A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül


Parlamentális „hülye”-ség

„Ingyen” téma? Akár… hiszen boldog-boldogtalan rákattan egy ilyen „hülyeségre”. Ez mindenre jó. (Vagy mindenre „is”, ahogy manapság „divat” fogalmazni.) Pedig ez is mekkora „hülyeség”. Feltűnősködni, lejáratni valakinek önmagát, vagy mást hozzásegíteni ennek kidomborításához mekkora „hülyeség” már.…

Tovább olvasom

Egy „elb@szott” hét margójára

Soha nem írták le még ennyiszer „legálisan” ezt a szót a médiában, mint ezen a héten. Lehet e így, illetve a tényszerűséget figyelembe véve, szabad e másképp ország-világ elé tárni a konkrétan kimondott szavakat? Talán soha ekkora figyelem nem kísérte még a mentősök munkájának „utóhatását”, mint az…

Tovább olvasom

A Parlament, mint „kultúrközpont”

Az ellenzék érdemben nem „lehet” résztvevője a parlamenti munkának. Ennek ellenére „megtalálják” a lehetőséget, hogyan lehetnének részesei a közéletnek. Csendesedni látszanak az indulatok, de ez csak átmeneti állapot. Mindig is tudtuk, hogy az Országgyűlés nem egy irodalmi kávéház, melyek csendes…

Tovább olvasom

Az anyázás világnapja

Tudod-tudom, sokak fejében nem éppen ezzel a leírással jelenik meg az egyik legközvetlenebb emléknap. Na, éppen emiatt gyorsan tovább is lapoznak. Pedig az álszenteskedés nem éppen az a műfaj, ami mindenre megoldást jelent. „Mindenkit anya szült”, aztán „mindenkinek csak az anyja a tuti”! – ugye…

Tovább olvasom

Kellemes karácsonyt - életmentő cigarettával

Az előző – közlekedéssel kapcsolatos – írásomban, még ha némi belemagyarázással is, a kerékpárosnak volt igaza. A mostani szituációt is túlélte a kétkerekű gazdája, de hogy ez kinek vagy minek köszönhető, nehéz lenne eldönteni földi viszonyok között. Persze senki se…

Tovább olvasom

Amikor azt kaptam, amire számítottam – SZART

Amikor egy ilyen szégyenteljes vereség után találkozik valaki a fenti címmel, nem nagyon tud másra gondolni mint a 8-1-re. Na, én nem szeretnék sokadik résztvevőként beszállni abba a versenybe, hogy a különféle blogokban hogyan ócsárolják az írók (még inkább a kommentelők) a…

Tovább olvasom

Szólásszabadság – a focipályán is

Kortársaim, meg az idősebbek közül talán még néhányan, emlékeznek egy focimeccsre, amit 1981.október 31-én játszottunk a norvégok ellen. A VB selejtezőt 4-1-re megnyertük a Népstadionban, amit akkor még hivatalosan (is) így hívtak. Futott a szekér, a rákövetkező évben ki is…

Tovább olvasom

Dupla „baszd meg” a zebránál

  A mostani történetet három-négy mondatban el lehetne intézni, talán még hatásosabb is lenne. De ha az ember sokat van otthon, akkor ráér nézelődni a neten, ahelyett, hogy valami „normális” elfoglaltságot találna magának. Sőt még tesz hozzá egy lapáttal, hogy a saját hülye történetét is világgá…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása