A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül

Bombasztikus gyermekeink

2025. február 07. - Jumbóka

Szenzációhajhász címek, nagy durranások, most a legnagyobb nyilvánosságot követeli a felvetés, persze, hogy bomba hír.

Ma már semmiről nem hisszük azt, hogy valaminek vége. De a másik oldal is befejezetlen. Olyan nincs, amit nem lehet felülmúlni. Mindezt gyerekfejjel megélni…

A közelmúltban olyan bombafenyegetés-hullám söpört végig Magyarországon, amilyen talán még soha. Több mint 300 intézményt érintett a „bombariadó-lánc.” Szinte hihetetlen. „Természetesen” szóba került az ukrán és az orosz vonal is, mindenki igyekezett egy kicsit hozzátenni, hogy „hangzatosabbá” tegye, az amúgy is mindenkit megrázó hírcsokrot. A miniszterelnök megjegyzése sem biztos, hogy „szerencsés” volt ebben a közegben:

„utasítást adtam, hogy kő kövön ne maradjon”.

A felnőttek „játékai”, legyintettek néhányan… Háááát, nem egészen, nagyon nem. A lecsengeni látszó folyamat végén egyre több hír jelent meg, hogy a „felhajtás” hatására több tinédzser is így próbálta meg felszínre hozni a „feltűnési viszketegség”-ét. Hogy mi van? Először egy 15, majd egy 11, és végül egy 10 éves gyerek a „tornasor” végén. Egyre többször mondjuk, hogy baj van, nagy baj. de mi ez azokhoz képest, hogy kifutott a tej, leesett egy váza, vagy egyest kapott az iskolában a „kölök”. Utóbbira még lesz utalás, de a baj nem itt kezdődik.

 

gyerek_2.jpg

Tovább

Eltékozolt vizeink

A vizet sokféleképpen meg lehet közelíteni. Most nem járműre gondolok, hanem szemléletre. Tudjátok, mint Süsü: „Most tüzet, vagy vizet?” Na, de ha valamikor, akkor most, valóban félre a tréfával!

Filmajánló, mégsem mozi. Természetfilm, de nem „az Attenborough” készítette, hanem más, Magyarországon kevésbé ismert, de elismert szakemberek. Nem „happy end”-et sugall, hanem valós megoldásokat kínál. Lehetőségeket, segítséget.

Szomjas vagy? Igyál egy pohár vizet! Mondom ezt én, aki inkább sörös, már amikor lehet. Valószínű ezzel a felhívással nem is lopom be annyira a barátaim szívébe magamat. Na, de most nem a sörről van szó, hanem a vízről!

Ugye milyen egyszerű a történet? Megnyitjuk a csapot, iszunk egy (fél) pohárral és kész. Félreértés ne essék, most nem az afrikai éhezők/szomjazók párhuzamba állítása következik. Maradjuk csak kis hazánkban, van itt épp elég baj a vízzel. Ilyen-olyan „állatkák”, baktériumok, klór és egyéb „nyalánkságok”… De most ezen is lépjünk túl, szálljunk le a földre, pontosabban a „FÖLD”-re szó szerint!

 

eltekozolt_vizeink.JPG

Tovább

Kulisszatitkok a képváltás mögött

Ha valaki nem rajong a folytonos változásokért, akkor gyakran maradinak nevezik. Szerintem nincs okom, hogy ebbe beleálljak, de azért mégis mutatok valamit.

Kicsit most bajban vagyok, hogy az olvasóim többsége, vagy csak a kisebbsége találkozott már a blog új látványvilágával. Az biztos, hogy néhányan igen, mert mutattak egyfajta tetszésnyilvánítást. Viszont úgy tudom, hogy egyelőre ez még nem érzékelhető a „telefonos” felületeken. (De igyekszem, hogy azt is megoldjam.)

A fentiekből már kiderült, hogy nem vagyok egy nagy „megjelenítési guru”. Ha nem is sikerül utolérni magam ezen a területen, azért a látszatát szeretném fenntartani, hogy rajta vagyok. Hiába no, én már csak megmaradok a szöveges „tartalomgyártásnál”. Azt is leírtam már párszor, hogy a képalkotásban is vannak „hiányosságaim”. Azt viszont éreztem, hogy ez ügyben mégis tenni kéne valamit. Na, – gondoltam – ha már ilyen ügyes ez a „mesterséges intelligencia”, hát megkérem, hogy segítsen. A néhány hónappal (de lehet évvel) ezelőtti kapcsolatkeresésünk nem volt túl eredményes. Most viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy tegyek egy újabb próbát. Ééééééés tessék!

A korábbi arculatváltásnál mindössze annyit csináltam, hogy választottam egy másik sablont a szolgáltató lehetőségei közül. Betettem néhány újabb oldaldobozt és kész. A képi megjelenítéshez most muszáj volt egy másik sablont keresni, de ez is gyorsan ment. Így most már „képesítve” vagyok. Ennyit én is megérdemlek, és természetesen az olvasók is.

De, hogy láthassátok, a kezdő is halad, bemutatom, hogy milyen lépéssekkel jutottam el idáig. Hátha más is kedvet kap. Odáig már korábban eljutottam, hogy magyarul is lehet vele beszélgetni. Ez természetesen nagy segítség. Főleg annak, aki nem csak a képekkel, hanem a nyelvekkel is hadilábon áll. Mondhatni, az „AI" a képek google „translet”-je (is). Tudomásom szerint az „illető” egyelőre nem érzékeny a társalgási, udvariassági formulákra. De azért arra igyekeztem figyelni, hogy úgy „beszéljek” vele, mint egy „normális” emberrel.

Egyesek még most teszik meg a kezdőlépéseket a „virtuális okosság” felé, mások már ott tartanak, hogy félnek tőle. Most nem a „katasztrófahívőkre” gondolok, hanem azokra, akik valóban – tudományos alapon – fogalmazzák meg aggályaikat. Hol tart ma valójában a mesterséges intelligencia? – kérdezik. Valóban annyira „öntanuló”, öngerjesztő a folyamat, hogy máris tartani kelljen tőle? Meg lehet e (még) állítani abban, hogy felülkerekedjék az ember felett. Valóban képes (lesz) olyan döntéseket „hozni”, amelyeket mi már nem tudunk felülírni?

Mi egyelőre maradjunk a földön, és lássuk mit is csináltam, pontosabban mit is kértem:

„Készíts egy képet a lepcsohazonkivul.blog.hu weboldalhoz!”

Ezt a képet kaptam:

lepcsohazon_kivul_kep_a_mesterseges_intelligenciaval.jpg

Ja, és még „üzent” is hozzá:

„I’ve created an image based on your description for the blog "Lépcsőházon kívül." Let me know if you’d like any adjustments!”

Én: „Fordítsd le a szöveget magyarra!”

„Egy vizuálisan feltűnő, koncepcionális kép a „Lépcsőházon kívül” blog témájához. A design egy városi társasház lépcsőházát ábrázolja, amely átmenetet képez egy nyitott, álomszerű, kültéri jelenetbe, lágy napsütéssel, amely áttör a felhőkön, zöld növényzettel és egy hívogató ösvénnyel. Az atmoszféra inspiráló, modern és kissé szürreális, minimalista esztétikával.”

Én: Méretezd át a képet 640x480-as fekvő képformátumra!

Ezt a képet kaptam:

lepcsohazonkivul_mesterseges_640x480.jpeg

Az újabb üzenet: „A kép átméretezésre került 640x480-as fekvő formátumra. Itt töltheted le a képet. (Itt volt egy link) Ha további módosításra van szükség, szólj nyugodtan!”

Hogy megelőzzem a kérdéseket vagy a megjegyzéseket, hagy mondjak el néhány dolgot. Igen, én is látom, hogy az „AI” kissé félreértette a feladatot. De csak első látásra! Ugyanis egy dologgal nem számolt. Most mondhatnám, hogy ennyire nem „okos”, de nem teszem. Sőt, ráfogom, hogy nagyon is tudta mit csinált. Gondolom a fordítás sem tökéletes, de „véletlenül” megoldotta az irónia kérdését.

A blog neve ugyebár (Lépcső)házon kívül. A képen viszont az látható, hogy a lépcső van a házon kívül. Magyarul: pontosan olyan kifordítottan láttatja a világot, ahogyan ez a felület is próbálja sugallni. Bármennyire is ellentétes megjegyzéseket teszek időnként, az olvasók többsége azért érti! Tudom, vannak, akik nem, és ezt időnként szóvá is teszik, de ez benne van a pakliban. Talán ez a kép is tovább lendíti őket abban, hogy átérezzék, én mit gondolok. Sőt még az irány is kikövetkeztethető. A távoli sötét fellegek szépen átalakulnak világossá. Ami ugyan továbbra is felhős, de nem is mondtam, hogy én majd leírom a tutira klassz jövőt.

Remélem nektek is tetszik! Nem csak a jövőkép, hanem a felület megújulása is. Próbálok néha becsempészni majd ilyen apró dolgokat. De megígérem, hogy a szövegeket továbbra is én írom! Ha néha lesz ellen ellentétére egy kis utalás, azt mindenképpen jelezni fogom.

Kép: Mesterséges intelligencia!

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával

Majka a celebvilág Magyar Péterje

Az álmoskás tekintet, illetve a szemnyitogatás még visszaköszön a mai bejegyzésben, de ne szaladjunk ennyire előre, mégiscsak vasárnap reggel fogantak meg ezek a gondolatok.

Szeretek a hétvégi reggeleken kinézni az ablakon. Még néhány emeletnyi magasságból is látható a város csendes utcaképe. Mindenki ébredezik, legfeljebb a piac környékén van az átlagosnál nagyobb mozgás. Ééééés ezután megnyitja az ember a „zinternetet”, és visszatér az élet a „normális” kerékvágásba.

Nem annyira eltérő az a gyakorlat, hogy az embernek erről vagy arról megváltozik a véleménye. Ki tudja, mikor kap végre annyi információt egy témáról, hogy átértékelje az eddigi álláspontját. Ezután elgondolkodhat arról, hogy mikor és milyen formában hozza ezt a nagyvilág tudtára. Persze az sem ritka, hogy csak azért fordul szembe az addigi önmagával (esetleg a valakibe vetett hitével) mert a másik iránt érzett hűsége (elkötelezettsége) nem hozta meg számára a várt hatást. Szélsőséges esetben nem tudott ama bizonyos „másik” fölé nőni. A gazdasági érdekeket most csak azért hessegessük el, mert hétvégén nem dolgozunk... – már aki.

 

golya_ket_elete.jpg

Tovább

Párosodna a gazda

Nem véletlen, hogy ritkán írok a „valóságshow”-król. Egyrészt nem nézem őket, másrészt, ha véletlen „belefutok” olyannyira felháborodom, hogy jobb, ha nem koptatom emiatt a billentyűket. De mindig van egy olyan pont, amikor az alkalom éppen megszüli a tolvajt, vagy éppen a házasságot.

Mindig is mondtam, hogy a blogírás egyfajta munkahelyi ártalom. Most szembe jött a bizonyíték – szó szerint – bár én sem egészen így gondoltam.

Ugyebár „csodálkozva” nézzük, hogy a különféle médiumok hogyan igyekeznek elénk tárni a házasság szent „intézményét”. Versenyre kelnek „értünk”, hogy miképpen csináljanak ebből is „cirkuszt”.

Csak azért használom pont ezt a kifejezést, mert gyakran hangzott el otthon gyerekkorunkban, amikor a városunkba érkezett a „sátras intézmény”. Menjünk cirkuszba! – vetettük fel az ötletet a tesómmal. Majd csinálok én otthon elég cirkuszt! – jött a válasz a felmenőktől.

 

hazasodna_a_gazda.jpg

Tovább

Mari néni csekkjei a Postán

Megszűnő Posták, szaporodó futárszolgálatok. Generációváltás a feladóknál, a címzetteknél és a „postások”-nál is.

Magam is sorban állok, de csak úgy hivatali kötelességből, hetente egyszer. Ez adta az ötletet, meg hogy közben úgyis „ráérek”. Persze ehhez ott kellett állnom a nyugdíjas Mari néni mögött a „Póóóóstán”.

Egyre gyakrabban látjuk, halljuk, olvasunk róla a neten, hogy megszűnőben vannak a „klasszikus” falusi kisposták. Elbocsátják a dolgozókat még a nagyobb városi hivataloknál is. Ebből persze óriási a felháborodás, különösen ellenzéki oldalon. Félreértés ne essék, nem kívánok ebből (is) politikai ügyet csinálni. De azért azt tudjuk, hogy ami „sz@r”, arról csak a „tuggyukki” tehet. De most már megérkezett a „földi megváltó”, aki majd ezt is rendbe teszi. De amíg valóban munkába áll, lássuk a tényeket.

 

csekk.jpg

Tovább

A medve listája

Se szeri, se száma a különféle okoknak, amiért listákat „állítunk” össze. Háziasszonyok a bevásárláshoz, cégek az árakhoz, sportolók az eredményekhez, medvék meg hááát… ki se merem mondani.

Mai „modern” világunkban ezek a „bundások” már nem alszanak téli álmot. Hogy ezt a klímaváltozás teszi, vagy a sok „hivatali” teendőjük akadályozza őket, nem tudhatjuk. De, hogy nekünk is ki kell nőni a „TV-maci korszakból”, az biztos.

Ha különféle történetekben állatokkal találkozunk, egy kicsit másképpen közelítjük meg a dolgokat. Legalábbis a mi korosztályunk, akik még a múlt évezredből maradtunk itt. Ezeken nőttünk fel. Igen, mondhatni a meséken. Ééééés mégis megismertük a valóságot. Megtanultuk a szeretetet, a segítséget, a játékot, a jóságot. Na és persze a jó és rossz értelemben vett turpisságot, a cinkosságot, az ármányokat is. A legismertebb szereplők a róka, a farkas, és a nyúl voltak. Na, meg persze a medve, nehogy már pont ő maradjon ki a felsorolásból. Nyugi az ő listájára is sor kerül, csak tessenek várni egy kicsit…!

 

medve_nyul.jpg

Tovább

Mozi: Hogyan tudnék élni nélküled?

Bevezetés helyett egy ötlet. Menjetek, és nézzétek meg a filmet, utána lehet agyalni róla! – úgy, mint én.

Na, jó… aki már látta, vagy olthatatlan vágyat érez, hogy mégis ráhangolódjon, annak tessék… (Nyugi, a képsorok sokkal hamarabb visznek el a cselekményekhez.)

Az első zenés filmélményem még 1978-ból származik, amikor Magyarországon bemutatták az ABBA-filmet. Már akkor tudtam, hogy jó lehet az a műfaj, amikor zenéből „csinálnak” mozit. Persze akkor azért kellett hozzá, hogy szerettem „azokat” a svédeket. (Kérem, hogy ne kalandozzanak másfelé a gondolatok…) Számomra azóta szabad ez a formáció. Még akkor is, ha nem feltétlenül kell, hogy egy csapatra koncentráljon az összes zene. Az más lapra tartozik, hogy a XXI. század nagy klasszikusa is az ABBA-ra épül. (Mamma Mia!) Van persze számtalan koncertfilm más zenekarokkal, de most legyen ennyi elég bevezetőnek.

Mi nagyon kevés információt szívunk magunkba, mielőtt moziba készülünk. Ha magyar, akkor lehetőleg menjünk! (Azt biztos értjük. Oké, hogy a többi is szinkronos, de itt biztos, hogy úgy jön le, ahogy azt megalkották.) Akkor és ott nem értékeljük, hogy kinek a pénzéből és mennyiért! Együtt futottunk legutóbb is. Megnéztük a „Gyurcsány”-filmet is. Láttuk a „Petőfi”-t is. Dupla írás is volt róla. De akkor és ott a teremben mozi van és filmélmény! Utána lehet polemizálni. De egyszer van a film, és egyszer – vagy többször – ami mögötte van.

 

hogyan_tudnek_elni_nelkuled.jpg

Tovább

TV-ovi a politikában – vagy fordítva

Újév, új helyzetek, de kezdjük csak az alapokkal. Egy „alsópolcos” oktatási intézménnyel.

Lehet azon vitatkozni, hogy már én is retro vagyok, vagy egyszerűen csak öreg. Minden esetre már elég nagy ahhoz, hogy kicsi legyek. De én még emlékszem a TV-ovira. Háááát most megérkezett hozzánk, ha kicsit „megcsavarva” is, de ovi van a TV-ben.

Még el sem kezdődött igazából az év, – kivéve az óvodában – de politikusaink már aktívak. Igaz, most nem mentek el kampányolni oda, csak egyszerűen úgy viselkedtek… Szerintem ők is jól jártak ezzel az „interneten@bárhol@bármit@bármikor” világgal. Jaaaaaa, hogy a „hivatalos” óvodaszünet még tart? Nem úgy, mint a politikai életben. Bár tudjuk, ez mindenek felett áll, még az ovit is felül tudja múlni. Micsoda szintlépés, hurrá!

 

tv_ovi2.JPG

Természetesen az csak a „véletlen” műve, hogy ezek a kedves virágok azt éneklik:

„kicsi vagyok én”.

Tovább

BÚÉK Kétezer-huszonöt!

Szép szám, barátságos érték, igazi 5-ös! Ha már „muszáj” kívánni, akkor sem kell, hogy ennél biztatóbb vagy jobb legyen!

Én már megjöttem onnan, hogy nagy fogadalmakat, kívánságokat írjak össze(-vissza). Azt azért elárulom, hogy egy azért csendben teljesült: Elmúlt a 2024-es esztendő.

’85-ben érettségiztem. (Ja, igen 19-el kezdődik, ezt egyre gyakrabban le kell majd írnom, hiszen akik már a XXI. században születtek, azoknak is megvolt az első 5-éves....) Igen, idén lesz a 40-es találkozónk. (Ha lesz, mert ez még a jövő zenéje.) Persze nekünk is van egy hagyományunk. Mindig elénekeljük a „20 év múlva” című klasszikust, mely szerint „az ifjú vándor megpihen”. Hááááát, azóta kétszer telt el a húsz év, pedig anno az egyet is nehéz volt elképzelni. Látszólag magánügy, pedig ez egy kis közösség élménye. Márpedig a nagy dolgok alulról indulnak. Vagy mégsem?

 

 buek2025.jpg

Tovább

Múljék 2024!

Így az év utolsó napján azért ez nem egy nagy kihívás. Még ha egy kicsit sürgetőnek is tűnik. Remélem, marad még annyi idő az évből, hogy elolvassátok.

Összeszedtem néhány gondolatot a 2024-es évvel kapcsolatban. Aztán – ahogy lenni szokott – vissza akartam linkelni az előző évi (2023-as) évértékelőt. Egy „kicsit” meglepődtem. Szinte szóról szóra ugyanazokat a sorokat írtam. Ennyire nem történt volna semmi? Dehogynem, csak nem nagyon hozott változást… Nyilván a statisztikai adatok módosultak ezen a felületen is, de ezzel most nem fárasztom az olvasókat, legfeljebb 1-2 számot idézek meg.

Már annyi „önkéntes” köztársasági elnök jelentkezett be az év végi beszéd megtartására, hogy nekem már nem jutott szabad időpont. Így annyira nem is bánom, hogy nem készült még fel a videós felületem. Bár az írásos oldalak népszerűsége tovább csökken, ezt már legalább megszoktátok. Átlapozni meg ezt is pont olyan könnyű, mint a képeket, videókat.

 

2024_huss.jpg

Tovább

Pulykapénz – tojásra

A fogalmat – gondolom – nem kell különösebben magyarázni. Mint ahogy azt sem, hogy a „jelölt” állat "gyermekei" meg az utóbbiból kelnek ki.

Biztos, ami biztos, azért említsük meg az újszülött „puly(k)áknak”. A vállalatok (egy része) karácsonyi jutalmat ad a dolgozóinak. Az ünnepi asztal egyik jelképes fogása a pulyka, így erre utal a megnevezés.

Egyesek szerint egy kicsit megkésett lehet ez az írás, hiszen hol van már a karácsony. Én meg úgy gondolom, hogy talán emlékeznek még egy páran a legutóbbira. Arról nem is beszélve, hogy kaptak e egy kis „biztatást”, illetve, hogy mire tudták költeni.

Azt ugye tudjuk, hogy a pulyka nem túl szép jószág, de legalább elég nagy ahhoz, hogy jelképezze a nagyságot vagy a bőséget. Mint ahogy a pénznek sincsen szaga, a legtöbb embernek csak az a fontos, hogy sok legyen belőle. Többek között ezért is beszélnek róla annyit az ünnepek előtt. Lesz e egyáltalán, illetve mennyi? Megy a találgatás arról is, hogy mikor érkezik. Bezzeg a másik cégnél már volt, ennyit/annyit kaptak…

Nekem van egy furcsa ideológiám, és ezt nem a „véletlen” szülte, hanem hosszú idők tapasztalata. Bár inkább úgy fogalmaznék, hogy az utóbbi kb. 10 évben teljesedett ki. Az emberek ugyan sokat beszélnek a különféle fizetés-kiegészítésekről: ilyen-olyan bónusz, túlóra, hétvégi pénz, munkába járási támogatás stb. A csapatépítőkről, családi napokról, amit ugyancsak a munkáltató „teremt elő”, nem is beszélve. Igazából mindegyik egy kicsit háttérbe szorul. Csak az a fontos, hogy mi kerül a borítékba a hó végén. (Pedig a felsoroltak nagyon is befolyásoló tényezők.) Megszámolni, összehasonlítani egy az egyben, és nem utolsó sorban elkölteni azt lehet, amit egy „kupacban” lát az ember.

 

pulykatojas2.jpg

Tovább

Éjféli mise „lájt” után

Bármennyire is furcsának tűnhet, ez a jeles esemény is „orvoslásra” szorulhat. Nem is kell olyan messziről nézni.

Bevallom mindenkinek – vagy, hogy kapcsolódjak a témához: „Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim” – hogy még soha nem voltam éjféli misén. Nincs is igazán tervben, de ugye soha se mond, hogy soha… Viszont sok olyan emberrel találkozom, akik igen… éééés olyanokkal is, akik nem.

Egyesek szerint nem tettem túl magasra a mércét a karácsonyi beharangozó írással. Már úgy értve, hogy eléggé lehangoló volt, amiket írtam. Természetesen nem ez volt a cél, „egyszerűen” szerettem volna visszatükrözni a valóságot azoknak is, akiknek egy kicsit nehezebb magukba nézni. Sőt egy esetleges „kisebb” változtatással talán sikerül a hangulatot felülmúlni, és akkor már is megkapják a pozitív élményt. Ráadásul maguknak köszönhetően. Ugye mennyivel másképpen hangzik!

Időnként bajban vagyok a tudományos megközelítések feldolgozásával. Egyre többen foglalkoznak azzal, hogy a több mint 2000 éves eseményeket újragondolják, „átértelmezzék”. Orvosilag, természettudományos módon, történelmileg stb. Pl.: a nagy esemény nem is történhetett dec. 24-én, a szereplők „együttállása” megkérdőjelezhető. Aztán nem is istállóban, nem is jászolban… stb. A megtermékenyülés biológiai „lehetőségeiről” nem is beszélve. A kérdés összetett. A tudomány és a hitvilág összekapcsolható e, vagy éppenséggel szét kell e választani?

 

 

jaszol2.jpg

Tovább

A kerék pörög, a krampampuli örök

2024. karácsonyára készülve is igyekszik mindenki egy kicsit lelassulni.

Ez az elmélet, vagy legalábbis ez kellene, hogy legyen. Ugyanis mit látunk? Rohanunk, még az utolsó pillanatban is, az elengedhetetlen hozzávalókért, „kellékekért”, vagy egy tuti ajándékért.

Hazaérve sem más a helyzet. Hihetetlen mennyiségű kaját, édességet, egyéb csemegét kell előkészíteni, hiszen a szent napnak mindenütt szigorú rendje van. Ezért vártuk ennyire az ünnepeket? (Nevezzük ezt egy céges vagy iskolai téli szünetnek, vagy valamelyik egyházi hagyomány forgatókönyvének.) Aligha.

Az egyre több város főterén megtalálható óriáskereket ezért tekintem egyfajta szimbólumnak. Lassítsunk csak le nyugodtan! Pihenjünk rá a lehetőségekre, és figyeljük meg ezeket a hatalmas mókuskerekeket, hogyan pörögnek – helyettünk! Üljünk fel egy körre vagy kettőre, és magasról… a világra, hiszen ezért güriztünk egész évben(?)

 

 krampampuli_es_kerek.jpg

Tovább

A kommentek „halála”

Végre! Mondhatnánk, ha egy ilyen intézkedést hatékonyan be lehetne tarta(t)ni.

Megszavazta a parlament az internetes agresszió visszaszorítását célzó törvényjavaslatot. Az az intézmény, amelynek egyes tagjai – hogy is fogalmazzak, különösen egy ilyen intézkedés után – az átlagosnál egy kicsit több vajjal rendelkeznek a fülök mögött, ami a kommunikáció stílusát illeti. Már én szégyellem magam, annyit írtam erről, ezért nem is linkelem most vissza.

Aki nagy nyilvánosság előtt elektronikus hírközlő hálózat útján olyan kifejezést, ábrázolást vagy kép- és hangfelvételt használ vagy tesz közzé, amely beazonosítható személlyel vagy személyekkel szembeni erőszakos, halált okozó, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot fejez ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

 

fej.jpg

Tovább

Jobbos és balos alagút

Végre utolérhetjük Ausztriát. Vagy legalábbis gyorsabban eljuthatunk a sógorokhoz.

Átadták ugyanis a 85-ös főúton a Bécsi-dombi alagutat, kiegyenesítve ezzel a Magyarországot Ausztriával összekötő terepet. Így már 2x2 sávon suhanhatunk a határig. Az „ottaniak” ugyan még nincsenek teljesen kész a csatlakozással, de nem hinném, hogy sokáig kell majd noszogatni őket.

De még mielőtt a szomszédainkat kezdenénk piszkálni, nézzünk szét kis hazánkban, hogy miért nem tudunk ennek igazán örülni. Jó, persze azért, mert magyarok vagyunk, és mindjárt ellenségképet látunk, sőt belekötünk még az élő fába is. Igen, utóbbi is szóba jöhet, hogy miért nőtt épp oda. Ha már odateremtette az anyatermészet, védjük meg és fúrjunk át alatta. Erre már persze, hogy mindenki felkapja a fejét, hiszen első látásra nem indokolta volna a helyszín ezt a gigaberuházást. Ettől már önmagában is két részre szakadt volna ez az egyébként is szétszabdalt pici ország. Tetézi még a „bajt”, hogy kb. 15 éve „hasonlóan sík” terepviszonyok között épült egy alagútrendszer az M6-oson Pécs felé. Erre gondolom, elég sokan emlékeznek még, sőt arra is, hogy ezt még a „másik” kormány épít(t)ette.

 

 

alagut_m85_kicsi.jpg

Tovább

„Tik vagytok parasztok…”

Egyre többen szeretnének „kisgazdák” lenni. Na, nem olyanok, hanem „igaziak”. Igaziak?

Hirtelen óriási érdeklődés övezi az aranykalászos gazda képzésre való jelentkezést. Ilyen sokan szeretnének földműveléssel foglalkozni? Aligha…

Ha valamire ilyen „hirtelen” megnő a kereslet, ott nem véletlenül éreznek egyesek „pénzszagot”. Ja, hogy annak nincs? Ugye költői a kérdés!

 

 

paraszt.jpg

Tovább

Nem néztem a provokációt!

Van e még „széles” e hazában olyasvalaki, aki ne látta volna a Magyar-Menczer, vagy ha úgy tetszik a Menczer-Magyar szóváltás videóját? Egy valaki biztosan: én.

Először „csak” lemaradtam az „eseményről”, de utána már tudatosan kezdtem kerülni. Miért írok akkor róla? – kérdezhetnétek. Természetesen nem azt akarom „megideologizálni” amit nem is láttam. Azok ugyanis tények. De tudjuk, a propaganda azt is igyekszik megmásítani, ami mindenki számára egyértelműen látható.

Persze azért érdekelt, (volna) hogy mi történt valójában. Arra gondoltam, majd a hírekből meghallgatom, (elolvasom) hogy mire képes a „független” magyar sajtó, milyen a korrekt tömegtájékoztatás, stb. Na, azért még itt ne nézzen teljesen bolondnak, aki eddig nem tette, ráér később is.

 

 provokator.JPG

Tovább

Mozi – Futni mentem

Csak azért írtam oda a „Mozit”-t, nehogy valamelyik ismerősöm azt higgye „megbolondultam”. Csak elsétáltam, és leültem.

Mindig is azt vallottam, hogy szaladjon az, akinek sürgős dolga van. Én meg majd megnézem, meghallgatom, esetleg leírom. Aki meg kíváncsi rá, – mint ahogy most Te is, nagyon helyesen – elolvassa. Ez persze nem jelenti azt, hogy a futás ne lenne hasznos, egészséges, kikapcsolódást segítő, de ezért (is) jó, hogy nem vagyunk egyformák. Van, aki fut, és van, aki nézi – a moziban!

A futásnak voltak már nagy klasszikusai, mint pl. a Forrest Gump, vagy néhány maraton-feldolgozás. De, most végre itt van nekünk minden egyben, ráadásul „magyarosan”, ami az irónia ellenére nem feltétlenül baj.

 

 

futni_mentem.jpg

Tovább

Konyhai konzultáció, fogytán a papír

Készülsz a hétvégére, pucolnád a krumplit, nyúlnál a szokásos reklámújságért, amire tennéd a héját, és tessék. Tessék?

A nemzeti konzultáció lassan olyan, mint egy rossz zeneszám. Ha folyamatosan játsszák a füledbe, úgy megszokod, hogy már azt hiszed, hogy jó. Egy bizonyos idő után már dúdolni is elkezded. Ééééééés tényleg. Már vártam a „papírt”. Most éppen úgy éreztem, hogy végre nem csak négyévente vagyok fontos a „rendszernek”, hanem egyre sűrűbben gondolnak rám. Na, én is rájuk, de nem biztos, hogy azonos előjellel. Főleg, hogy ismét pénzt húznak ki a zsebünkből azt szajkózva, hogy milyen jó is nekünk. Sőt, hogy még jobb legyen, erősítsük meg a szándékukat abban, hogy jó úton haladnak a további jólét felé. Hogy ezt „rajtuk” kívül semmilyen tárgyilagosnak és hitelesnek tűnő fórum nem tudja megerősíteni, ez azért bizonyára nem a véletlen műve.

 

 konzultacios_krumpli.jpg

– Csak a véletlen műve, hogy az egyik szív alakú, de nem a szívást jelképezi, hanem a szeretetet! –

Tovább

Összefoglaló egy elképzelt világról

Egyhetes utazás, szinte minden napról 1-1 összefoglaló. Mégis van egyetlen, nagyon rövid szó, amivel értékelni lehet. Főleg, ha másokkal is azonos véleményen vagyok.

Mint minden sorozat, ez is véget ér egyszer, akárcsak az „Aladdin-világ” korába, és helyszíneire vezető utazás. Ráadásul most van is idő és lehetőség méltóképpen lezárni, nem csak úgy abbahagyni.

Bár az utazás eleje majdnem olyan veszélyesre sikeredett, mintha repülő szőnyegen közlekedtünk volna, de ugye minden jó, ha jó a vége.

 

 

dubai_ujsag.jpg

Tovább

A jövő „múzeuma” Dubaiban

Mindenki tervezi a jövőt, kisebb vagy nagyobb lépésekkel. Van, aki a sajátját, van, aki egy közösségét, és vannak, akik még ebben is megtalálják az összhangot.

Azért ellentmondásos arról beszélni az emírségekben, hogy valami nagy, mert ott tényleg óriási épületekről, sivatagokról, hatalmas mennyiségű aranyról, olajról és pénzről beszélhetünk.

Nem véletlenül emlegettem az 1971-es dátumot, az Emírségek születésnapját még az első részben. Akinek van jövőképe, már 2071-re tervez. Biztosan nem véletlen a pontosan 100-as évjárat. Az persze nem mellékes, hogy jövőkép mellett pénzre is van szükség. Már pedig, amíg olaj van, addig annak hozadéka is biztosított. De az, hogy fekete aranyból mekkora a tartalék, arra senki nem tudja a választ, bármekkora szakértőnek is tartja magát.

 

 

jovo_muzeuma_datum.jpg

Tovább

Autók, nők és tevék a sivatagban

Amikor egy ismerősömnek elárultam a következő epizód címét, elmosolyodott. Pasik játékai mi? Először leintettem, aztán elgondolkodtam… Bakker, „ennek” lehet, hogy igaza van…

Nem itthon vagyunk, (pontosabban voltunk) így minden egyes gondolatkört abba a környezetbe kell helyezni, ahol éppen megtörténnek a dolgok. Néha persze ki kell lépni az embernek a komfortzónájából, de azért nem szabad elfelejteni, hogy ki vagy, és honnan jöttél. (Aki elkerülné a hosszú bevezetőt, és egy kis kedélyborzolásra vágyik, az görgessen lejjebb, és keresse meg a „női szakaszt”!)

 

sivatagi_auto.jpg

Tovább

Tornatermi edzés brüsszeli bürokratáknak

Megszállta Brüsszel Budapestet! – olvashattuk volna a különféle sajtótermékek címoldalán, ha valóban figyelemfelkeltő címet szerettek volna írni. De, csak a sablonok maradtak.

„Ilyen még nem történt Magyarországon”, és hasonló – bármilyen bulvárlapba illő – szalagcímekkel jelentek meg cikkek mindenütt. De ezekkel a „szólamokkal” a közösségi oldalakon csalogatják magukat a magukat komolynak mondó hírportálok. Nem véletlen hogy egyre többen fordulnak el az ilyen „megkeresésektől”. Akik meg erre „izgulnak”, azok igazi célpontjai a semmitmondó híreknek. „Kattints már rá csak azért, hogy egyáltalán megtudd, mi a hír!”

Most én is megszakítom a közel-keleti írásfolyamot. Remélem így is megérti mindenki, ha nem azt írom, hogy „Breaking news”. A fizikai megérkezés után illik fejben is hazaérni, nehogy elszokjak a hétköznapi valóságtól. De mégis mi történt? Idejöttek Európa állam- és kormányfői, meg néhány fontos ember még az unióból. Tényleg? Háááát könyörgöm, mi vagyunk az EU tanácsának soros elnöke. (Ja, még ebben is benne van a „Soros”…) Végre történik valami! Eddig ugyanis nem sok jót hallottunk erről az időszakról, illetve erről a tevékenységről 2024. július 1. óta. Közben lassan vége is lesz ennek a ciklusnak az év végén. Mivel ez egy szinte „kötelező”, majdhogynem automatikus „tisztség”, nem is értem miért kell ennek ekkora feneket keríteni. Ennek ellenére sok „magyarellenes” vagy inkább Magyarország ellenes politikus habzó szájjal hangoztatta még az első félévben, hogy hogyan is lehetne megtorpedózni, hogy a magyar elnökség egyáltalán bekövetkezzen. Aztán ez is eljött, igaz nem is nagyon történt semmi. Most meg idejönnek Brüsszelből”, aztán vigyorognak, mint a pék kutyusa a meleg kiflire.

 

 

box.jpg

Tovább

A szavak ereje a sivatagban

Vannak a világon elzárt közösségek. Ezek nem biztos, hogy jellemezhetők a létszám vagy a területnagyság alapján. Az igaz, hogy mint minden csoportosítás, ez is meglehetősen elfogult is lehet.

Az Egyesült Arab Emírségek egy nagyon különleges „társaság”. Nem egészen természetes módon jött létre, de nem is akaratlanul. Valószínűleg a működőképessége sem a véletlen műve.

 

szavak_ereje_felso.jpg

Teljesen természetellenesnek azért ne minősítsük az alapokat, hiszen az anyaföld mégis csak jelentős mennyiségű nyersolajat „gyűjtött” össze erre a területre. Viszont amikor 1971-ben hét emír „összeállt”, létrejött egy nagyon speciális közösség. Ellentmondásosnak is nevezhető, hiszen bizonyos szempontból nagyon is zárt világ. De ez a működésük alapja. Amire aztán lehet építeni egyfajta nyitottságot, a gazdaság fejlődése szempontjából egyáltalán nem mellékes. Kicsit „megkésve” ugyan de most már a turisták is megtapasztalhatják a fejlődést. Főleg most és az elkövetkezendő időkben, hiszen erre a területre is óriási összegeket fordítanak.

 

szavak_ereje_tojas.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása