Autó-autó, lehet mondani. Az egyikkel még, a másikkal már nincs elég tapasztalatunk, emlékünk.
Mielőtt valaki bármiféle „bíráskodásra” számítana, tegye félre… Főleg az „elő”-ítéleteket. Amíg az illetékesek eldöntik, illetve a „arcoskönyv-harcosok” jól „megaszondják”, hogy mit érdemelne Szijjártó Péter, hagy nosztalgiázzak egy kicsit.
Vajon kiből, milyen érzések törnek elő, ha meglátják a felemlegetett járművek hátsó szélvédőit?


Valóban távoli múltidézés lesz, hiszen a mai fiatalok szerintem nem is tudják, hogy a címbéli fiatalembernek nem sok köze van a tavaszi három zsákos „melegszállítóhoz”. A „megátkozott” autóktól való heves elzárkózás, nem a „modern” XXI. század szüleménye. Sőt, a „zápor” becézést, vagy ha úgy tetszik csúfnevet sem az aszályos idők utáni megváltó égi áldás miatt idéztük meg. Bármennyire is nem meglepő, az egykori „átok” is keletről érkezett. A Zaporozsec név pedig fogalom volt egykoron. Igaz, hogy egyfajta „szitokszó”, hiszen az egykoron kirívónak számító néhány szocialista autómárka közül ezt emlegették talán a legtöbbször. Na, nem a luxuskategória miatt, hanem azon kívül minden mással kapcsolatban. Hangos, büdös, lassú. Talán csak a várakozási idők tekintetében nem foglalt el annyira vezető szerepet, mint egy „ezerőcsi”. (1500-ös LADA – a szerk.) A manapság oly népszerű zenekar is valószínűleg azért választotta ezt a nevet magának, hogy egyfajta görbe tükröt tartson a „végtelenül szabad” magyar zeneipar elé.
Többször utaltam már rá, hogy ezen a felületen a saját gondolataimat továbbítom felétek, a mesterséges intelligencia kizárásával. Ha valami speciális ok miatt ebben kivételt tennék, azt külön jelzem. Így, most a múltidézés miatt a ChatGTP próbál tisztázni egy városi legendát. Ez maga legalább olyan „hiteles” mit az „AI” általános megbízhatósága:
Igaz e, hogy a Zaporozsec motorját egykoron harckocsik indítómotorjaként használták?
Röviden: nem, ez így nem igaz. Ez egy régóta keringő legenda, de nincs rá hiteles műszaki vagy történeti bizonyíték. A legenda valószínűleg abból ered, hogy a Zaporozsec motorja több szempontból szokatlan volt:
- léghűtéses V4-es motor volt,
- alumíniumötvözetből készült,
- egyszerű, robusztus felépítésű volt,
- a motor hátul helyezkedett el.
Ezen tulajdonságok miatt sokan „katonai jellegűnek" tartották. Valójában a Zaporozsecben a MeMZ (Melitopoli Motorgyár) által fejlesztett, kifejezetten személyautóba szánt motor dolgozott. Nem harckocsi-indítómotorként tervezték, és nincs adat arra sem, hogy ilyen célra rendszeresen alkalmazták volna.
Honnan eredhet a tévhit? A szovjet haditechnikában valóban használtak külön kis benzinmotorokat nagy dízelmotoros harckocsik indítására. Például a T–54, T–55 vagy T–62 harckocsiknál léteztek segédindító rendszerek, de ezek nem a Zaporozsec motorjai voltak. Saját, speciálisan erre a célra fejlesztett indítómotorokat alkalmaztak.
A legenda valószínűleg azért terjedt el, mert a Zaporozsec motorja szokatlanul "katonás" kinézetű volt, léghűtéses volt, ami ritkaságnak számított. A szovjet járművekkel kapcsolatban sok hasonló anekdota keringett.
Összegzés: a Zaporozsec motorját nem harckocsik indítómotorjaként tervezték és nem ez volt a rendeltetésszerű felhasználása. Ez inkább egy népszerű autós legenda, mint történelmi tény.
Tényleg, mi alapján választ valaki autót magának? Akár úgy, hogy bevállal egy új járművet, akár szívébe zár, egy mások által már „elengedett” négykerekű. Fontosak e az „érzelmek”, a külső hatások által „gerjesztett” hullámok, vagy elég lehet kizárólag a műszaki adatokból, és a fizikai állapotból következtethető „kórkép”? Egy biztos. Az internetes „mémek” a pillanatnyi hangultra reagálnak, illetve ezt igyekeznek „felerősíteni”. Ezek hatása persze csak hosszabb folyamat után érezhető.
Kép: „facebook” illetve ChatGTP
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával