Listát készíteni mindig egyfajta összeszedettségre utal. Vagy éppen az a cél, hogy ezt elérjük. Esetleg, hogy rögzítsünk egyes dolgokat. Persze van olyan, amit az ember nem felejt…

Orbán Viktor is rendszeresen levelez velünk, én is írtam már Áder Jánosnak, most meg épp Nyunyóka a soros – már úgy értem levélírásban.

Azt, hogy valaki a „hitelesen” jövőbe lásson, sosem tartottam reális elképzelésnek. Ami persze nem zárja ki az előrelátást, főként nem a józan paraszti ésszel való gondolkodást. De most maradjunk csak a megérzésnél. Nemrégiben elgondolkodtam azon, hogy a regisztrációból adódóan mindig kell, hogy legyen egy „másik” lista is. Egy dolog ugyanis, hogy valamire regisztrálunk. (Már akik.) Márpedig az egészségüggyel kapcsolatban bármire is jelentkezünk be, akkor a nyilvántartásból adódóan máris van egy másik lista, hogy éppen arra, nem regisztráltunk.

.

Elvileg ugyebár minden magyar állampolgár benne van egy adatbázisban, hogy Ő az, aki. Aztán van egy másik lista, amin ugyancsak (majdnem) mindenki rajta van. Ez az egészségügyi ellátásból adódó dolog, még akkor is, ha az illetőnek van vagy nincs (érvényes) TAJ-száma. Az ezek közötti összefüggéseket – nagyon egyszerűen – akár egy „FKERES” függvénnyel meghatározhatjuk egy excell táblában. Bármennyire is furcsa, erre gondoltam anno… És lőn csoda, belefutottam az INDEX ezen cikkébe: Aki nem regisztrált, levelet kap Müller Cecíliától.

Van még kérdés, honnan van a listája? Egyfajta felsorolást készíteni mindig is divat volt. Gondoljunk csak Petőfire, az ő 12 pontosa úgyis épp aktuális volt nemrég. Aztán ott van a Télapóé, az évente frissül. Na, és a mesevilág klasszikusa, az meg van?

A halállista
A medve halállistát készít. Odamegy hozzá a farkas és félve rákérdez:
- Te medve, rajta vagyok a listán?
- Igen, rajta.
Erre a farkas reménykedve megkérdezi:
- De azért elbúcsúzhatok a családomtól?
- Persze.
Elmegy a farkas, nagy sírás-rívás közepette elbúcsúznak. Nemsokára visszamegy a medvéhez. A medve fogja a farkast és megöli.
Másnap jön a róka és ő is rákérdezi:
- Rajta vagyok a listán?
- Igen.
A róka is elmegy, elbúcsúzik a családjától. Mikor visszamegy a medve őt is megöli.
Harmadnap jön a nyuszika és megkérdezi:
- Rajta vagyok a listán?
- Igen, rajta.
- Nem lehetne kihúzni?
- De, persze.

No, de ennek a kérdésnek van egy másik olvasata is. Ki az, akinek félnivalója van bármiféle listától is? Általában azok ajvékolnak ilyenkor, akinek van némi vajmennyiség a füle mögött. „Joggal” kérdezhetnétek, hogy akkor nekem van e. Az persze nem titkolom, hogy időnként én is gyorsabban végzek a „macskamosdással”, mint az átlagos ilyen tevékenység. De ez nem jelenti, hogy félnivalóm is lenne.

Sokan vagyunk, akik a neten beregisztrálunk valamilyen oldalra ilyen-olyan okok miatt. Akár vásárlás, akár csak valamilyen információ miatt. Mindig el is fogadjuk az adatvédelmi szabályokat („Természetesen” anélkül, hogy elolvasnánk azokat.) Konkrétan az se zavar, hogy ezeket az adatbázisokat – nyilván jó pénzért – adják-veszik a „rászorulók”. Számomra ebben egyetlen bosszantó van. Amikor az ezen adatbázisokon felhizlalt (tele)marketinges cégek telefonon zaklatnak a „bombasztikus” ajánlataikkal. Ha munkaidőben, akkor azért, ha azon kívül, akkor meg azért. Kérem, vegyék a fáradtságot, hogy leírják, és küldjék el levélben. Ha olyan jól sikerül a kampányuk, úgyis felkeresem őket. De inkább úgy sem.

Tehát akik bármiféle listában gondolkodnak, legyen az az ő dolguk, bármelyik ”oldalán” legyenek is a felsorolásnak. Fontosnak tartom, hogy mindenki higgyen abban, amit csinál. De a döntés jogát hagyják meg az érintetteknek.

Kép: pixabay

Vicc: topviccek

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával