Egyesek szerint már lerágott csont. Elnézve azonban az élénk híráradatot, még mindig igen sokan vannak, akik tudnának mit lehúzni róla. Szó szerint is, meg elméletben is. Az irigyek száma is egyre szaporodik, ami legfőképpen a fikázók számának emelkedésével mérhető. Kétségtelen, hogy Szepesi Niki neve korábban nem vésődött bele annyira a köztudatba, hiszen Szántó Dávid nem kiálthatta teli torokból, hogy olimpiai bajnok. Sőt, azzal se lövök nagyon mellé, hogy elsősorban azok kurvázzák le „szegényt”, akiknek nem volt meg. De a legundorítóbb annak az álszentsége volt, aki a TV nyilvánossága előtt sajnálkozott, hogy neki meg igen…

Mindenki volt fiatal, legalábbis kevesen rendelkeznek 26 éves múlttal az anyaméhben. Tudom, sokan nem szeretnek visszanézni, de általában azért nem, mert szégyellnivalójuk van. Neki meg nincs, sőt – nem mellesleg – olyan jelenségre hívja fel a figyelmet, aminek kapcsán azért másoknak kellene, hogy legyen. Niki (valószínűleg) nem követett el bűncselekményt sem. De, hogy más vele és/vagy másokkal elkövetett e, ez már erősen túllép a „véleményes” kategórián. Ennek kiderítését azonban bízzuk a hatóságokra.

Közelítsük meg a kérdést máshonnan. Nagyon sok ember felkapja a fejét, ha olyan területre nyer betekintést, amiről keveset tud. Nos, az uszodák (belső) világa is ilyen. Naná, hogy érdekli a közvéleményt, hogy egy sikersportág képviselői milyen életet élnek. Gondoljunk csak bele, mennyi mindent köszönhetünk Moldova Györgynek. Bennünket is megcsapott a mozdony füstje, botrány volt abból is, hogy Ede beteg – pedig őt nem is „A pénz szaga” fertőzte meg. A börtönök világa is elég zárt tér, még akkor is, ha oda azért időnkét érkeznek látogatók, ha nem is önszántukból. Félreértés ne essék, nem a „kiscsajt” akarom „Gyuri bácsival” összehasonlítani, de most mégiscsak egy közvetlen tapasztalatokkal rendelkező szemével nézhettünk be az uszoda számunkra elzárt részeibe. Azt mindenki tudja, hogy az első fejesugrástól a magyar himnusz elhangzásáig igen sok idő telik el. De, hogy a lányoknak nem fejlődött ki a sellőkhöz hasonlatos uszonya, valószínűleg azzal is magyarázható, hogy időnként kijönnek a medencéből. Azt az egy plusz nyílásukat meg valószínűleg nem a légszomjuk enyhítésére használják levegővételezési helyként.

Még egy érdekesség, csak hogy a sport világának más összetevőjébe is betekinthessünk. Emlékeztek még az „átkos” időkre? (Már akiknek ez fizikailag lehetséges.) Annak idején a „színes hírek” igencsak szűrt módon érkeztek hozzánk. Egy dolgot azért mindig igen nagy szeretettel tárt elénk a (köz)média. Pontos számadatokat kaptunk arról, hogy egy-egy olimpián hány darab óvszert osztottak szét a résztvevők között. Sőt később már összehasonlítás is volt arról, hogy mennyivel többet, mint előtte. Mégis mit gondoltak a kedves nézők? Ezekből talán lufi állatkákat hajtogattak, vagy csupán arra használták őket, hogy kidekorálják a báltermeket egy-egy győzelem után?

Jah, hogy a könyv érzékeny pontokra tapintott (meg a kicsi bácsi is)? Könyörgöm, az ilyen jellegű hírek generálják a legtöbb kattintást a neten! Az ember ujja pedig az egyik leghitelesebb kattintás generátor. Nem kell hinni a nagy számoknak, meg a statisztikáknak – csak nézzük meg van e már bőrkeményedés a mutatóujjakon!