A győzelemhez, a nagyságrendhez nem kell különösebb magyarázat.
Érthető a határtalan öröm, a számok alapján valószínűleg később sem lesznek „kérdőjelek”. Ez a bejegyzés mégsem lesz túlzó, ömlengő, főleg nem öntömjénező.
Ha voltak utolsó erőbedobások, akkor most jöjjenek az első reakciók. Természetesen nem országos vagy helyi értékelések következnek. A sokat emlegetett médiazajból már úgyis mindenki kihallotta, amit szeretett volna. Ezzel a picit visszafogottabb hangvétellel azoknak (is) szeretnék üzenni, aki folyamatosan elfogultnak, „tiszasz@rosnak” neveztek, vagy még durvább jelzőkkel illettek. Nem, korábban sem álltam be az „ultrák” közé, és ezt a mostani sikert sem szeretném kisajátítani. De amit sugalltam, hogy az „Orbán”-rendszernek most már vége kell, hogy legyen, az törvényszerű volt. Ezt már az Ő ellenzékük se tudta elszúrni, akkora volt a baj.

Én életemben egyszer szavaztam a „győztes”-re, amikor az Antall kormány hatalomra lépett. Mondhatni nem volt kérdés. Az, ahogy eljusson egy ország akkora többsége a „kötelező” váltásig, szinte törvényszerű volt. Mint ahogy most is. A „röhej” az, hogy mindenki tudta, hogy nincs más megoldás a nemzet „életben” maradásához, mégis hosszú-hosszú évekig kellett halogatni.
Jó-jó, csúsztattam egy kicsit. Amikor „elsőválasztó” voltam, nem tudtam, hogy ki nyert. Hogy egy humorista szavaival éljek, nagykorúságom hajnalán a Hazafias Népfront és a Hazafias Népfront jelöltje közül lehetett választani. Azóta se tudom, hogy kiket, de nem is érdekel. Most egy kicsit nagyobb (volt) a társadalmi érdeklődés, így az enyém is.
Az határozottan kijelenthető, hogy nem (csak) valami/valaki ellen, hanem valaki mellett lehetett szavazni. Ha ezt a mondatot figyelmesen olvasta, akkor láthatja, hogy egy szópárt állítottam szembe egyetlen szóval. Nem véletlenül. A valaki már adott! Félreértés ne essék, a valami is látszik, hiszen a TISZA-nak valóban elég konkrét és szemléletes programja van.
Óriási kérdés, hogy hogy az embereknek mennyi türelmük lesz hozzájuk. Ugyanis az ország, most csodavárásként tekintett erre a választásra. Nos, a „csoda” bekövetkezett! No, de a népi hagyományok szerint, ez az időszak három napig tart. Ennyi idő alatt pedig sem a társadalom, sem a gazdaság nem tud gyökeres fordulatot venni. Természetesen mindenki a saját területén várja az „azonnali” megoldást. A rendőrségtől az egészségügyig, a közlekedéstől a gyermekvédelemig, hagy ne soroljam... Bár biztos vagyok abban, hogy Magyar Péter és a stábja már sok területen elképzelte a személyi és „rendcsinálási” fordulatot, ehhez azért idő kell. Ne feledkezzünk el pl. a pénzről! E nélkül ugyanis nincs se boldogság, se gazda(g)ság, se egészség, ezt se folytatnám. De hogy mi az, ami még az „államkasszában” maradt, azt szerintem még azok sem tudják biztosan, akiknek kezelni kellett volna. Ugyanis akkora összegek mozdultak meg onnan, (kifelé) amekkorákat elég nehéz kordában tartani. Főleg úgy, hogy a (most már valóban) leköszönő hatalom azzal a szemlélettel tekintett rá, hogy úgy sem fog kiapadni. Háááát, most a „mosószer” elfogyott, kiderül mi maradt a „kincseskamra” alján.
Van itt még egy „nem kicsi” probléma. A beígért „vagyonvisszaszerzés”-hez és a felelősök „elszámoltatásához”, még nagyon sok „szerencsés csillagállás” szükséges. Az ugyanis elég egyértelmű, hogy a „köz”-ből igen nagy érték került át a magánérdekeltségekbe. De ezek „elvileg” törvényesek voltak. Hogy ezeket a „látszat”-paragrafusokat mennyire sikerül „át”-értelmezni, ezzel nem kis munkája lesz a felálló új csapatnak.
Kérdezhetitek, hogy elégedett vagyok e. Azt hiszem, hogy ez csak valami pillanatnyi megkönnyebbülés. Határozottan, majd akkor bólinthatok, ha a jó kezdetnek folytatása is lesz. Most a rendszerváltásra kellett szavazni. A „finomhangolás” ezután következik. Én pedig ezzel is „kissé” ironikusan, de kritikus leszek.
A kép: Pixabay
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával