Az angol fővárost lehet szeretni vagy sem, de egy dolog biztos. Nem lehet lehagyni a bakancslistáról.
Városlátogatást tenni mindig élmény. Aztán, hogy a beszámolókban mi jelenik meg, illetve az emlékekben mit rögzítünk, nyilván más lapra tartozik.
Ennek a bejegyzésnek van egy „pici” részlete, amely miatt a „18 plusz”-os kategóriába sorolandó. Nem „feltétlenül” szexuális tartalom, bár kétségtelenül ezt sugallná a biológia. Mégis inkább a „közbeszéd” része.

Nem szép dolog, ha az előítéleteink vannak, különösen, ha emberekről van szó. Persze egy kicsi nekem is van, sajnos néha úgy érzem nem is alaptalanul.
Szerintem a történelem „alakítói” nem véletlenül döntöttek úgy, hogy az angolokat – az öreg kontinenstől egy kicsit elkülönítve – egy külön szigetcsoportra helyezik, ezzel is „távol” tartva őket a „normális” emberektől. Persze a technika fejlődésével szépen lassan ők is visszaszivárognak Európába. Először nyilvánvalóan a tehetősebbek voltak gyakoribb vendégek, hiszen csak nekik futotta repülőjegyre. De amióta alagutat fúrtak a csatorna alatt, már azok is idejönnek, akik véletlenül rossz vonatra szálltak. Jó-jó, tudom hajózási lehetőségek már korábban is voltak. De már akkoriban is a víz volt az úr, és annak szava mindig hazaszólította őket.

Sajnos én nem beszélek angolul. A baráti társaságunkban viszont szerencsére van olyan csapattársunk, akinek a nyelvtudásánál már csak a szervezési képességei jobbak. Így mindig nagyon bátran vágunk neki a nagyvilágnak. A sors fintora persze néha a mi kezünkre játszik. Nem először fordult ugyanis elő, hogy a szállásfoglaló oldalak nekünk osztják ki a jobb szobákat, a még annál is jobb kilátással!
Az előző bejegyzést nagyon kisarkítottam a bal oldali közlekedésre. De nyilván nem ez az egyetlen „fura” helyzet. El ne menjünk, az egészen „egyedi” angol humor mellet, annál is inkább, mert az utcán is jelen van. Legalábbis vannak jelek. Pl. a Hastingsben található Viktória királynő szoborra rendszeresen felkerülnek tárgyak. Pl. közlekedési terelőkúp, de volt már WC papír is. Az átváltozás nem annyira híres, mint a brüsszeli pisilő kisfiú öltözékeinek váltása. De mások is a „legendák”. Valószínűleg egy skót „hagyomány” átvétele, amellyel a humor és a tekintélyellenesség szimbólumát szerették volna megjeleníteni.

Ismeritek az olyan bejegyzéseket, amelyekben feltűnik egy „örök” felvetés?: Tudtad? Most egy ilyen következik Egy londoni polgár háromféle nemzetközi autójelzést is feltehetne a járművére. ENG azaz angol, talán ez a legegyszerűbb eset, mégis a legritkább. De persze e mellet Nagy Britanniában (is) él, hiszen ez a fogalom magában foglalja Angliát, Wales-t és Skóciát. Így az aktuális jelzés GB, azaz Great Britain. Végül jöjjön a legnagyobb „falat”. Hiszen a királyság átnyúlik a szomszéd sziget tetejére is. Tehát ha az előző három országhoz odacsatoljuk Észak-Írországot is, akkor meg is érkeztünk az Egyesült Királyságba, ami az ő nyelvükön United Kingdom, azaz UK. Az hogy pl. A különféle sportközvetítések során ezek a jelek, miért „keverednek”, az nem a véletlen műve. Attól függ, hogy mely területi „egységek” milyen módon kapcsolódnak a különféle sportszövetségekhez.

De akkor mégis hol van a „18 pluszos” tartalom? Hol lenne, hát a kocsmában! „Mindenkinek” vágya, hogy eljusson egy igazi „húgyos intézménybe”. Ha szó szerint nem is sikerült a legmélyebbre süllyedni az éjszakában, azért csak találtunk egy „érdekes” helyet. Itt természetesen rábukkantunk egy különös „igazságra”. Ahogy az angolokért sem rajonganak szerte a földkerekségen, az ő nézőpontjukból is vannak „kevésbé” szimpatikus alakok a világpolitikában. Sőt, még az is elképzelhető, hogy vannak közös pontok más országok álláspontjával. Még akkor is, amikor ezt csak wifi-jelszó formájában tárják a nagyközönség elé. De az is biztos, hogy (angolosok előnyben) a mancsok a padlón biztosan többet érnek!
Ki nem maradhat, az egyik legnagyobb ikon. No, persze ez sem maradhat angol „furcsaság” nélkül. A két helyszín között a távolság légvonalban bő 1.000 mérföld, kicsit több, mint 1.700 km. A bal oldali Temesváron készült, ahol betettek egy játéktelefont a fülkébe. A jobb oldalon, Londonban, maga a készülék is hiányzott. Nem sokkal mellette találtunk azért olyat is, amit még lehetett használni!
De, hogy senkiben se maradjon rossz érzés a „csatornaszag” miatt, itt egy rövid megjegyzés, amelyben csak magyarok a főszereplők. Köztudott, hogy az angolok nagy teások, de egyrészt délután, másrészt citrom nélkül. Én meg ugye fordítva: reggelihez és citrommal. Az angol (nem)-tudásommal rögtön kiderült, hogy magyar vagyok. Szerencsére a szálloda éttermében erre egy magyar felszolgáló is „felfigyelt”. Volt vidámság, udvariasság, ééééés citrom! Ezért is köszönet, még ha a mosoly mögött savanyú is a … citrom.
Képek: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával