MBBK_Grafomágia: Gyerekkori nyarak - mai párhuzamokkal

A hőmérséklet végre a nyarat idézi, de a fejekben még mindig az elmúlt hetek, hónapok eseményei forrongnak. Hangolódjuk a nyárra a gyerekkori emlékekkel! Ezek talán kellemesebbek, mint a megidézett mai történetek.

Fura szerkezete lesz ennek az írásnak. Van egy „kötelező” feladat az MBBK Grafománia részéről. Aztán… mivel túl sok idő telt el ama bizonyos nyarak óta, így a mai „modern” környezetben is sikerült már néhány évet eltöltenem. Óhatatlan emiatt, hogy kapcsolatokat, párhuzamokat, sőt ellentmondásokat is találhattok a sorok között. Tehát nem a téma keresi az írást, hanem a blog tematikája alkalmazkodik a feladathoz! A közéleti kapcsolatokat pedig a kiemelt bekezdések hozzák a felszínre. (Talán ezért is hosszabbak, egy átlagos keretes írásnál.)

papirhajok.jpg

Illusztráció, egy mai – kisdobos korú – segítővel „gyártva”

Újra itt a nyár! (Hív a napsugár…) Természetesen ennyi nyarat megélve nem is szeretnék csupán egyetlen eseményt kiragadni, de néhány „képsor” mindenképpen kiemelésre méltó. Talán furcsa, hogy az úttörőtábor kerül az első helyre, de a megjegyzésekkel összekapcsolva, talán egyértelmű lesz ennek hatása. Általában a diákok a ’70-es, 80-as években csak felső tagozatos korukban mehettek a „helyszínre”. Én viszont abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már az alsó tagozat szüneteiben is részese lehettem az élménynek. Biztos sokan felkapták a fejüket az „úttörő” szó kapcsán. De ha valami, akkor ez volt, ami legkevésbé érdekelte a legtöbbünket. Még akkor sem, amikor egyes – valóban a „rendszerhez” kapcsolódó” személyiségek – kicsit másképp értékeltek és viselkedtek. Nekünk „egyszerűen” egy közösségi élmény volt. Rengeteg kirándulással, vidámsággal. De, hogy a gasztronómia se maradjon ki: krumpli pucolással, és „úttörőgombóccal.”

Nekem nagyon sok kortársam van jelenleg abban a helyzetben, hogy a közéletben tölt be meghatározó szerepet. Leszögezném, hogy a „kor”-on kívül nem köt össze bennünket más. De miért fontos ez a kitekintés? Azért mert ők is voltak kisdobosok és úttörők. De erről nem ők tehetnek! Ezt a rendszer adta nekik – nekünk. Hagy menjek egy kicsit tovább az időben. Ezek a „kollégák” még jó néhány évig éltek abban a rendszerben. Szinte egyenes volt az útjuk, hogy valamilyen tisztséget töltsenek be az akkori „egypártrendszer” ifjúsági szervezetében. Ennek állít emléket számtalan bejegyzés az „arcoskönyvben”. Lehet ebből tőkét kovácsolni, de nem hiszem, hogy ennek különösebb jelentősége lenne a józan gondolkodásúak körében. Akkor is „egypártrendszer” volt, kiegészítve néhány, a háttérben megbúvó „árnyékgyülekezettel”. Ez ma is így van, talán azzal a kiegészítéssel, hogy a narancsliget mellett életben tartanak egy olyan „alakulatot”, amely a nevével hivatott „hitelesíteni” a hatalom egyes tisztségviselőinek kilengéseit.

Na de vissza a gyerekkorba. A táborok nem töltötték ki a teljes vakációt, így voltak otthon töltött napok is. Ezeknek volt egy sajátos forgatókönyvük. Anyukám, akit én legalább pozitívan emlegetek – a kommentelőkkel ellentétben – mindig írt nekünk egy levelet. Olyannyira szerettük ezeket, (az akkori papír alapú facebook) üzeneteket hogy akkor is megköveteltük, amikor már nagyobban voltunk, és tudtunk magunkra vigyázni. A kezdeteknél még volt egy „láthatatlan” szomszéd-felügyelet is. Hál’ Istennek nem voltunk annyira rosszak, hogy különösebben be kellett volna avatkozniuk. Na, és persze az első önálló paprikás krumpli, amit a mai TV-reklámokban láthatunk, igaz nem ebben a megközelítésben. (Hanem az étolajat reklámozva.) Azóta meg egyes ételek új értelmet nyertek.

A mai gyerekek élete természetesen már egészen más. És most nem szeretnék a „bezzeg a mi korunkban” című ékesszólásokkal előrukkolni. Nyilván más táborok, más környezet, más anyagi helyzet. Arról nem is beszélve, hogy mennyire kitágult a világ. Az internet segítségével biztosan. Sajnos a legtöbbjük a telefonja képernyőjének és kamerájának vonzásában nem is kíváncsiak rá másképp.

Keresve sem találhatnék jobb hasonlatot arra, hogy minek köszönhetem azt, hogy időnként megpróbálom a kreativitásomat több területen is hasznosítani, vagy legalábbis bemutatni. A kor szellemének megfelelően az még papír alapra épült. A kötelező olvasmányok világában mi másra. De ami kötelező, (amit később ajánlottra módosítottak) ugye mindig hordoz némi „mellékhatást”. Történt, hogy egy „véletlenül” kiszakadt oldal új értelmet nyert. Mire használj egy olyan lapot, amely láthatóan el akart távolodni a megszokott környezetétől? Készíts belőle papírhajót! Ez az eszmefuttatás olyan jól sikerült, hogy megkerestük a lakásban az összes fellelhető papírdarabot. Több, mint 100 papírhajó készült, szinte lépni sem lehetett a szobában az úszó alkalmatosságoktól. Hiába, no! Már készültünk a Balcsira, hogy ehessünk „igazi balatoni hekket!”

Ma már a hajókázás teljesen átértékelődött. Olyannyira, hogy egyes közéleti személyiségek luxusának szimbólumává vált. Másoknak meg a bukásához vezetett. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ma is nyaralni, akár még a tengernél is. De mindezt mértékkel és tartózkodva!

Mindenkinek szüksége van pihenésre! A „letűnt” korban és a mai világban is! Gyermek és felnőtt fejjel egyaránt. Egyrészt a fizikai kikapcsolódás miatt. Másrészt meg azért, hogy a leírtakat józanul tudjuk értékelni.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és az #mbbk_grafomágia ajánlásával

Jelen bejegyzés ötletgazdája az MBBK_GRAFOMÁGIA kihívásának megalkotója. Ha kíváncsi vagy, hogy mások hogyan dolgozzák fel ezt a témát, bökd meg őket a kék gombon keresztül!

 

You are invited to the Inlinkz link party!

Click here to enter