Ha Floridában jársz, nem az a kérdés, hogy találkozol e aligátorral, hanem hogy mikor. A többi állat szinte csak „mellékes”.
Ahogy távolodunk a nyaralástól, egyre inkább beszippant bennünket a közélet. Annak is az egyre gyűlöletesebb megnyilvánulásai. Nem véletlenül jutnak ilyenkor a fejembe egyik ismerősöm „kedvenc” szavai: „állatok az embörök”. Még csoda, ha az ember inkább a rács, vagy az üvegkalitka másik oldalára kívánkozik…
Bennfentes ismerősök gyorsan megnyugtattak, hogy nem kell félni a krokodiloktól, mert azok nincsenek. Jó-jó, a kivétel erősíti a szabályt. Vannak viszont aligátorok, amelyek ugyan félnek az embertől, sőt „ellátnak” bennünket mindenféle földi jóval. Oké, gondoltam ez az érzés kölcsönös, de biztos ami biztos, jobb az óvatosság. A terület jelentős része mocsaras vagy legalábbis réges-rég óta vizes területekkel ellátott rész. Így nem kérdés, hogy ki volt itt előbb. Az pedig nem olyan, hogy az ember majd alkot szabályokat felettük. A közlekedésben lehet olyat mondani, hogy a négyirányú STOP táblás kereszteződésnél az megy át először, aki elsőnek érkezett. Meg, hogy a piros lámpánál – sok helyen – lehet jobbra fordulni. De az aligátor ezeket nem tudja, így biztos benne, hogy ő áll a tápláléklánc csúcsán. Szerintem a legjobb, ha meghagyjuk őt ebben a hitében. Mivel a sok kis szabad vízben rengeteg egyéb csúszó-mászó él, és nem is mindegyikük békés természetű, az a legjobb, ha hallgatunk a helyiekre. Ennek megfelelően, nem mindenütt tanácsos gyalogosan lófrálni.
Ha az ember türelmes és figyelmes, akár a ház körül is találkozhat sokkal békésebb jószágokkal is. Egy fárasztó (bevásárlással) telt nap után igazán örömteli, ha az előkertben egy riadt kis nyuszi fogad. De aki nem fél a gyíkoktól, akár egy kisebb példány látványától is elmosolyodhat.
Persze amerikai léptékkel Sarasoto egy kisváros, itt is mindenhová autóval mennek az emberek. Van persze „city”, valamiféle központ, ahol természetesen piac és part, no meg emberléptékű távolságban a kikötő is található. Az itt lakó állatokat biztonságos távolságból bárki megtekintheti. Igaz itt a „mintamókusfennafán” erősen szürke, és nem vörös. A daru vagy a kócsag, ha rövid időre is, de ugyanúgy részese az utca forgatagának, mint a gyalogos. A delfinek pedig a sekély víz ellenére meglátogatják a partközeli sétányokat a helyiek nagy örömére is. Sőt! Az ottani „Praktiker”-ben, még naposcsibe is kapható!
Ha az ember jót akar ebédelni, mindenképpen ajánlott egy partközeli éttermet választani. Itt nem csak az asztalnál lehet tenger közeli élménye, azoknak, akik annak „gyümölcseiből” választanak. Arra ugyanis táblák figyelmeztetnek, hogy az aligátorok csak akkor a barátaink, ha ezt az érzést nem akarjuk tudatni velük.
Persze Florida csúcsa természetesen Miami. Számtalan TV-sorozat ikonikus helyszíne, ismert utcák, végtelen homokos tengerpart. Mire gondolataid tényleg teljesen a pihenés és a kikapcsolódás irányába segítenének, „szembe jön” veled ez… Szerinted???
Jah, és miközben ezeket leírom, megjelenik a Híradóban Lázár János, zebracsíkos nyakkendőben. Hagyok időt! Na, ez jelzi, hogy legyek szíves visszazökkenni a jelenbe!
Ahogy Hadházi Laci is elmondta az egyik előadásában, hogy a vadon élő medve nem a Mici Mackó, így az aligátor sem az a „krokogyil”, akit az egykori orosz órán énekelve megismertünk. Hagyjuk csak meg az „élmény”-t azoknak, akik már megtalálták vele a közös nevezőt.
Képek: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
