A bevásárlóközpont varázsa

Átlagos napnak indult ez is, talán a szokottnál egy kicsit nagyobb nyugalommal. Vége a munkának, indul a két hetes szabadság. Így a hosszas lustálkodás után már igencsak felemelkedett a nap, mire elindultunk bevásárolni a hétvégére.

- Banánérlelő meleg! – szólt egy nyanya a hasonszőrű barátnőjéhez a bevásárlóközpont gyümölcsös polcai előtt. Közben meg libabőrös volt a karja, mert pont a légkondicionáló berendezés alatt áll.

- Az! – sóhajtott a társa, miközben a kifli formájú sárgaságokat válogatta.

Kisgyerekes család érkezett a polcokhoz, de nem fértek a gyümölcsök közelébe, mert a két öregasszony körbebarikádozta magát a bevásárlókocsikkal.

- Anyu, anyu én is kérek banánt! – kérlelte szinte visítva anyukáját egy tízéves forma kisfiú.

- Várj egy kicsit, hagyjuk a néniket is vásárolni. – csitította anyukája.

- De anyu, látod, hogy csak turkálnak, mint Gabika a főzeléket! – közben a kishúga felé bök, aki láthatóan tojik az egészre a babakocsijában.

- Hú, gyermekem, ha tudnád, hogy annak idején mi órákat álltunk sorban ezért karácsony előtt negyven éve. – szól vissza félvállról az egyik mamóka.

- Mélységes tiszteletem a kora és az emlékei előtt mamikám, de ha egy kicsit arrébb tolná a kocsiját, nekünk nem kéne negyven évet várni – szólalt meg végre az apuka is.

Ezen már én is elmosolyodtam, és elismerően bólintottam az ifjú szülő felé.

- Te is banánt szerettél volna venni? – kérdezte tőlem az apuka.

- Én szőlőt szerettem volna a túloldalról, de úgy látom, az idén később lesz a szüret.

Láthatóan megremegett a keze a két öregasszonynak. Idegességükben szerették volna végre arrébb tolni a kocsijukat, de a kerekek megmakacsolták magukat, és nem mozdultak a kívánt irányba.

- Várjanak, majd segítek! – léptem oda végre határozottan.

- Maga meg döntse már el végre, hogy melyik oldalon áll! – hördült fel az egyik banános néni.

- Én már eldöntöttem, de igyekeznék valamiféle konfliktuskezelő szerepében is tetszelegni. – próbáltam csökkenteni a feszültséget.

- Inkább a barátnőjének tetszelegne! – jött a válasz csípőből.

- Vele nem lenne baj, ha ő is megkapná a szőlőjét – pillantottam hátra – de ha belőle is ilyen házsártos öregasszony lesz, inkább fejbe vágom egy tökkel.

- Nocsak, biztató kilátások – jött a reakció a hátam mögül.

- Ne aggódj drágám! Legalább te szurkolj a mamáknak, hogy a tökös pulthoz is ekkora lendülettel érkezzenek, így a friss áru is megrohad, mire odajutunk. Legalább nem lesz olyan kemény.

- Na, aranyoskám, maga is jó keménytökű legényt fogott ki magának! – szólt oda az első banános.

- Na azért a pasim tökein talán ne osztozkodjunk, mert eddig nem volt vele gond. De nem szeretném, ha a magjai veszendőbe mennének! – csatlakozott a „beszélgetésbe” a kisasszony.

- Ej, de szépen felvágták magácskának is nyelvét! Nem csodálom, hogy így egymásra találtak.

- Bizony, változnak az idők, és ez meg is látszik a párválasztásban meg a banánosztásban is. – vetettem oda kissé ironikusan.

- Szégyelljék magukat, ennyire nem tisztelik az idősebbeket. Majd megtudják maguk is, ha ilyenek lesznek jó pár év múlva.

- Bánja a fene, én szívesen kívánok magának még negyven évet, csak ne én álljak a háta mögött a sorban.