A Balaton mindig, minden évszakban szép, jó, változatos, élménydús. Halljuk mindig a programajánlókban, illetve az erre szakosodott oldalakon. Sajnos a valóság ennél egy kicsit „árnyaltabb”.
Augusztus 20. után vége a nyárnak, vége a Balatonnak, mondogatták az „érintettek”. A „Vizi tündérek” idén megerősítették a híreszteléseket, őszre a víz is „elfogyott”.
A fenti állításokat meg tudom erősíteni, személyes tapasztalatok alapján. Bármennyire is furának tűnik, lehet, hogy azért örülök, mert mindennek az előnyeit próbálom élvezni. A nyárnak pont az a lényege, hogy meleg van, lehet „pancsizni”. A tömeg, a nyüzsgés ezek után már csak „melléktermék”, nyilván hozzá tartozik. Az őszi, téli, tavaszi látogatások pedig a valódi kikapcsolódás, a pihenés, a meghittebb családiasabb kirándulások időszaka. De az idén ősszel egy valami nagyon hiányzott: a víz! Ebben az összefüggésben ugyanis nincs az a sörmennyiség, ami ezt pótolná.
Persze a vadkacsákra ilyenkor jön igazán csak a jó világ. Szó szerint csak térdig mászkálhatnak a pocsolyában, így a fejüket sem kell nagyon mélyre dugni az iszapban, hogy találjanak valami finomságot. De nekik nem kell arra gondolniuk, hogy nekünk mégis csak ez a „nagy Nemzeti Lavoárunk”. Mit tehet ilyenkor a „nép egyszerű kirándulója”? Mindamellett persze, hogy szomorúan kémleli a tájat. (Én nem akartam sokkolni az olvasókat fotókkal, „szerencsére” többen is megtették, pl. az INDEX cikkében is volt róla szó.) Kíváncsian várja, hogy majd mit mondanak erről a szakértők. Végre, gondolhatnánk, hogy a szakmának is feltűnt a jelenség, ami persze időről időre napirendre kerül.
Az idén tavasszal már más területeken, pl. a homokhátság kapcsán is napirendre került a vízháztartás kezelésének kérdése. Sőt ezen a felületen is olvashattatok a témáról. Reméljük, tényleg megmozdul valami, és ebben maga a víz is szerepet kap. Az pedig, hogy itt nem pillanatnyi ötletelésekről kell, hogy szó essen, azt sok más intézkedés évekre, évtizedekre meghatározó következménye igazolja. Gondolhatunk itt a Hanság lecsapolásától kezdve egészen a bős-nagymarosi vízlépcsőig. De nem lehet visszafelé mutogatni, így a hiányzó mennyiséget sem lehet az elmaradó egykori NDK-NSZK turisták elmaradó pisijén számon kérni.
Nekem csak az a bajom ezzel, hogy egy olyan országban élünk, ahol a „szekértők” is mindenféle érdekcsoportok mellett, mondhatni őket kiszolgálva „működnek”. Elhangzottak érvek a természet „működési mechanizmusai” mellett, mint kiindulópont. De aztán szóba kerültek a vízgazdálkodási elméletek, az ötletek és tettek terén is. Azt ugye nem kell különösebben ragozni, hogy ez a része már nem kevés pénzről szól. Innen meg már csak egy lépés a „nagypolitika”. Az utóbbi időkben pedig már nyílt titok, hogy a Balaton körüli ingatlan beruházások nem kevés szállal kötődnek a politika legfelsőbb köreihez. Ha már idáig jutottak az érdekek, talán érdemes lenne az „illetékeseknek” egy kicsit nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy valóban „négy évszakossá” tegyék a tavat. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele a minden időszakban megfelelő mennyiségű (és minőségű) „fürdővíz”. Így pl. a képen látható Tőkés Récéné, (szül. Vad Kacs@πcsa) is büszkébben tekinthetne „oligarcha férjére”, hogy legalább a látszatát adja annak, hogy van benne némi „országhírnév”-érzés.
Emlékeztek még a „Valami Amerika” sorozat 2. részének „főgonoszára”? Igen, BALA, akinek azért ez volt a neve, mert övé volt a fél Balaton. Háááát, már 2008-ban is megmozdult valami, vagy legalábbis voltak jelek. Vagy már ez is egyfajta kritika, netán direkt ellenállás lett volna? Aligha…
Még mindig különös érzéssel töltenek el az olyan hírek, amikor arról hallunk, hogy milyen sokan nem tudnak eljutni a Balatonhoz. Különféle szervezetek próbálnak abban közreműködni, hogy nyugdíjasok, hátrányos helyzetű gyerekek is érkezhessenek a tóhoz. De ne feledjük, az ő teljes élményviláguk is csak akkor lesz teljes, ha vizet is látnak a mederben.
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
