Borvirágok esetén nincs helye a szóvirágoknak. Mégis bármilyen olvasatot képesek vagyunk félreértelmezni. Egyes felületes címolvasóknak a feledhetetlen Torgyán József örök klasszikusa ugorhat be elsőre: A kormány (vagy annak egy-egy „fontos” tagja) mondjon le! Jaj, Józsi bácsi, ha tudná… Sajnos…

Az internetes felületek látszólag korlátlan tárhelyet adnak a „szószátyároknak”. Akiket ugyanis nem hallgatnak meg, inkább leírják a mondókájukat. Igen ám, de van egy nagyon fontos kontroll: maga az olvasó. Mert, hogy ő sem képes mindent végig bogarászni. Ezért (is) szeretem a 100 szavas…

  Ez egy rövid írás lesz. Utalva arra, hogy az élet is rövid. Bár egyesek csak most fogják megkurtítani – a sajátjukat. Elsősorban olyanok, akik most azt kiabálják: Halleluja! Ők azok, akiknek már mindegy. Most még ugyan nem értik, félek, hogy már nem is fog tudatosulni…

Nem, nem, ezúttal nem a (köz)helycsere sorozat folytatódik, hiszen Róma „örök”-sége után nem is lenne célszerű valami hasonló témába belefutni. Akkor miféle folytonosságot hirdet ez a hungarikum? Az oké, hogy nem vagyok már egy „könyv-szűz”, hiszen a SzeretŐ szívek…

  Szerencse vezetett erre ezer esztendeje ezreket? Nem! Egy fejedelem terelte e hegyekkel keretezett terepre ezeket. Ezen emberek megteremtettek e helyen egy nemzetet. Ettek, nevettek, gyermekeket neveltek, pereltek, rengeteget szenvedtek. Nem vedeltek? De, de! S ezzel lesz teljes e rege.…