A közlekedéssel kapcsolatos „sorozat” 3. része következik. Nem is olyan messze a valóságtól.
Az alábbi írást lehet fenntartásokkal kezelni. Sőt az írójának elmeállapotát is meg lehet kérdőjelezni. (Mondjuk ez a felhívás nélkül is elő szokott fordulni.) De azért azt nem árt tudni, hogy egyes múltbéli írók fantáziája, mennyire meghatározó volt az emberiség jövője szempontjából. Gondolok itt Jules Verne főhőseinek akár a tengerek felszíne alatti, akár az űrbéli utazásaikkal kapcsolatban.
Engedelmetekkel én azért maradnék a földön. Már csak azért is, mert az emberek számára sem a víz alatti, sem a fellegek feletti létezést nem igazán tartom „normálisnak”. Bármennyire is előrehaladottak a kutatások.

Eredetileg az előző két bejegyzés egyikének „betétszáma” lett volna ez a szösszenet. De önálló életre kelt. Ennek két oka volt. Egyrészt kiemelésnek hosszú lett volna. Másrészt a képzelet határát súroló felvetés lehet, hogy megkérdőjelezte volna az említett írások „komolyságát”.
Évek, évtizedek óta küzdünk a közlekedés biztonságosabbá tétele érdekében. Valljuk be, szükség is van ilyenekre. Hiszen az emberekben – bármennyire is szeretnénk – nem lehet a végtelenségig megbízni. Egy ilyen „énközpontú” – csúnyábban fogalmazva: mindenki más le van „sz@rva” – típusú világban egyre kevésbé számíthatunk arra, hogy tekintettel legyünk másokra. Sőt a szabályokra is! De még ha mindenki oda is figyelnie, még a legszuperebb közlekedőknek is lehetnek rossz vagy nehéz napjaik. (Nem csak a hölgyeknek, és nem csak egy bizonyos eseménysorozatra gondolva.) Éééééés persze közlekedési „szakág”-tól függetlenül.
A járművekre vonatkozóan óriási pénzeket költenek a biztonsági rendszerek fejlesztésére. Ennek útját elsősorban az elektromosságban látjuk. (Lassan az autókban már nem is lesz más…) Ezzel pedig előbb-utóbb meg kell békülnünk. Az emberek „hangulatát” kizáró biztonsági rendszerek ugyanis kevesebbet hibáznak, mint a hús-vér közlekedők. Ez akkor is így van, ha sokkal nagyobb sajtóvisszhangot kap egy Tesla kiégése vagy egy navigációs rendszer tévedése. Mi lenne, ha az embereket, a gyalogosokat is „elektronizálnánk” egy „kicsit”.
De, hogy lássátok, nem magamtól vagyok ilyen „hülye”, hoztam egy dalrészletet, a 80’-as (igen, az 1980-as) évekből.: GM49 Digitális majális
„Elektromos gyalogos, gyorsabb, mint a villamos…”
Gyakorlatilag néhány lépésnyire vagyunk a megvalósítástól. Olyannyira, hogy egyeseknek bármennyire is csak a fülük van bedugva, mégis teljes vaksághoz vezet a látástól (elvileg) független szervük (a fülük) korlátozása. Természetesen nem arra gondolok, hogy chipeket ültessenek belénk, mint a COVID oltásnál sokan gondolták.
Nagyon sokan közlekednek már mindenféle okos eszközökkel a kezükben, a fülükben, vagy akár speciális szemüveget viselve. Miért ne lehetne ezeket az eszközöket interaktívabban is használni? Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy a környezetünkből jövő ingereket – akár a digitálisakat is – felhasználhassuk a saját biztonságunk érdekében. Ha az autóknál bevált, (vagy mondjuk úgy, a technika fejlődősével egyre inkább beválik) miért ne működhetne a gyalogosoknál is. Képzeljétek csak, ha a fejhallgatóban egyszer csak megszűnne a zene, (és most szándékosan nem írok előadót, mert egyesek számára a világ omlana össze) és az adott „művész” hangján jelzés érkezne: „vigyázz autó vagy vonat jobbról!” Vagy: „állj meg, mert piros a lámpa!” Az már csak a hab lenne a tortán, ha ezzel párhozamosan egy fülre „mért” elektromos csípés is „kiegészítené” a hanghatást.
Nos, tessenek dönteni! Egy ilyen ötletért egy páros lábbal való fenéken billentés jár, vagy érdemesebb lenne egy gondolatot elültetni egy megfelelő képzettségű ember fejében?
Kép: ChatGTP
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával