Már megint foci. Ezt minden kirakatba ki lehet tenni, ezzel mindent el lehet adni. Még akkor is, ha ennek most vajmi kevés köze van magához a bőrgolyóhoz

A kapus személye sokféle szempontból egyedi egy csapatnál. Hiszen – általában – egyszerre csak egy van belőle egy csapatban a pályán. Ennél magyarabb nem is lehetne a szituáció, hiszen ebben a „történetben” itt van mindjárt nekünk kettő.

Így a sokadik napon már „természetes”, hogy sokan és sokféleképpen közelítették meg Gulácsi Péter és Petry Zsolt kálváriáját. (A dolog pikantériája, hogy – „tartalék”-kapusként – még Király Gábor is megjelent a színen.) Azon már meg sem lepődünk, hogy olyanok is megszólaltak az ügyben, akiknek nem lett volna feltétlenül muszáj. Azon meg végképp nem, hogy a kommunikáció stílusa kritikán aluli. Ez utóbbi ugyebár sajnos „megszokott”, sőt további mélyrepülés várható…

A legtöbben sajnos úgy vagdalkoznak, hogy gyakorlatilag azt sem tudják, hogy mi ellen, vagy mi mellett. Szóba került a véleménynyilvánítás szabadsága, maga a szólásszabadság, a „munkahelyről” való kibeszélés, a „szivárványozás”, és a melegség. Utóbbiak természetesen nem a szeszélyes tavasz jegyében. Nem utolsó sorban az „aduászként” működő ütőkártya a liberalizmus. Van még aki tudja, melyik volt a vezérvonal? Általában nem, csak egyszerűen bekapcsolódott valahol egy folyamatba. Aztán olyan jó magyar szokásnak megfelelően, semmi más nem volt fontos, csak a hangerő, ez viszont a legváltozatosabb stílusjegyekkel felruházva.

Most összefoglalnám azt, ami a hétköznapi „kisembernek” átjött ebből a végeláthatatlan média által felturbózott világból.

• Gulácsi Péter elmondta álláspontját a szivárványcsaládokról. Én (úgy érzem) nem bántott meg ezzel senkit. Nem buzdított senkit életvitele megváltoztatására se oda, se vissza. Egyszerűen tudomásul vette, hogy van ilyen helyzet. De emellett ellentétes nemű párja van, sőt gyermekük is született, ha jól tudom természetes úton.
• Petry Zsolt is elmondta a véleményét. Ezzel önmagában nem is lett volna probléma. Csat hát szintet lépett. Meggondolatlanul vagy szándékosan, ezt csak ő tudja megmondani. Azzal ugyanis, hogy személyeskedett, gondolatait konkrétan bántó módon fogalmazta meg, joggal váltotta ki többek között a munkaadó haragját is. (Hogy ezt a Hertha jogosan kezelte így, vagy sem, ezt nem biztos, hogy meg fogjuk tudni.) Nem ismerjük a klubnak azon szabályzatát, ami a kifelé való kommunikációról szól. Akár magánszemélyként, akár mint alkalmazottként nyilvánul meg valaki. A kapusedzőnek természeten tisztában kellett ezzel lenni. Egyrészt mert profi, másrészt meg, mert elég régóta dolgozik dolgozott ott. A munkáját pedig mindenki maximálisan elismerte. Egy dolog azonban különösen kiverte a biztosítékot. A bevándorlás fogalomköre nem feltétlenül áll arányban a munkavégzés minőségével. Mondhatom, „szaknyelven” hogy öngólt lőtt, vagy legalábbis kapufát?
• Az ügyben már Dárdai Pált is kikezdték, pedig ha valaki, akkor ő igazán tényszerű volt, mindenféle véleményalkotás nélkül. Sőt, emberi oldalról még úgy is jelesre vizsgázott, hogy megkérte (volt) kollégáját, hogy álljon ki a csapat elé, és mondja el, mi történt. Petry Zsolt ezt megtette, majd távozott.

Ezzel vége is lenne a tények felsorolásának. Igen ám, de itt lépett színre a magyar „felsővezetés”. Politikában, fociban és bármiben. Neve(ke)t nem is kell mondani, úgyis tudjuk kiről van szó. (Itt a „Tudjukki” nem a Harry Potter egyik szereplője.) Előhúzva a „liberalizmus” című ütőkártyát persze ismét sokak szívét melengette meg. (Egyet azonban zárójelben megjegyeznék. Igaz, hogy itthon minden hatalom a kezében van, de Németországban nem feltétlenül áldják a nevét.)

Egyes sajtótermékek már azt is elővették, hogy Gulácsi Péter helye meginogni látszik a válogatottnak a hálóval átszőtt kerete előtt. Szerencsére ismerjük Marco Rossi álláspontját az összeállítást illetően. Rajta kívül ebbe senki nem szólhat bele!

Egy ilyen érzékeny téma végén tudom, hogy mindenki azt várja, hogy én is tegyem nyilvánossá a véleményemet. Azért teszem csak zárójelbe a sokat vitatott kifejezést, (a coming out-ot) mert ezt kifejezetten az egyik oldal iránti elkötelezettség felvállalására használja már a közbeszéd. Remélem ez ügyben egyértelmű, ha leszögezem, hogy kifejezetten csak konkrétumokat írok. Én Olyan családban és környezetben nőttem fel, ahol az apák férfiak, az anyák nők voltak. A párom is ellentétes nemű az enyémhez képest. (Azt, hogy a gyerekeim is ellentétes neműek, nyílván a természet szabta így.) De köszönjük, jól vagyunk így a bőrünkben. A baráti társaságom is ilyen környezetben él, valószínűleg ezért is vagyunk barátok. Még úgy is, hogy vannak politikai nézetkülönbségek.

Mások életvitele csak a tudomásul vételig „érdekes” számomra mindaddig, amíg nem gyakorolnak rám hatást azzal, hogy változtassak a sajátomon. Sőt, még csak Hofit sem idézem egy ide illő jelenetével, pedig éppen ma 19 éve távozott, szerinte éppen a megfelelő időben.

Kép: pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával