Több írásomban megidéztem Már Geszti Péter örökérvényű sorait, mely szerint: „ki a bolond és ki a ’normális’, a különbség néha minimális”! Ki nem találnátok, hogy mennyire könnyen levetíthető ez a hétköznapokra. Sőt, ki-ki eldöntheti, akár önmagáról is.

A vasaló kultikus tárggyá vált nálunk, hiszen még az ismert reklámban Darabosék is feltételül szabták, hogy egy átlagos szállodai szoba nélkülözhetetlen tartozéka legyen. Még akkor is, ha nem rendeltetésszerű a használata. Na de várjunk csak ezzel az utóbbi mondattal! Hiszen ahhoz hogy eljussunk az üzembe helyezésig, el kell olvasni a kezelési utasítást. Ők nem lapozták fel, az biztos, mert akkor az ombucmani hivatalhoz való sorban állás miatt soha nem kerültek volna a TV-be. Mi is belefutottunk egy akciós folyamatba. Nosza, vegyünk egyet, ha már „leárazták”! No, de miért kerül egy ilyen tárgy egy egyébként sima képernyőre?

Hagy kezdjem egy kicsit messzebbről… A minap a cégünk feladott egy álláshirdetést egy ismert portálon, ami ilyesmivel foglalkozik. (Nem vasalóval, hanem „emberkereskedelemmel”.) Az oldal viszont nem jelentette meg a hirdetést, „diszkriminatív” okokra hivatkozva. Hogy ez mi volt, nem részletezték, és az illetékes kollégáim sem szolgáltak konkrét magyarázattal. Próbáltam ízlelgetni a szavakat, nem találtam különösebb kifogásolni valót. Ha csak azt nem, hogy hogy az adott melóra férfi munkaerőt kerestünk. Nehéz fizikai munkáról lévén szó, én kérek elnézést a „szupererős” hölgyektől, hajrá jöjjenek ők is!

Na, de térjünk vissza a „ruhasimítási” projekthez, amit ugyebár „modern”, de házi körülmények között vasalóval végzünk. (Már aki végzi!) De itt nem a „gendersemlegességi” problémákra utalnék, hanem az értelmi képességekre. Fogyasztóvédelmi, illetve „selejtes” árukkal foglalkozó írásaimban többször olvashattatok finoman fogalmazva is „érdekes” termékekről. Arról viszont, hogy magát a vásárlót sorolják be valamiféle „normális” kategóriába, teljesen lehidaltam. Ha a mai hétköznapjaink a folyamatos tesztelésről szólnak, (legalábbis elméletben) azt miféle vizsgálattal lehet kideríteni, hogy valaki alkalmas e a vasaló használatára. Értem én, hogy Amerikában már évtizedekkel ezelőtt le kellett írni, hogy a macskát nem lehet a mikrohullámú sütőbe tenni. Akkor most utolértük őket? Ebben a fene nagy népbutításban megütöttük azt a szintet, amelyben az oligarchák bíznak? (Vigyázat, ez nem „orbánygyurcsányozás”, hiszen ők csak apró porszemek a világ csúcsragadozói között!) Mindenesetre számomra megnyugtatóan olvastam a bevezető sorokat:

„A készüléket tapasztalt, megfelelő értelmi képességekkel és józan ésszel rendelkező személyek használhatják.”

Megnyugodtam, több szempontból is. Továbbra sem kell a kezembe vennem ezt az eszközt, mert mondhatni semmiféle tapasztalattal nem rendelkezem a használatát illetően. Elismeréssel és tisztelettel viszonyulhatok azokhoz, akiknek rutinműveletnek számít a tologatása. Inkább csak mosolygok, hogy a vasalódeszka alternatív használata után, lehet e a „névadó” is legalább olyan híres, mint a „kifutópályája”.

A végére azért tartogatok még egy kis „összeesküvés-elméletet”. Néhány nappal ez előtt volt a házasságértékelő világnap. (Nem röhögni, állítólag ilyen is van.) Sokféle gondolat futott át a fejemen, szerintem jobban jár mindenki ha – egyelőre – nem írom le. Viszont az olvasók kezébe adhatom ismét a döntést. Helyettesítsék be ezt a felvetést bármelyik korábbi bekezdésbe. Jó békülést kívánok!

Kép: saját, az új „családtagról”

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával