A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül

A foci nem a labdarúgásról szól

2025. szeptember 07. - Jumbóka

A magyarok „példáitól” ments meg uram minket!

Szégyellem magam, mert megint a magyar focit „kutyázom”. De itt kérek elnézést minden négylábútól, hogy velük példálózom.

Ugye, ha valaki nem ír le valamit – vagy nem jelenteti meg – akkor utólag ne „sírjon-ríjjon”, hogy bezzeg én megmondtam. De hogy is szólhattam volna bármit, amikor valóban repülőrajttal indítottuk az ír-magyar VB selejtezőt. Még „a” Hajdú B. is megmondta! Feledve (vagy legalábbis háttérbe szorítva) ezzel Magyarország összes „problémáját” az elmúlt 15 évből. De az esélyegyenlőség kedvéért gondoljunk vissza a rendszerváltásig. Sőt azon se vitatkozzunk, hogy melyikig. Hiszen személyesen a miniszterelnök mutatta meg, hogy milyen a repülőrajt (szó szerint is.) „Mentségére szolgáljon”, hogy még éppen időben odaért, és nem maradt le az első két gólról. Ezúton is köszönet minden magyarnak, hogy biztosítottuk a lehetőséget a „főni” gyors utazásához.

ongol.jpg

De háááát minden csoda három napig tart, bár ha megfelelő közegbe helyezzük, akkor csak 45 percig. De az a „r…dt” meccs meg 90-ig, illetve egy kicsit tovább. Ééééés ezt pont az dönti el, akit most ugyancsak sokáig fogunk emlegetni.

  • Igen, lehet itt bírózni…, de…
  • Igen, én sem vagyok egy „Dibusz-barát”, de most nem tudom bántani. (Nem is akarom.) Ilyen nyomást nem lehet hosszútávon elviselni hiba nélkül, ráadásul tényleg voltak bravúrjai.
  • Igen, lehet itt „Szoboszlaizni”, de mégiscsak ő adta a gólpasszt. Ráadásul a felesleges sárgája után legalább megjött az esze! De kérdezem én: csak ő az egyetlen profi a csapatban? A legtöbben külföldön játszanak! De ismét bebizonyosodott, hogy nem mindegy, hogy hol.
  • A „végére” hagytam Sallait, mert rá akartam kifuttatni az egészet, de mindent leírtam, egy kicsit megenyhültem. Bár ez ő konkrét hibája tett hozzá a legtöbbet a vesztünkhöz, mégsem lehet egyszemélyi felelősnek kinevezni. Még akkor sem, ha Ő „egyenlített”
  • Tudtuk, hogy a második félidő nem a fociról fog szólni, hanem a pszichikai „hadviselésről”. Harcosok! Ezt elbuktátok! Nem „csak” Ti a pályán! Mindenki más is, aki nem épp a füvön tette a dolgát. Vagy éppen nem tette!

Most pedig megismételném a címet, amit nem nagyon szoktam: A foci nem a labdarúgásról szól! Már nem. Még csak nem is teljesen a pénzről, bár jórészt igen… (Na ezt jól „megaszontam”). Legalábbis a lóvét nem a pályán osztogatják. Mindent, amit a zöld gyepen látunk, „csak” következmény. Itt annak eredményét látjuk, ami a háttérben zajlik. Vagy éppen nem!

Sajnos Törökországban másképp forrnak az indulatok. Lehet, hogy Sallai odakerülésének is van ehhez köze. Ott ez elmegy… De az se véletlen, hogy csupán a „túlzott odaadásból, túlfűtöttségből, túlértékelt meggyőződésből” nem lehet megélni az európai- vagy a világ futballközegében.

Hányszor bizonyosodott már be, hogy a játékosaink nincsenek megfelelően felkészítve fejben! (Több sportágat vagy sporteseményt is felemlegethetnék, de aki csak kicsit is figyeli az eseményeket, azok képben vannak.) Hány meccset (döntőt is) buktunk el amiatt, mert fejben egyszerűen nem bírtuk a terhelést. (A pozitív példákra persze kevésbé emlékszünk…) Márpedig ennek nem csak a pályán szereplők az okai. Értem, hogy őket adják-veszik, ők vannak a kirakatban. De ezeket a „próbababákat” valakik csak teszik ide-oda. Szidjuk, vagy éppen irigyek vagyunk a focistákra a fizetésük miatt, de a háttérben sokkal nagyobb pénzek forognak kockán. Jaj, az utóbbi két szó valamiféle szerencsejátékot jelképez, pedig nagyon is tudatos a pénzek áramlása, és akkor még meg sem említettem a „mosógép-hatást”.

A játékosnak a pályán minden körülményhez tudni kell alkalmazkodni! Bíróhoz, esőhöz, talajhoz, közönséghez. Tudom-tudom, sok dolog ez mindamellett, hogy nem árt, ha tud focizni. De a labdarúgás is, mint annyi minden más elég nagy részben fejben dől el. Hogyan tudod az ellenfeledet „átverni”. Ez focis értelemben azt jelentené, hogy fejben eldöntöd, aztán fizikailag megcsinálod a cselt, a beadást, lövést, a védést. De „sajnos” tovább kell menni… A műesést, a szimulálást, a rájátszást, a provokálást… hagy ne soroljam, én nem vagyok olyan „ravasz”.

Hány meccs megy még el ezen? Tudom messze még a vége, még akkor is, ha sokaknak már most elment a kedve az egésztől. (Ugye-ugye az előző VB selejtező kezdete…) Beszélünk itt arról, hogy már egységesek vagyunk, (időnként) jól is focizunk… De mire idáig eljutottunk, megint megelőztek bennünket valamivel.

Mivel? Hogy hányféleképpen lehet (ön)gólt szerezni.

Képek: chatgtp

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsohazonkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr2618943760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása