Egy kicsit lassan jutottak el oda a „hivatásos” tartalomgyártók, hogy a bloggerek sorsával is foglalkozzanak. Valahol érthető ez, hiszen egy lap fő irányvonalát, arculatát (még ha elektronikus is) elsősorban ők határozzák meg. De van úgy, hogy a „kiegészítők” felnőnek a feladathoz.

Nem véletlen, hogy a közelmúltban én is kiemelten foglalkoztam a bloggerek sorsával. Különös tekintettel azokra, akik az index blogketrecébe vannak „zárva”. Nyilván ennek önmagában nem sok köze volt ahhoz, hogy a „ketrec” üzemeltetésével közvetlenül foglalkozók is léptek. Ők közelebb vannak a tűzhöz és egy fokkal biztatóbbnak látják a jövőt, ezért szólaltak meg. Ebbe a bejegyzésbe kezdtem írni én is egy kommentet, de ezen annyira fellelkesültem, hogy úgy gondoltam, hosszabban is kifejteném a témát. Ezért született ez a bejegyzés.

Bizonyára sokan vannak még (a bloggerek között is) akik nem döntöttek, hogy maradjanak e vagy sem ezen a felületen. Az mindenesetre biztató, hogy sokakat érdekel a „külsős” tartalomgyártók sorsa. Kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb „spontán” összegyűlt közösség, még ha a legtöbben nem is ismerik egymást. Érthető az aggodalom a jövőjük miatt. De úgyis megközelíthetném, hogy a „pályafutásuk” alakulása egyáltalán nem mellékes, hiszen óriási potenciál van bennük. (A reklámértékről nem is beszélve.) Jó lenne valami statisztikát látni arról, hogy téma szerint mi a megoszlása a blogoknak. Valószínűleg a csajos képek viszik a prímet. Rengeteg lehet a cukiság, akár gyerekről, (most a pedoféliát nyilván kilőve) akár kutyáról, macskáról vagy más élőlényről legyen szó. Nagyon sok komoly tartalom születik, és itt is széles a választék: elég csak a könyves témákra gondolni, de az utazásos beszámolók is ide sorolhatók, nem beszélve a tudományos hátterű írásokról. De ami a leginkább foglalkoztathatja a hasonló oldal(ak) gazdáit, a politikai, közéleti írások tömkelege. Utóbbiakat ugyanis egyáltalán nem mindegy hogy mennyien olvassák. (Természetesen ez a mutató az első felsorolásnál sem elhanyagolható.) Egy ország hangulata ugyanis éppen a hétköznapi emberek szempontjából, illetve az ő szemüvegükön keresztül való látásmódból adódóan fontos.

Lehet itt „libernyákolni”, meg „gyurcsányorbánozni”, de szándékosan nem akarom egyik tábort sem isteníteni. Nekem pont elég, hogy mindegyik megtalálja a saját „totemállatát”. Önmagában ezzel sem lenne semmi baj, ha tudomásul vennénk, hogy nem vagyunk egyformák. Nyilván „hülye” hasonlat, hogy a ruhaízlésünk sem azonos, (a kajáról nem is beszélve), de azért mégis megél egy plázán belül, az össze márka, amelyek szakboltjai egymás mellett sorakoznak. Az már egy fokkal közelebbi megközelítés, hogy a világon többféle vallás is létezik. Az igaz, hogy ezek hívei sem feltétlenül élnek békességben egymás mellett.

De térjünk vissza a földre! A közéletünket meghatározó politikusok ugyanis a mi hétköznapi „hőseink”, ugyanis kézzel foghatóak. (Na jó, 1-2 kivételtől eltekintve.) És Ők azok az "egyéniségek", akik meghatározzák, vagy legalábbis befolyásolni igyekeznek a napjainkat. Nem véletlen, hogy „áldásos tevékenységük”, illetve ezeknek a következményei azok, amelyek a leginkább felkorbácsolják a hullámokat. Érthető, hogy ezek a tartalmak vonzzák a legtöbb indulatot, és ezzel a legtöbb kommentet. (Már ahol az utóbbi lehetőség egyáltalán adott… Majd erről is összeszedem egyszer a gondolataimat.) Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a bloggerek hol jelennek meg – és mekkora létszámmal.

Bár nem vagyok egy nagy Petőfi Sándor rajongó, de most nem igen van más, ami az utolsó gondolatmenetet lezárná:

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

Kép: innen: pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával