Mindenki várja a nyaralást. Még akkor is, ha ezt többféle előjellel éljük meg. Sőt az sem mindegy, hogy a kikapcsolódás pillanatait milyen módon publikáljuk.

Mivel igen nagy sikere volt a tavalyi mini sorozatomnak, (nem csak a privát szférában) úgy gondoltam, az idén is lesz valamiféle hasonló „napló”. Természetesen más formában. Már csak azért is, mert hűséges „mostoha”-kutyám technikai okok miatt nem lehetett velünk. A tartalom feldolgozása is eltérő lesz. A hasznos tanácsok, és az időrendi sorrend most elmarad, inkább a közéletiséget próbálom kidomborítani egy-egy témába kapaszkodva. Na meg egy kicsit kifordítva.

Mi az, hogy uborkaszezon? Sose voltam benne biztos, hogy ezt a fogalmat a bőséges vagy éppen az ínséges időkben „kell” használni. Tény, hogy ebben a banánérlelő melegben meg kell toldani a „kovászos” jelzővel. Szerintem a nyár egyik legbiztosabb témája a nyaralás. Így éppen ezért van, hogy ilyenkor erről kell írni. Így volt ez az elmúlt évek „hajókázós” szezonjaiban is. Természetesen a politikusok ezt eltérő módon élték meg. A különféle „programok” a bulvársajtóban és az internetes fórumokon más-más reakciókat váltottak ki. Mint ahogy az eseményeknek is vagy meg lett a következménye, vagy nem. Nyugi, az idén sem lesz másként, vírushelyzet ide vagy oda. Egyelőre még csak Tüttő Kata lovaglós jelentére kapták fel a fejüket az arra érzékenyek, de biztosak lehetünk benne, hogy lesznek még „lelkes követők” is.

A hétköznapi emberek egy része elmegy nyaralni. Remélem, kedves olvasó Te is, sőt én is! Sőt, vannak olyan bátrak, akik a nyilvánosságtól sem félve közzé is teszik ennek (bizonyos) részleteit. Még egyszer leírom, remélem kedves olvasó, Te is, sőt én is! Ha nem is szöveges formában teszed, de a közösségi oldalakra feltöltöd a világjárás helyszíneit, vagy éppen az unokád meztelen valagát. Na de miért lenne ez feltétlenül baj? Nyilván a megfelelő módon kordában tartva. (Na jó, az utóbbit egy kissé át kellett értelmezni bizonyos jelenségek hatására…)

Magyarországon (is) többféle anyagi helyzetű ember él. (Ez régebben is így volt, még ha másképp is fogalmaztak, sőt a jövőben is így lesz.) Sokan egyfajta szintnél jobban élnek, vannak, akik úgymond „átlagosak”, és az ez alattiak „mennyisége” is jelentős. Szándékosan nem írtam db-számokat, az egy másik dolog. Az mindenkinek szíve joga, hogy melyik csoportba sorolja magát, és, hogy ezt mennyire hozza nyilvánosságra. De! Nézzünk már szét! A nyaralás pedig a legjobb példa erre. Hányan mennek Horvátországba, a Balatonra vagy éppen Tenerife-re. Ez egyáltalán nem baj, sőt! A baj ott kezdődik, hogy ezeknek az embereknek igen nagy százalékánál fordul elő, (vigyázat, nem mindenkinél) hogy habzó szájjal panaszkodnak az anyagi nehézségükre. Megnevezve a napi betevőt, a benzinárat, vagy a nagynéni térde kalácsát. Na, ezt hívjuk úgy, hogy álszenteskedés! Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy bárkinek ne lehetne jobb. Több, vagy más jellegű munkával, a választásokon a megfelelő négyzet megjelölésével, stb! A nyafogással, a másik ember megbélyegzésével a probléma nem oldódik meg, csak a feszültség nő.

Ezek igazolására – a fentiek megerősítésére – éppen az érintettek hozzák a bizonyítékot azzal, hogy – elsősorban – képi nyilvánosságot adnak a történtekhez a világhálón. Akkor ez már úgy hívják, hogy Polgárpukkasztás? Önmagában természetesen nem lenne az. Mindenkinek vannak olyan szerettei, ismerősei, akiknek örömmel újságolják a kikapcsolódásuk eseményeit. De, hát a magyar ember már csak ilyen… „Jobb” esetben irigykedik, de sajnos rosszabb esetben már csak egy lépés a gúnyolódás, a gyalázkodásról már nem is beszélve.

Mindezeket figyelembe véve tessenek majd olvasni a folytatásokat! Természetesen vissza fogok utalni erre a bejegyzésre. Nehogy a vezérelv a feledés homályába merüljön.

Kép: Saját

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával