Nem kell itt nagy világmegváltó gondolatokat megfogalmazni. Elég ha szembesítjük a szerzőket a sajátjukkal. Engem is szoktak…
Lehetett volna „töményebb” címet is adni, a „blog” műfajába „belefér”. Az emberek gyomrába már nem sok minden. De nem a szenzációhajhász felütés volt a lényeg, mondhatni nem a „kattintásra kell gyúrni”. Ha tovább olvassák a cikket, így is benne lesz minden „sz@r”.
A mi konyhánk már sok mindent „megélt” számtalan szemléltető melléklet résztvevője volt. Igen, a gáztűzhely is. De háááát ilyen az élet. Néha olyan dolog is beköltözik, aminek vagy nincs ott a helye, vagy már kiment a divatból. (MI-MI, vagy KI-KI.)
Mondhatni a kormányunk a „frappáns visszavágások nagymestere”. (Nem idézem ide a viccet, nyugodtan rá lehet keresni.) Az ország lakossága ahogy minősíti őket, ugyanúgy vágnak vissza. Csak nem háromszor, mint a Lúdas Matyi, hanem 33-szor, 333-szor, vagy éppen ezek többszörösével.

Amikor a melegek (jogaiért is) százezrével vonultak az utcára, mindenki „buzi” volt. (Főleg, ha még akváriuma is van – másik vicc.) Ha valaki nem dolgozik, az egyrészt az ő hibája, másrészt biztos cigány. Ha meg már cigány, akkor csak WC-pucolásra lehet alkalmas. Háááát nem, nagyon nem. Sőt a „Lázár”-infón sem szó szerint így hangzott el, de az indulatokból, a hanghordozásból, a szövegkörnyezetből ez jött át az érintetteknek (is).
Ne legyünk álszentek… Számtalanszor cigányoznak sokan, nap mint nap. Még azt is „lehet” mondani, hogy sokszor okkal. Na de, ha ez az általános irányelv még a „legmagasabb” szinten is, akkor ugyan kitől várhatjuk a helyzet megoldását? (Mert ilyenkor azért megfordul a megközelítés értékrendje ugye…)
Hány inger kell még, hogy rájöjjenek a „megmondók”, már elvesztették a közéleti szócsatákat? Már nincs az a hiteles emberük, aki meg tudja szólítani a „pórnépet”. Ezek után csodálkozunk azon, hogy „Győzike lányát” nem a titulusa, és végzettsége alapján ítéljük meg? Hogy egyre több „mém”-ben csak „dodó”-val a kezében ábrázolják?
Én lassan 40 éve voltam katona, a főiskola elvégzése után. Valamiért nem lettem „rigó”. Na, ez pont annyira érdekelt, mint a már akkor is semmit érő sorkatonaság. A nálam 2 évvel fiatalabb őrvezető szinte élvezte, hogy rám oszthatta a WC-pucolást. De előbb-utóbb megunta a „b@szigatást”, mert ha én kértem „A melót” akkor ő is rájött, hogy pont őt is „lesz@rom”.
Az „átlag”-vonatozó még nem lesz angyallá egyik napról a másikra. Ugyanúgy „mellész@rik”, a véres betétet ugyanúgy szétdobálja, a sáros cipőjét is felrakja a széthasogatott üléskárpitra. Azzal a jelszóval, hogy majd jön a „takarítónőőőőőőőőő”! Persze jön, mert a természetes használattól, meg a „véletlen” balesetekből is előfordulnak szennyeződések. De a szándékos rongálás egyrészt büntetendő, másrészt mások munkájának lebecsülése. Amíg nem ismerünk el minden olyan tevékenységet munkának, amiért bért fizetnek addig bizony bármilyen ítélkezés, könnyen a visszájára fordul.
Mit csináljon a kormány (pl.) az integráció ügyében? Mi nem tudhatjuk, azért „választottuk” meg őket, hogy megoldják az ország problémáit. Nem tudják? Látjuk. De nem az megoldás, hogy ránk kenik, jelen esetben a „sz@rt”. Nem az a megoldás, hogy a karácsonyi asztalnál való beszélgetés menetét ők irányítsák. Nem az a megoldás, hogy a családtagok egymásközti beszélgetését pártpolitikai vonalra tereljék. Éppen elég család ment már tönkre emiatt, az ő felszólításuk nélkül is. (Persze az ő hathatós „közreműködésükkel, éppen ezért az ő édesanyjukat is emlegetve.)
Szóval, ne csodálkozzatok ott a „hegytetőn”, várakban és kastélyokban, ha azt mondjátok:
- mindenki buzi, aki vonul,
- minden cigány csak WC-pucolásra alkalmas.
…akkor a válasz: mindenki „sz@rházi”, aki „odafent lakik”? Ugye jólesik!
Utórezgések
Lázár János bocsánatot kért. Nem, nem, nem és nem! Van, amire nincs bocsánat. Ez nem így működik. (Félreértés ne essék, mindenki hibázhat. Még „LJ”-is.) Nem ennyit, nem ekkor és nem itt. 15, lassan 16 évig azt csináltatok, amit akartatok. Mi, a nép, (egy része) még bólogattunk is. Erre Ti azt hittétek, minden rendben. Tévedtetek, hibáztatok, de a kutya nem szólt érte. Pontosabban nem hallgattátok meg. De ennek vége! Valódi helyzet van, küzdelemmel. (Azért nem versenyhelyzetet írtam, mert Ti arra nem vagytok méltóak.) Hiába, no! Ilyenkor mutatkozik meg, „ki a Jani”. Ééééés az nem Te vagy. Eddig magatokat minden és mindenki felett állónak tartottátok. Azt gondoltátok, mindig és minden helyzetben le lehet nyomni az emberek torkán a „dodót”! Lett volna lehetőségetek felkészülni egy ilyen helyzetre a kommunikációban is. De benneteket ez sem érdekelt. Azt hittétek, a Kánaán örökké tart. Elég sok idő eltelt addig, amíg a többség is rájött arra, hogy ez nem így van. Végre!
Kép: Saját „dodó” a tűzhelyen, hogy meleg is legyen!
Megjegyzés: A képen látható „eszköz” még WC-szűz!
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával