MOST! – 13. (befejző) rész

Figyelem! A sorozat egyes epizódjai erotikus jeleneteket tartalmaznak, ezért megtekintésük csak felnőtt olvasóknak ajánlott!

Ádám úgy érezte, hogy egy kicsit le kell hűtenie magát, de amikor hidegebbre állította a keverőcsapot, megborzongott, és úgy döntött, mégsem kínozza magát. Az átlagosnál így is tovább engedte a fejére a vizet. A lány viszont annyira belefeledkezett az olvasásba, hogy fel sem nézett a papírból, amikor a fiú mellé ült. Egy két könnycsepp már ráhullott a levélre, de mivel már oda volt készítve néhány papír zsebkendő meg egy plüsselefánt, Ádám látta, hogy Brigi kezdi egy kicsit otthonosabban érezni magát. Ettől egy kicsit ő is megkönnyebbült, gyengéden a hátára fordította, és megcsókolta. A lány egy pillanatig sem habozott. Összeszorította könnyes szemeit, és átölelte a fiút.

-              Ilyen hosszan még soha, senki nem csókolt meg – szólalt meg a lány, mikor végre levegőhöz jutott. – Még ott sem – pislantott lefelé.

-              Ne gondolj most másra! – fogunk még arról is beszélni, de annyit vártunk már erre, ne hagyjuk, hogy bárki is belepiszkáljon. Ezzel félrehúzta a köntös felső részét, ugyanolyan hosszan megcsókolta a lány előbukkanó mellét.

-              Ez nem lehet igaz, sóhajtott fel Brigi! – és beletúrt a fiú hajába, ezzel is még jobban magához szorítva.

A lány már továbbgondolta volna a történetet, és elkezdte kiszabadítani a másik mellét is, de a fiú megállította.

-              Várj! – kapta el a kezét Ádám. – Most vissza kell, hogy adjak valamit a gonoszkodásból, – és közben megpaskolta Brigi fenekét. – Tényleg nagyobb, mint Dórié! (Brigi közben már fordult is ki oldalra, hogy könyökével a fiú oldalába bökhessen, de a fiú ügyesen elhárította a támadást.) – Viszont így sokkal jobban kihangsúlyozza a karcsú derekadat – majd egy mozdulattal felhajtotta alulról a köntöst, és úgy húzta végig a most már szabaddá vált testrészeken a tenyerét, hogy ujjainak széle végigszántsa a vágást is.

-              Vetkőzzünk le most már minden régi sablont, védjegyet, legyünk végre mi magunk, annyira hiányzik már, hogy valaki nagyon szeressen – duruzsolta a lány.

-              Vetkőzzük le a ruhákat is most már, hogy minden fizikai akadály is elháruljon az elől, hogy mindent megadjunk, és megkapjunk.

Megkönnyebbüléssel töltötte el Ádámot, hogy a lány ugyan szorosan magára húzta a ruhadarabot, de nem kötött rá dupla csomót, így gyorsan ki tudta oldani. A szája rátapadt a másik szabaddá váló mellre, és közben kibujtatta a kalimpáló kezeket is az akadályból. Ismét nagyon hosszan csókolta meg a lányt, közben egyre intenzívebben kezdte gyúrni a nyáltól már síkos, és egyre keményedő melleket.

-              Szeretlek, nem tudom elmondani, mennyire szeretlek, de most nem akarok beszélni – suttogta Ádám. – Szeretném, ha beteljesülne az a vágy, ami az elmúlt három hét önmegtartóztatása alatt felgyülemlett bennem.

Most teljesen a lány fölé került, egyik térdével a követelőzve rugdosódó lábak közé fúrta magát, két kezét a két bimbóra tapasztotta, hosszan megcsókolta, majd a szájával elkezdett egyre mélyebben haladni a mellek közé. Kicsit lassan ért a köldökhöz, és jó szokásának megfelelően hangosan belefújt, mint egy trombitás.

-              Na ez csikis! – nevetett fel a lány, de inkább annak örült, hogy egy kicsit csökkent a vágya, mert már nagyon fel volt izgulva, és félt, hogy idő előtt arra a pontra jut, amikor már nincs visszaút.

Próbált felülni, hogy közelebb kerüljön a fiúhoz, de az erősebb kezek legyőzték. A fiú nyelve tovább haladt lefelé, de nem csúszott be a már nedves vágatba, hanem a combok belső részét kezdte nyalogatni. Nehezen szabadult meg az egyik keze az ágaskodó melltől, de igyekezett az ujját gyorsan lehúzni, és a kissé borostás arc mellett finom mozdulattal betolta a már duzzadó punciba. Picit lenyomta, hogy a nyílás alsó része táguljon, majd fölé fordította a fejét, és nagyon határozottan, rövid mozdulatokkal kezdte nyalni. A lány felnyögött, ismét megpróbált felülni, de a fiú rögtön abbahagyta a nyalogatást, és ezúttal fejével a lány hasába fúródva nyomta vissza. Most a nyelvével visszafelé indulva kényeztette az alatta lévőt, és mire felért, forró csókban forrtak össze. A lány szinte fel sem fogta, hogy közben minden a helyére került lent is. A fiú ekkor felkönyökölt, határozottan mozgatni kezdte a csípőjét, és mélyen a szemébe nézett. Nagyon szúrósan, szinte csak a szemgolyókkal nemet intve jelezte, hogy meg ne merjen szólalni. Brigi finoman az ajkába harapott, jelezve, hogy megértette a figyelmeztetést. Átkulcsolta a lábait a fiú derekán, magához szorította, és hatalmas nagyot élvezett. Csak a harmadik, negyedik lökéshullám közben tudott Ádámra pillantani, aki éppen félrefordította arcát, és óvatosan fújtatva jelezte, hogy ő is célba ért.

-              Holnap beteget jelentünk mindketten, folyamatosan injekcióznunk kell egymást, és különben is ilyenkor a suli már kibír nélkülünk egy napot – szólalt meg Brigi végre, de olyan szorosan bújt a fiúhoz, hogy az alig hallhatta a hangját.

-              Nekem délután be kell mennem egy konzultációra, de addig neked is lesz időd, hogy összeszedd még magad, meg néhány hiányzó cuccodat. Például egy pizsamát. Bár ahogy így elnézem, nem is kell ezzel foglalkozni.

-              Ezzel sem! – sóhajtott fel a lány. – Sem most, sem máskor – és ezzel el is aludt.

(vége)