Kevés édesebb, (és igazán emberibb) dolog van annál amikor a gyermeki őszinteség egy kicsit átértékeli a hétköznapokat. Reggel Süveges Gergő (MTVA, Magyar rádió) szösszenetébe futottam bele a közösségi oldalán. A másik két történet „saját” gyűjtés.

Gergő ezt "nyalta" be reggel::

Anya gyermekével vacsorázni érkezik a szálloda svédasztalához:
- Mondom, hogy először rendes kaját egyél, csak utána fagylaltot. Először rendes kaját, utána fagylaltot.
- De anya, akkor mit csináljak a fagyival? Már kiszedtem...
- Semmi baj. Majd anya megeszi.

Erre tulajdonképpen rímel is a következő történet. Csak a közeg más…

Anya a kislányával a gyalogátkelőhelyhez érkezik, ahol piros a lámpa. A szülő határozottan megrántja gyermeke kezét:

- Gyerünk!
- De anya, piros a lámpa! – rikkant fel a lányka.
- Á, most nem érünk rá! …

Végül egy kis levezetés, – sőt egy másik nyalás – hiszen ebben a nagy őszinteségben azért csemetéink sincsenek mindig képben.

Anyuka reggel először készíti a habot laktózmentes alapanyagból a reggeli kávéhoz. Ezt közli is a kislányával, aki mindig ott sertepertél egy kis „habozás” reményében:

- Na, most kipróbálunk valami újat! – néz mosolyogva.
A kislány belenyal, majd egy kicsit másképp íveli a száját:
- Fúj, ez olyan laktózmentes…

kép innen: Pixabay