A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

Hol az ARC(om)?

Várom a szeptembert! Már ez a mondat önmagában sokakban megütközést kelt, hiszen első körben mindenki az iskolakezdésre gondol. Nem, nem. Én sem kezdtem álszenteskedésbe miután befejeztem az iskolai tanulmányokat. (Még így 30 évvel az utolsó évzáróm után sem.) Sokakkal együtt én is az ARC-ért szorítok. Hogy az idén miért fokozottabb a vágyakozás? 2018-ban még él a remény, ugyanis 2011-ben már jó előre tudtuk, hogy elmarad. Az ország hangulati (görbe) tükrének felállítása mindig is fokozott várakozással töltötte el azokat, akiknek nem állt módjukban (nem tudták, nem merték) megfogalmazni, hogy is néz ki valójában az az ország, amelyben élünk. Az idén ugyanis a „mű”-alkotások mellett a kiállítás helyszíne is ismeretlen a külső szemlélők számára. A már megjelent pályázati anyagok címei sokat sejtetőek, de hogy hol láthatjuk ezeket, még nagyon homályos. Az időpont miatt már a célegyenesben kellene lenni, de a vonalvezetés egyelőre igencsak kesze-kusza.

Tovább olvasom

Hé paraszt, nézz a (görbe) tükörbe!

Klasszikus lenéző megszólítás, ezt irodalmi tanulmányainkból (is) tudjuk. Erre még azok is emlékeznek, akik, akik sosem szerettek verseket magolni. Toldi akkor is belénk rögződött, amikor más felelt. De maga a fogalom mindig megmaradt, még akkor is, ha már mindennek és mindenkinek van „modernebb” megnevezése. Alapból természetesen a kapához és a kaszához kötődött, de a modern technika felhasználásával mégis csak azon dolgoznak az „illetékesek”, hogy megtermeljék nekünk a napi betevőt. Egyszerű embereknek gondoltuk mindig is őket, pedig a növények és állatok lelki világának ismerete legalább annyira fontos, mint a technológia újdonságainak, a pénzügyi világ szabályzóinak vagy a számítástechnika fejlődésének megismerése. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbbjük még ennek követésére is képes.

Tovább olvasom

Tisztelt (videó)bíróság!

Sokféle értelemben hallottuk már, hogy valamit megszerezni sokkal könnyebb, mint megtartani azt. Persze hogy az egyik példa itt is rosszabb a másiknál, de a megfelelő mélységig leásva mindig valami elgondolkodtatóba ütközünk. (Így van ez a jogosítvánnyal, a slágerlista első helyével vagy a piacvezető pozícióval egyaránt.) Na, de most foci VB van, és az egyik legjobban várt újdonság a videóbíró intézményének a legszélesebb nyilvánosság előtt való bemutatkozása. Ezáltal egy megválasztott/kinevezett testület tekintélyének megteremtése, illetve annak megtartása.

Tovább olvasom

Apátok…-át!

bolcso_es_labda.jpgRossz az, aki rosszra gondol, hogy egy elcsépelt közhellyel kezdjem. Sőt, hogy egyiket a másikba öltsem, megint egy hangzatos „valaminek” a napja a mostani vasárnap. Az apáké. Miért lenne ez baj? Nem baj, dehogy! Pusztán pontosan annyi jelentőséggel bír, mint bármi másnak a napja. Arra ugyanis, hogy ily módon hívják fel valamire/valakire a figyelmet vajmi kevés lehet egy nap. Erre sajnos éppen elég bizonyíték a többi „fontos” dolog, mint pl. a föld, a virágok vagy éppen a szakadt farmerek világnapja. Még az is lehet, hogy ezt is egy nő találta ki, vagy legalábbis a háttérből súgva adta az ötletet.

Tovább olvasom

Vigyázat, munkaveszély!

Íratlan szabályok rögzítik, hogy a blogbejegyzésekben ne lehessen konkrét terméket, céget népszerűsíteni. Pedig lassan le kellene számolni ezzel a tabuval. Irdatlan mennyiségben tolják elénk a képernyőkön az egyre intimebb tartalmakat, különféle egészségmegőrzési praktikaként hirdetve. Napi szinten szüreteljük a hüvelygombát, aratjuk a hónajszőrt, és már a betétről sem a bank vagy a sörösüveg jut a fejünkbe. Sőt, még a kutyapukiból is megpróbálnak egyesek hasznot húzni, nehogy már éppen a konkrét munkáról ne lehessen beszélni.

Tovább olvasom

Kutyapuki

Többen mérföldkőnek nevezik azt a pillanatot, mikor az együtt élő párok felvállalják, hogy egymás előtt is képesek szellenteni. Egyáltalán hogyan nevesítsék ezt a „folyamatot”? Emlékszem, kisiskolás korunkban azon versenyeztünk, hogy ki tudja elmondani a pukizást olyan szavakkal, amelyekben csak egyféle magánhangzó fordul elő. Alfarhang, hátvágánygáz, seggzene – esetleg szeggszeleplehellet, végbélszél, idilli fing, gyíksíp, orrontó gyomorrotty, böndőgőz, lyukszusz, ürgyűrűfütty. Valóban ekkora jelentősége lenne a folyamatnak? Mi a helyzet akkor, ha a házi kedvencünk kerül ilyen szorult, akarom mondani inkább felszabadult helyzetbe?

Tovább olvasom

Civil – ARC 2017

Régen mutattam már meg az arcomat. Utoljára 2014-ben. Jó-jó, tudom, akik naponta látják, már akár elegük is lehet belőlem. Talán azért, mert nem is tudják, hogy van másik is. Egyesek – úgy látatlanban – azt gondolhatják, hogy akkor ez a kétszínűségnek egyfajta megjelenési formája. Én hagy fogalmazzak úgy, – már csak a saját védelmemben is – hogy sokoldalúság. Bármelyik megközelítés ugrik most be, bátran odatartom a másik felét … Már csak azért is, mert bármi mást csinálok a civil életben, azt is vállalom, hiszen belőlem fakad. Jelen estben talán úgy szerencsésebb fogalmazni, hogy ez is belőlem jött ki. Még akkor is, ha nem foglalkozom tudatosan a politikával. Azért én is ebben a világban élek, így óhatatlan, hogy ne lenne rám hatással.

utonutfelen.jpg

Tovább olvasom

Pappa Pia - napokkal a bemutató után

Nosztalgiával tér vissza a beszámoló, amely mozis élményeket oszt meg az olvasóval. Látnivalókat írásban. Elsőre ugyan képzavarnak tűnik, de aki korábban is olvasta a hasonszőrű irományokat meg fogja érteni a lényeget. Aki meg most találkozik először vele(m), Még az is lehet, hogy meg fog(ja) szeretni. Hogy az első szó a „nosztalgia” volt a bevezetőben? Igen, ugyanez vezetett a moziba (na meg a „másik felem”) csak akkor azt még nem tudtam.

Tovább olvasom
Címkék: mozi közélet

(Fürdő)vizes VB

lavor.jpgHa félretesszük az előítéleteket és a háttérgondolatokat, előbb-utóbb odáig jutunk, hogy képesek vagyunk a száraz (ami ez esetben vizes) tényeket leírni. Ez most azt jelenti, hogy nálunk rendezik a világ egyik legjelentősebb sporteseményét. Vizes VB 2017 – HAJRÁ! Persze ebből még nem lenne blogbejegyzés, hiszen ez mindenkit büszkeséggel tölthet el.

Tovább olvasom

A tojás lelke – 100 szóban

tojas_oh.pngA blogon rendszeresen beszámolok egy számomra nagyon kedves játékról. Most csak a legutóbbi fordulót linkelem vissza, de a rendszeres olvasóim már tudhatják, miről van szó. (Persze ez alapján az újak is megtalálnak minden fontos információt.) A mostani kiírásnak – pontosabban az én szereplésemnek – van egy negatív kicsengése. Elszúrtam ugyanis a pályaművet, kihagytam belőle egy nagyon fontos szót. Mivel a kiírásban szerepel, hogy nincs javítási lehetőség, így buktam a projektet. Sebaj, a játék attól szép, hogy vesztesek is vannak, egy ilyen hiba bizony egyenes ágon kiesés. (Az ominózus nem szót külön színnel kiemeltem. Igen, a blogolás egy őszinte műfaj, így ez itt bőven belefér.)

Tovább olvasom

A remény 97 perce

hertha.pngNem egyszer adtam már hangot különféle fórumokon annak, hogy mekkora tisztelője vagyok Dárdai Pálnak. Még akkor is vallom ezt, amikor valamelyik kutyaütő csapatából akar(t) harcképes (még akár nemzetinek is titulált) 11-et varázsolni. Azt hiszem, vagyunk ezzel így néhányan. Még akkor is képesek vagyunk egy hiteles, igaz magyar emberrel együtt érezni, amikor tudjuk, hogy időnként a lehetetlenre vállalkozik. Ilyenkor összefog egy ország (Sőt most éppen kettő, még akkor is, ha a németeknél csak egy része.) Akkor is így van ez, ha a (csak kívülről rózsaszín vagy püspöklila vagy magenta…) szolgáltató épp erre a hétre időzítette, hogy kiveszi az Eurosport II-t az egyik legnépszerűbb szolgáltatói csomagból. „Mindegy”, megoldottuk, láttuk.

Tovább olvasom

Újévi fogadalom – 100 szóban

Az ember általában nem szereti a korlátokat. A szabadságvágy mindenkiben tombol, és ezt igyekszik az írásbeli kommunikációban is megvalósítani. Ennek látszólag ellentmond a 100 szavas játékban felállított határszám. Persze, ez utóbbi mondatban benne is van a válasz, maga a „játék” szó. Játszani pedig mindenki szeret. Legalábbis remélem a karácsonyi emlékek még sokakban élnek. Még akkor is, ha felnőttes játékokat űzött gyerekzsivaj közepette. Mivel továbbra sem kenyerem a scifi vagy a fantasy világa, az ezekre való – kissé erőltetett – utalás mellett, maradok inkább az iróniánál.

Az ötletgazda ezúttal is az aranymosás:

Feladat: „Írj egy kb. 100 szavas szöveget amiben egy (vagy több) újévi fogadalomról esik szó egy scifi vagy fantasy világban.”

Akit bővebben érdekel ez a kikapcsolódási forma, vagy inkább a múltba tekintene, az kattintsa végig a linkeket, hiszen a sokszor 100 szónak már történelme van a blogon.

Tovább olvasom
2016\04\30 Jumbóka 7 komment

Vége a bajnokságnak! – feltámadt a „köz”-TV?

A TV-ben gyakorlatilag már csak sportot (meg néha stand up-ot – nem keverendő) nézek, mégis ritkán írok a fociról. Akkor sem igazán pozitív a megközelítés, de erről szerintem nem én tehetek. Jó, kijutottunk az EB-re, ennek mindenki örüljön! (Hurrá-hurrá!!!) Szerencsére ennek semmi köze a magyar bajnoksághoz, de most azon is mosolyodjunk el, hogy vége ennek a szánalmas bohóckodásnak. „Szerencsére” nem sokat láttunk belőle.

Tovább olvasom

Cselekvés – 100 szóban

fakanal.jpgNagy felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy nagyon közel állok az irodalomhoz. Ez természetesen nem büszkeség, bár nem is balítélet. Ez egy állapot, ami akár változhat is. Az persze nem véletlen, hogy ezen a felületen ritkán találkozhattok az irodalom klasszikus elemeivel. Ez ugyanis nem erről szól. De, hogy van valamiféle kapcsolódási pont, az azért innen is megközelíthető. Játszani ugyanis nagyon szeretek, és mivel ezt szavakkal is lehet, gyakran meg is teszem. Az Aranymosás irodalmi magazin 100 szavas játéka már többször megihletett. Igaz, nem mindig voltam „nyerő”, de a kezdetek sikeresek voltak, és ez mindig bizakodással tölt el. (Kép: innen)

Tovább olvasom

Rió, Rió, Hungárióóóóóóóóó!

kepkivagas.JPGVolt már egy írásom egy "másik", Rió-ra való hangolódás jegyében, bár egy kicsit más összefüggésben. Igaz, csak egy „karikatúrának” szántam, de levették a „Magyarország szeretlek” facebook oldaláról. Hogy a ’karika’ nem jött be vagy a ’túra’, sosem fogjuk megtudni. Pedig az a cikk a fociról szólt, ami ugyebár „nemzeti” ügy kis hazánkban. A valóság viszont az, hogy bármennyire istenítjük az „aranylábú gyerekek”-et, nekem még mindig az az (ide) rímelő befejezés jut a fejembe, hogy „mi a f...sz van veletek”. Na, de legyünk bizakodóak, vagy ahogy mondani szoktam, a pozitív gondolkodás jegyében járjunk el.

Tovább olvasom

Motiváció egy mondatban

Egy pici csalódást „kell” okoznom azoknak, akik összesen csak egy mondatot vártak ebben a bejegyzésben. Valóban csak egy kétsorosnak indult, de egy kicsit muszáj volt felöltöztetni.

A cikk a Munkahelyi terror blog segítségével ért el még nagyobb nyilvánosságot!

Aki a TV-ben a sporton kívül már mást sem néz, az se menekülhet el a reklámhadjáratok elől. Annyit nem lehet pisilni a szünetekben, amennyiszer erre már maguk a műsorvezetők is felhívják a figyelmet. Így óhatatlanul belefutunk azokba a tablettákba, amelyekkel hangsúlyozzák, hogy sávosnak kikiáltott életünk mely szakaszában milyen színű „segédanyagot” kell magunkba tömködni. Az én adalékom most az 50 felettieknek szól. Azzal az óriási különbséggel, hogy nem lehet ráfogni a placebo-hatást, mert valós tartalom van mögötte.

Tovább olvasom
Címkék: munka közélet

Szilveszter 2015 – BÚÉK 2016

Akik olvasták a 2014-es óévbúcsúztatót, meglehetősen éles kritikával illettek. Na nem az iromány mondanivalósával, stílusával vagy valóságtartamával voltak elégedetlenek. Kérdezték azonban, hogy – a folyton a pozitív gondolkodásomat hangoztatva – miért nem előre tekintek. A tavalyi kínrím után itt egy még kín(os)abb! Az észrevételeket átgondolva ez inkább előremutató, de ki vállalná fel, hogy a jövőbe lát…(Még az kéne, hogy megégessenek…!)

Tovább olvasom

Mindig van jobb?

munkatarsaim.pngAz álmoskönyvek (na meg az újságíró iskolák alapelvei) szerint sem tesz jót, ha a címben kérdőjelet használunk. De kérem! – itt nem a bulvársajtót akarjuk felülmúlni, hanem mindennapi kenyerünkről van szó, szinte szó szerint. Jó-jó mondhatnánk, a munkahelyünkre sem mehetünk be kérdőjelekkel, de legalábbis nem mindennap.

Tovább olvasom

Képrejtvény 3. – A feladat

A képrejtvény-sorozat 3. feladványa ugyancsak eltér az előbbiektől. Olyannyira, hogy nincsenek eltitkolt részletek, rögtön megmutatom a kép egészét. Mi lenne ebben a talány? Nos az, hogy hol készült a kép. Jó, persze, egy hálószobában, – látszólag – de azért ennyire ne egyszerűsítsük le a problémát. Arra sem kérdezek rá, hogy kiében, mert azért a bulvártól továbbra is igyekszem elhatárolódni.

Tovább olvasom

(Kín)rímek – nem egészen – fehéren vagy feketén

sakktabla.JPGEgy dologban biztosan szerencséje van ennek a kicsi Magyarországnak. Nálunk tízmillió (hol több, hol kevesebb, de ebbe itt még nem menjünk bele) fociszurkoló, – ebben az is benne van, hogy játékos, edző és legfőképpen bíró, – tízmillió kitűnő sofőr, – a kerékpárostól a pilótáig, sőt legalább ennyi miniszterelnök (jelölt) van. Úgy gondolom, hogy ekkora merítést nem is érdemes elemezni, ezt bízzuk rá az angol „tudósokra” aki úgyis mindent megállapítanak. De kérdés, hogy szükség van e arra, hogy mindenkinek mindenről legyen véleménye, ráadásul olyan, amiről azt hiszi, csak az az egyféle megközelítés létezik, ami az ő fejéből pattant ki. Aligha.

Tovább olvasom

(KÖZ)helycsere 5. rész: Egyik szemem sír, a másik meg még jobban

Kicsit sajnálom az olvasóimat, főleg azokat, akiknek ebben a szomorkás időben nem maradt jobb szórakozásuk, mint egy egyébként pozitívan gondolkodó ember kesergését olvasni, egy olyan témában, amihez mindenki jobban ért, mint én. De legalább adom alájuk a lovat, hogy ebben is igazuk legyen. Még az elmúlt év decemberében nyíltan szurkoltam azért, hogy Dárdai Pali (vagy ahogy akkor is fogalmaztam, Dárdai Pál) maradjon a Hertánál. Ez akkor csak félig jött be, és ugyebár a „folyamat” még mindig nem zárult le. Pali az óta is két beteg lovon ül, és tényleg a csak a jó érzés mondatja velem, hogy legalább az egyik meggyógyuljon. Ja, és persze a mi Palink pont azon maradjon rajta. A véleményem persze mit sem változott Dárdai ügyben, ugyanis bebizonyosodott, hogy Németországban sem fenékig tejfel az élet. Akarom mondani a foci. Vagy legalábbis óvatosan kell nyalakodni akkor is, amikor valami ízléses falat fel van kenve valahova, amiről első látásra nem tűnik fel, hogy az „alépítmény” keserű is lehet. Mondjuk csak ki szó szerint, a sz@rból ott sem lehet várat építeni.

Tovább olvasom

Képrejtvény 2. – A feladat

Az első feladvány sejtelmessége után lépjünk ki az árnyékvilágból! Annál is inkább, mert éppen itt az ideje egy kis kirándulásnak a téli álom és a tavaszi fáradtság után. A kirándulást tessenek szó szerint érteni. Például azért, hogy a mellékelt kép szerinti ellentmondásba ütközhessenek! Természetesen a játék csalafintasága abban rejlik, hogy a helyszínnek semmi köze a felirathoz. Ha csak az nem, hogy tényleg egy halászcsárda található rajta. Igen ám, de hol? Legyen ez a második feladvány! Ha néhány nap múlva kitágul a kép, akkor persze joggal csap a homlokára az ember, hogy bizony „láttam már valahol”. Az épület tetején levő feliratot éppen le is takarhattam volna, de hátha a „reklámzabálók” köréből érkezik a helyes megfejtés.

 

Tovább olvasom