Az még hagyján, hogy itthon is időnként ferde szemmel nézünk egyes „honfitársainkra”, így ne csodálkozzunk azon, hogy a földgolyó másik oldalán is vannak elgondolkodásra okot adó esetek. Most egy ilyennel vezetem fel a „szokásos” nyaralós írásfolyamot.
Még, hogy egy (amatőr) blogger nem megy nyaralni. Dehogynem, hiszen még útravalót is adtam az olvasóknak. Persze pihenni kell, de nálam az alkotói szabadság nem feltétlenül a klasszikus módon értelmezendő. Pontosabban ez sem. Barátaim szerint a hétköznapokon se vagyok egyszerű. De amikor utazás közben előveszek valami „élményrögzítő” berendezést (telefon, tablet) rögtön levonják a következtetést. Na „ez” megint nem azt látja, amit mi! Pedig, dehogynem, csak „kicsit” másképp”!

Most sem fogok álszenteskedni. Egy „picivel” messzebb jutottan a nyáron, mint a fentebbi linken ajánlottam az olvasóimnak. Nem titok, Floridában töltöttünk egy bő hetet. Igen, drága hely, amit úgy is lehet fogalmazni, hogy „igendrága”. (Még akkor is, ha a lehetőséghez és a költségcsökkentéshez rengeteg „normális” év közbeni munkára, meg egy jó adag szerencsére is szükség van.) Ennek élményeit igyekszem majd átadni, lehetőleg textilmentesen. Na, nem a nudista strand részét, mert azt már „kinőttük”, hanem itt is távol tartva a dolgokat a rongyrázástól. Mi nagyon jól éreztük magunkat ugye „drágám”?
Van egy nagyon kedves barátunk, több emlékezetes kirándulásban vettünk vele részt közösen. Most is így terveztük, de az ottani „nagyúr” másképp gondolta. Az USA mindenki szemében egyfajta „más világ”, de azért ne keverjük a „másvilággal”. Legyen akkor új világ, ahogy szintén sokan emlegetik. Az újdonság varázsa azért persze mindenki számára eltérően értelmezendő. Az Egyesült Államokba egyszerűsített beutazási engedéllyel (is) lehet belépni. (ESTA). Igen ám, de ennek igénylése egy automatikus rendszeren (webes) felületen történik. Itt pedig ha kiderül, hogy kettős állampolgár vagy, (jelen eseten az egyik nem is EU-s) akkor alapból elutasítják a kérelmedet. Ezt akkor még nem tudtuk, bár azóta utána olvastunk. Barátunk egyébként egy nagyon kedves, művelt, több nyelven kiválóan beszélő, a munkáját elismerten végző hölgy. Egy „hátrányos” tulajdonsága van, hogy a Vajdaság szülötte. De az ilyen „rendszereket” ez nem érdekli.
Valahol érthető ez az óvatosság, hiszen a világ egyik legnagyobb „hatalmú” országába sokan szeretnének bejutni. Igen, az is igaz, hogy „néhányan” nem a legjobb szándékkal. Csak ugyebár az intézkedéshez megint a „normálisoknak” kell alkalmazkodni. Még akkor is, ha pont ők azok, akiknek meg kell érteni, hogy mindez értük történik.
Nagyon örültünk akkor is, amikor a repülés elterjedésével kitágult a világ, sőt felgyorsult a közlekedés. Igen ám, de itt is megjelentek az olyanok, akik a „robbanásszerű” fejlődést egy „kicsit” másképp értelmezték. Így nekünk törvénytisztelőknek kell jóval hamarabb kimenni a reptérre, és az öltözés, vetkőzés, tapogatózás folyamatát olyanokkal is átélni, akikkel nem feltétlen kívánnánk elsőre.
Ha már a repülést emlegettem, különösen hosszú az út, főleg ha félig megkerülöd a világot. Így lehetőség nyílik azon is elmélkedni, hogy miért is mégy el egy idegen környezetbe, illetve miért is ne tehetnéd meg. (Most nem elsősorban az anyagi oldalát nézzük meg, még akkor sem, ha egy kicsit más módon, de erre is teszek utalást.)
Egyszer ugyebár létrejött a Föld. (Abba most nem megyek bele, hogy miféle isteni sugallatra vagy „földi” módon „bizonyíthatóan”, mert emiatt megint egymásnak lehetne ugrani.) Igen ám, de az „anyatermészet” nem egészen egyenlő módon osztotta el a földi javakat. Ide tett egy kis olajat, oda egy kis szenet, vasércet, másoknak több víz jutott. Megint másoknak (vagy ugyanazoknak csak más arányban) nemes vagy csak ritka földfémek jutottak. Mindezek „megalkotója” szerintem úgy gondolta, hogy a földiek majd megosztoznak ezeken. Részben igaza is lett. Csak hááááát kérdés, hogy melyik részében. Mert addig rendben is van, hogy mindenki igyekszik „jó” gazdája lenni a dolgoknak, és vigyáz rá. Mindaddig oké is volt, amíg rá nem jöttek, hogy mindenütt van egy „bizonyos ló”, még ha egyes helyeken csak virtuálisan is. Ennek a pacinak pedig van egy másik oldala, amin egyre gyakrabban esnek át. Ez pedig már egyfajta „hatalom átlépés”. Visszaélni olyan dolgokkal, ami valójában sosem volt az övék.
Tudom-tudom, demagógnak hangzik, de minden embernek egyenlő jogai lennének, ha már közös bolygót bitorolunk arra a „pár” évre, amíg itt lakunk. De akkor mire ez az acsarkodás, öldöklés és mindenféle hatalmi harc egymás között? Igen, pont azért, mert egyre többen ezt nem egészen így értelmezik. Hiszen éppen az lenne az ilyen utazásoknak, nyaralásoknak a lényege, hogy a különféle helyekre szétszórt emberek megismerhessék a mások világát is, mind a természet alkotta, mind az ember által létrehozott csodákkal együtt. De egyelőre az lenne az igazi csoda, ha mindez megvalósulna. Jelenleg ettől egyre távolabb kerülünk.
Nagyon remélem, hogy mindezek ellenére többen nyaralnak fizikailag, mint elméletileg. Így kézzel (lábbal, szemmel) „fogható” örömükben is lesz mindenkinek része, nem csak eszmefuttatásokban. Majd próbálok én is inkább az előbbiekre koncentrálni.
Képek: Saját hűtőmágnes
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával