Gól, gól, gól, góóóól! – de, de, de, de…
Négy gólt rúgtunk az angoloknak, négyet aludtunk rá. Remélem, már tudatosult bennünk, hogy ez nem álom volt.
Ennyi idő alatt felébredhettünk a mámorból, mert hogy az volt, az nem is kétséges. Így lassan itt az ideje, hogy ezt az állapotot, – meg természetesen az idáig vezető utat is – józanul értékelhessük.
Gól 1. Az első, ami most a legfontosabb, és ez a lefújás pillanatában is ki kellett, hogy jöjjön. Ez nem egy véletlen gőzelem volt, le a kalappal minden résztvevő előtt!
Egy kicsit a fanyalgók is visszább fogták magukat. Anno a portugáloknak 3-at rúgtunk, igaz mindig szerencsésen pattant a labda. (2016-os EB Magyarország: Portugália 3:3, amikor a két „szerencsés” pattanás bűvöletében a „szerencsétlen” CR7-es kétszer visszaköszönt. Nem mellesleg meg is nyerték az EB-t.)
Gól 2. A sok kitűnő egyéni teljesítményből számomra volt egy nagyon kellemes meglepetés. Ádám Martin, aki a testfelépítését meghazudtoló módon, szinte szárnyalt a védők között.
Szerintem többeknek Böde Dániel típusú játékosnak tűnik. Talán nem is véletlenül találtak egymásra a Paksnál. De amíg Dani inkább a „jókor volt jó helyen” típusú, addig Martin inkább akkor volt eredményes, amikor kereste is ezeket a jó helyeket és pillanatokat. Így vagy magának, vagy a passzaival másoknak, meg is találta.
Gól 3. A csapat szempontjából lényeges volt, hogy eltörpültek a különbséges a TOP- ligákból és a hazai mezőnyből érkezett játékozok között Szerencsére olyan irányban, hogy mindenki a „megszokott” átlag felett játszott.
Gól 4. Végezetül a 4-es sorozatról, amelyet nagyon sajnálunk, hogy megszakadt. Hiszen most bevihettük volna döntő ütéseket Európának. Nem egy kiugró meccs, hanem egy négyes etap az, ami meg kell hogy győzze a kétkedőket. Volt itt potenciál, csak el kellett kapni a fonalat. Persze a megfelelő emberekkel a pályán és a kispadon is. Meg nyilván azt a motivációt, ami a pénzen kívül is jelen kell, hogy legyen. Gondolom, abban mindenki egyetért, hogy aki a „körön belül” van, az nem távozik üres zsebbel.
A négyes bűvöletében talán most kevesek fejében fordult meg a klasszikus közhely, melyben három a magyar igazság, és egy a ráadás. De most a találatok száma is ezt mutatta.
De 1: Most aztán magasra tették a fiúk a mércét. A folytatásig viszont még elég idő van arra, hogy sok minden történjen. (Szándékosan nem azt írtam, hogy megváltozzon, hiszen ki akarna változást. Jó-jó, az örök elégedetlenek, hogy még ennél is lehetne jobb.) Viszont ilyen előzmények után ki ne várná a hasonló folytatást. Ez pedig feladja a leckét mindenkinek.
De 2: Meggyőzött e valakit az a számolatlanul kiáramlott pénz, amit „állítólag” éppen erre szántak azok, akik ezt biztosították? (Amit persze nem azok biztosítottak – elsősorban – akik a kirakatban vannak, hanem azok, akik a hétköznapi emberek számát gyarapítják.) Hiszen valójában mi „kalapáljuk össze”, legtöbbször szó szerint.
De 3: Mindenki dicsérte a csapatösszhangot. Ez rendben is van, tényleg kell az összetartás egy ilyen sikerhez. De mivel most is voltak „kisebb” hibák, érdemes volt figyelni azokat a gesztusokat, amelyek ilyenkor megjelentek. Tudom-tudom, ez benne van a pakliban, főleg a játék hevében. Most ezeket is elfedte az örömmámor. De ahogy a való életben is szokták mondani: stresszhelyzetben mutatkozik meg az ember igazi énje. Így ha egy rosszabb folytatás után „azok” a szigorú pillantások vagy hevesebb mozdulatok felerősödnek, egy sokkal „emlékezetesebb” összeomlás következhet, melyek még inkább beárnyékolhatják a sikereket.
De 4: Ne feledjük, egy valaki biztosan beárazta magát, a nemzetközi „edzőpiacon”: Marco Rossi. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy mindenki azt szeretné, hogy maradjon. Ő viszont elérte az egyik legfontosabb célkitűzését: Valami maradandót szeretett volna elérni a magyar fociban. Kérdés, elég lesz e neki ennyi. Mert, hogy lesz pénz a folytatásra ez biztos. Ééééééés még valami, ami tuti: ezt is nekünk kell megfizetni!
Szóval kell a sok „zseton” sok mindenre és sok mindenkinek. Pl. a pedagógusoknak, hogy értelmes dolgokra tanítsák a gyermekeinket, akiknek nem árt, ha tudják, miként „helyettesítsék” a kitiltott szülőket, vagy hogy miért fújoljanak. Az orvosoknak, ápolóknak is, hogy minél többen maradjanak egészségesek azért, hogy kiabálni tudják: Magyarország, Magyarország, Magyarország – és negyedjére éjaóóóóóóóóóóó!
Kép: Index, illusztrációk: pixabay
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
