olyanok, akik most azt kiabálják: Halleluja! Ők azok, akiknek már mindegy. Most még ugyan nem értik, félek, hogy már nem is fog tudatosulni…

Az előző – közlekedéssel kapcsolatos – írásomban, még ha némi belemagyarázással is, a kerékpárosnak volt igaza. A mostani szituációt is túlélte a kétkerekű gazdája, de hogy ez kinek vagy minek köszönhető, nehéz lenne eldönteni földi viszonyok között. Persze senki se…

  A mostani történetet három-négy mondatban el lehetne intézni, talán még hatásosabb is lenne. De ha az ember sokat van otthon, akkor ráér nézelődni a neten, ahelyett, hogy valami „normális” elfoglaltságot találna magának. Sőt még tesz hozzá egy lapáttal, hogy a saját hülye történetét is világgá…