Fiatalok, hív a vasút vár a MÁV!

Na várjatok csak…

Az első iromány (ezen a fórumon) egy valós történet. Természetesen én fogalmaztam meg a saját stílusomban (ezen nem is kell különösebben meglepődni). Egyetlen szépséghibája, hogy nem ebbe a fórumba íródott eredetileg. Ez egyébként a szövegből is kiderül, hogy nem ez volt a célterület. Az eredeti címzettet nem idézem meg, hiszen nem szándékom a lejáratása, bár a szakavatott internet olvasók lehet így is rájönnek. Mindegy. Lényeg, hogy a blog gazdája nem tartotta közlésre alkalmasnak, –  valószínűleg ezért nem jelentette meg.

 

Szia Blogger!
 
A levelem blog-stílusban íródott, és nyilván nem azzal a szándékkal, hogy ebben a formában landoljon egy hivatalos szerv tisztviselőjének asztalán. Nincs is ebben semmi bántó szándék, csak lefekvés előtt egyszerűen így fogalmazódott meg bennem.
 
Üdv: Jumbóka
 
 
Én is ideges vagyok attól, ha valaki úgy kezd egy TV-kritikai blogot, hogy: „Én nem nézek TV-t”. Akkor mi a fenének kommentelsz b….d meg, és ne is csodálkozz, ha egyből kihajítják, de minimum lehurrognak. Most mégis úgy kezdem a levelemet, hogy nem utazom vasúton, mert (hál’ Istennek) meg tudom oldani másképp a fenekem súlypontáthelyezését még hosszú távon is. Sőt, ezt a blogot se szoktam olvasni, de mivel internet használó vagyok, biztos voltam benne, ha szükségem lesz egy témába vágó fórumra, itt találni fogok ilyet. Mivel emberek között mozgok, talán még én is annak számítok (időnként), az alábbi eset mellett ugyanis már én se tudok elmenni szó nélkül.
 
Az történet 2009. december 13-án esett meg. Nem vagyok babonás (meg amúgy se péntekre esett), meg nem is akarok rögtön emiatt katasztrófaelméleteket gyártani. Sőt az új menetrend, illetve a szárnyvonalak beszüntetésének napja sem játszik szerepet a történetben. (Bár ezek is megérnének egy misét, de ezt meghagyom szűkebb napokra, amikor már én is papnak állok.)
 
Ismerősöm (17 éves) a Vajdaságban lakik, de Kecskemétre jár középiskolába. Az ottani vasúti közlekedés helyzetéről talán ne is beszéljünk, mert ami nincs, arról kár… Éppen ezért jár autóbusszal, esetleg fizetős vagy baráti alapon szerveződő autós „kirándulással” a szegedi vasútállomásra, hogy elérje valamelyik esti vonatot a „kis”-Magyarország belseje felé. Mivel a két ország között húzódó határvonal az utóbbi idők kedvező(nek látszó) fordulatai ellenére még mindig világokat választ el egymástól, így ott átkelni se egy leányálom, már csak a várakozás miatt sem. A nevezett napon a kis hölgy a vonat indulása előtti pillanatokban érte (volna) el a szerelvényt. Csak annyi ideje volt, hogy – mint tisztelettudó (magyar iskolában szocializálódott) diák, megkérdezte a kalauzt, hogy válthat e nála jegyet. A válasz: természetesen, 3000 Ft-ért. Mivel ő egy szerény anyagi háttérrel rendelkező családból származik, úgy döntött, hogy – bár már ugyan sokszor látta – a szegedi nagyállomás patinás épületét belülről, biz elnézegeti még egy óráig, a következő vonat indulásáig. Így volt ideje megvenni a jegyet is, 715 Ft-ért. Bár egy középiskolai kollégiumban nem igazán díjazzák a későn beérkezőket, a portán már elég csak annyit mondani: vonattal jöttem. A válaszként érkező kézlegyintés mindent elárult.
 
Szándékosan nem vittem (sok) iróniát a történetbe. Nem minősítettem a MÁV szabályzatát, mert nem ismerem. Tegyük fel (már a feltételezés is megtiszteltetés tőlem), hogy minden az előírásoknak megfelelően történt. Így csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem. Megfelel ez a szabályzat az EURÓPAI normáknak?
 
- Nevezett vonat, a 763-as számú Kárász IC, Szegedről 18:45-kor.
- A kijelölt kocsik IC pót- és helyjegy nélkül igénybe vehetők.
- A jegyárakat, ELVIRA-tól kérdeztem meg.
 
Üdvözlettel, egy „szerencsés várakozó” (na jó, a kommunikációs lehetőségek széles választéka mellett, a meleg szobából).