Ha visszaolvassátok az elmúlt napok néhány írását, láthatjátok, hogy igencsak megszaporodtak a párkapcsolatokkal, erotikával kapcsolatos művek. Még mielőtt valaki messzemenő következtetéseket vonna le ebből, megnyugtatom. A személyemet illetően nincs különösebb változás, bár ha lenne, azt sem valószínű, hogy innen tudnátok meg. Az alábbi írás nem titkoltan egy fiú-lány párkapcsolati problémákkal foglalkozó tematikus weboldal számára készült, – külső ráhatásra – egy lány szemszögéből láttatva a világ egy kis szegletét. De egyszer csak az oldalból kifogyott a spiritusz. Talán éppen ezért, mert már túl sok volt a gagyi meg a mondvacsinált- illetve kitalált történet… Már-már összeesküvés-elméleteket véltem felfedezni, hogy ebben a műfajban is van olyan, hogy kínai (tajvani, honkongi). De ha ehhez már eleve ehhez így állunk hozzá, akkor nem érhet bennünket csalódás. Miért őriztem meg akkor mégis az utókornak? Talán azért, mert ott is EMBEREK élnek – már akik még elférnek. Pedig Kínában is dugnak, járnak Tescóba (ha ott nem is így nevezik. Na, jó óvszert régebben nem annyira vettek, mert akkor nem lennének ennyien. De háááát akkoriban még nem voltak ilyen „divatosak” a nemi betegségek sem, így ez se „ritkította” őket. A történet szempontjából meg édes mindegy, hogy van e benne konkrétan szex, és hogy az welcome, webcam, vagy búcsú…

Ferde szemmel

A szemek, párkapcsolatok, és a sült krumpli görbületei.

Adott egy kínai lány, (én) 17 éves, a nevem Li. Ami a legjellemzőbb tulajdonságom, hogy sárga és ferde szemű vagyok. A másik főszereplő (a fiú, a volt barátom) Cso, 19 éves egyetemista, ugyancsak sárga bőrszínnel, és ferde szemmel. Természetesen ezen „kiemelkedő” tulajdonságoknak még lesz jelentősége a későbbiekben.

Cso a vizsgájára készült. Csak nézett rám, ábrázoló-geometriában is megfogalmazhatóan, de egyébként szokványos módon, ferdén. Pontosan úgy, ahogy a természet megadta neki a génjeiben. Ebben csak az volt a megmosolyogtató számomra, hogy egy európai ember ezt nem értheti meg. Hogy nézne akkor, amikor ferde szemmel bámulna rám? Megbillentené a fejét, hogy legalább az egyik szeme egyenesen álljon? De akkor mi lenne a másikkal? Az meg függőleges legyen? Vagy takarja le?

Pedig semmi oka nem volt, hogy így nézzen. Hacsak az nem, hogy én is így néztem egy fiúra. De Mo (ugyancsak fiú, és 19 éves) csak annyit tett, hogy fordítva fogta a sült krumpli rácsos tartóját a gyorsétterem-lánc 25286587-as számú üzletében, ahol nyári idénymunkásként dolgoztam. Persze azzal, hogy az edényt természetellenes helyzetben tartotta, az a beillesztés közben megbillent, és a krumpli úgy került az olajba, hogy nem maradt alatta semmi. Így a teljes adag eltűnt a sütőedény végtelen mélységében. Mo annyit mondott, azért történt, mert ferde szemmel néztem rá. De a következő pillanatban mindkettőnknek ki kellett egyenesedni – már amennyire ez genetikailag kivitelezhető volt, – mert a műszakvezető egyszerre nézett mindkettőnkre ferde szemekkel. A kapott megrovás sok mindent megváltoztatott. Műszak végén ugyanis automatikusan jött a ránk szabott büntetés. Nekünk kellett eltakarítani az edényt. Természetesen nem csak ezt az egyet, a többit is. Nem szóltunk egy szót sem a munka közben. Igyekezni kellett, mert tudtam, hogy engem vár valaki. Egyszerre léptünk ki a személyzeti ajtón, amolyan semleges ábrázattal, talán a ferde szemeket leszámítva. És akkor Cso ott állt, és nem értette a késés okát. Én belé akartam karolni, de valahogy az üdvözlő puszi sem olyan volt, mint máskor. Feltettem neki egy kérdést, az ábrázoló geometriával kapcsolatban, de mintha meg se hallotta volna. Hazakísért, szó nélkül, és távozóban is csak visszapillantott – ferde szemekkel.

Másnap elmeséltem Mo-nak. A műszak vége felé látszólag véletlenül öntötte mellé ismét a krumplit. Én meg csak néztem rá… ferde szemekkel…