A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

A „kisember” plágiuma

Plágium-ügybe keveredtem. Tévedés ne essék, nem én „loptam”, egy általam készített, és a saját blogomon megjelent képet vettek „kölcsön”. Sokan talán legyintenek erre, mint ahogy azok is, akiknél szóvá tettem a facebook bejegyzésükben. Végül is „igazuk van”, hiszen ezt így „szokás” nálunk – mármint az internetes világban. Tény, hogy a klasszikus újságírás tankönyveiben, a különféle műfaji (ill. megjelenési) formákban még nem tűnt fel a blog intézménye. A vezércikk, a széljegyzet, a tárca stb. mind ismert fogalmak. Ezek mellé nőtte ki magát az on-line véleményezhetőséggel teret nyert fórum. Lehet, hogy ennek kevésbé vésettek kőbe a szabályai. De aki hivatalból foglalkozik újságírással, illő lenne a saját háza tájának szokásait „átvenni”.

Az alapprobléma csak egy helyi hír, hiszen minden városnak meg vannak a közlekedési „sajátosságai”. Igaz, ezt is egy blogbejegyzésben tártam a nyilvánosság elé, hiszen ez az én felületem, így saját szerény eszközömet használtam azért, hogy a környezetemben sokakat érintő jelenséget közhírré tettem. A statisztikák igazoltak is, hiszen sokan olvasták, és ilyen-olyan eszközökkel jelezték, hogy mennyi igazság van abban, amit felvetettem.

Tovább olvasom

100 szóban a diktatúráról – irodalmi köntösben

Ha a kultúra – azon belül is az irodalom – irányában elkötelezett oldal a diktatúrával kapcsolatosan hirdet pályázatot, az több, mint elgondolkodtató. Különösen most, amikor a 2019-es évet úgy „kellett” zárni, hogy a művészeti élet leginkább – szó szerint is a színpadon levő – képviselői meglehetősen erőteljesen szólaltak meg a kormány nem feltétlenül népszerű intézkedései kapcsán. A párhuzam természetesen nem feltétlenül teljes, de azt tudjuk, hogy a világ sem fekete vagy fehér. De először induljunk egy kicsit messzebbről.

Azt már megszokhatták a követőim, hogy rendszeresen beszámolok azon pályázati „eredményeimről” amelyekkel összefüggésbe hozom magamat. Függetlenül a „sikerességtől” jelentkezem, hogy legalább tudjanak rólam, ha ritkán is találkozunk személyesen. Ez a mostani alkalom is ilyen. Sőt a 100 szavas pályázatokból láthatjátok, hogy – ha a kötöttségek miatt ugyan – de „röviden” is meg tudom fogalmazni a mondókámat. Furcsa az évet a „diktatúra” jegyében kezdeni, hiszen a pezsgők (és sajnálatos módon a petárdák) durrogása után általában pozitív gondolatokat „kell” megfogalmazni. Na mindegy, ez volt a feladat, ezzel kellett megbirkózni. Az Aranymosás” most azt találta ki, hogy írjunk 100 szóban a diktatúráról. Annyi csavart tettek még a dologba, hogy kulcsként bele kell szőni az „újévi fogadalom” megközelítést. Nekem ezt sikerült kihozni belőle:

lencsefozelek.jpg

 

Tovább olvasom

Ne sajnáld!

Ha elmúlik karácsony – szól a Neoton Família egyik legszebb dala – sok minden megváltozik. Pedig az ilyen slágerek egyik legfontosabb mondanivalója, hogy az élet többi napján se feledkezzünk meg az ott felhalmozódott ki- (és ki nem) mondott érzelmekről. Talán még szerencsés is, hogy akkor nincs papír-ceruza az ember keze ügyében. Egyrészt, hogy ne legyen könnyel áztatva a dokumentum, másrészt meg tényleg azzal foglalkozzon, ami ott és akkor a karácsonyfa árnyékában történik.

karacsonyi_kez.jpg

Tovább olvasom

Kreatív karácsony

Kevés olyan ünnep van a naptárban, ami ennyire közös lenne mindenki számára. Olyan szempontból mindenképpen, hogy a karácsony időpontját általánosságban ismerjük. (Vagy legalábbis már a következő évi naptár megjelenésekor elsőnek azt nézzük meg, hogy milyen napra esik…) De, hogy ki és milyen módon éli meg, arról legfeljebb a külső jegyekből következtethetünk. Egyesek „belvilága” ugyanis gyakran titokban marad.

Tovább olvasom

Szívlapáttal – szeretettel!

Eljő’ lassan a 2019-es év karácsonya is, legalábbis megéltük advent negyedik vasárnapját. Mai „modern” korunk vívmányaként a nagyobb köztereken már nem gyertyagyújtással, hanem kapcsoló kattintással jelzik az ünnep előtti utolsó hétvégét. A „panelprolik” is élnek az ipari forradalom nagy vívmányával, és a villanytűzhelyen bekapcsolják a 4. főzőlapot is. Aztán odagondolják a karácsony „fő kellékeit”. A halászlét, a töltött káposztát, a kocsonyát meg még valami pörköltet. (A sütőben meg a pulykát és/vagy a bejglit.) Közben meg negyedóránként kukkolnak kifelé a lépcsőházba, hogy mi ez a folyamatos kopogás. De ez még nem a szentlélek eljövetele, csak a villanyóra folyamatos kattogása hallatszik a faliszekrényből. Hát a szeretet, az áldás, a békesség és a megbocsátás az smafu mellékes? – kérdezhetnénk. ÁÁÁÁ az már nem modern… Majd elmegyünk az éjféli misére (vagy megnézzük a TV-ben, – mert most tele vagyok, nincs kedvem, hideg vagy éppen meleg van) – ezzel letudva az egész éves ájtatoskodás.)

advent4_0.jpg

Tovább olvasom

„Sport”-ot csináltak a kereszteződésből

Ha valaki ismeri ezt a kereszteződést, akkor most csodát láthat. A Google-autónak egy olyan szerencsés pillanatot sikerült megörökíteni, amikor alig van forgalom. Igen, Kecskeméten járunk az Izsáki út és a Sport utca találkozásánál. A figyelmeseknek – és a naponta erre járóknak – az is feltűnhet, hogy ez nem egy mai kép. Nem bizony, még 2018. júniusában készült. Azóta valami megváltozott. Nem, nem. Nem újították fel az utat. De aki erre gondolt, jó helyen kapizsgált. Csak egy „kicsit” átalakították. Ja, hogy nem előnyére változott a helyzet, azon már meg sem lepődünk.

sport_utca.JPG

Tovább olvasom

Télapó a zebrán

(az „egyszeri” autós elmesélése alapján)

Tudom-tudom, a télapót a rénszarvassal kell összefüggésbe hozni, nem egy Juventus jelmezbe öltözött „jószággal”. De most szálljunk le a földre és koncentráljuk a csíkos (és síkos) útfelületre!

telapo_mano.jpg

Találkoztam a télapóval! Így önmagában nincs ebben semmi különös a Mikulás „járvány” idején. Ő azonban a zebrán „közlekedett”, és a szemére csúszott sapkája alól nem volt éppen ideális a kilátás. Bizony féktávolságon belül lépett – a kijelölt gyalogátkelőhelyen – a szerencsére már egyébként is lassító autó elé. Az öreget a – gondviselés és a szentlélek mellett – az autó téli gumija, és a szomszéd sáv üressége mentette meg attól, hogy a zsákja tartalmát ne szórja szét az aszfalton.

Tovább olvasom

100 szóban az őszről – és sok minden másról

Az internetes felületek látszólag korlátlan tárhelyet adnak a „szószátyároknak”. Akiket ugyanis nem hallgatnak meg, inkább leírják a mondókájukat. Igen ám, de van egy nagyon fontos kontroll: maga az olvasó. Mert, hogy ő sem képes mindent végig bogarászni. Ezért (is) szeretem a 100 szavas feladatokat, ezek még a barátaim számára is emészthetők. Sőt, még felolvasó estet is tarthatok nekik. Igaz, a körülményeket ekkor is meg kell teremteni, na de ez legyen a legkevesebb. Ilyenkor olyan dolgokat is előtérbe tudok helyezni, amit a hátam közepére sem kívánok. Az év legrondább évszaka, és az egyik legnemesebb nedű közötti kapcsolatot többféleképpen is meg lehet teremteni. Akár a múltat idézve eszperente környezetben, akár szigorú szabályok közé szorítva a megfelelő terjedelemben.

tea_osszel.jpg

Tovább olvasom

Választás: politizálás vagy főzés

Hosszú hétvége volt, több szempontból is lehetett örülni – nyilván a kegyeletteljes megemlékezések után. Aki otthon is él/hal a cégért, most plusz egy napot „forralta” a drótot a "hivatal" és lakás között. Aki meg kihűlt az esti temetőlátogatások közepette, az a bor hőmérsékletét emelhette csaknem forráspontig. Az esti közös nevező a világháló, mégiscsak itt értesülnek a legtöbben arról, hogy melyik politikus milyen „okosságot” mondott, vagy éppen mit főzött a szomszédja. (Már ha nem jött át az illata a nyitott kiskapun.) Így már meg is találtuk a nagy ellentmondást. Ami „természetesen” szinte bicskanyitogató vitákig is vezethet. Nevezetesen, hogy ki, mit és hogyan oszt meg a „face”-n. (Fészen: a szerk.)

lecso.JPG

Tovább olvasom

Magyar "szurkoló" vagy magyar foci – egyre megy

Ez az írás egy kicsit megkésett… nem sokat, pár hetet. Az ötlet a magyar-szlovák EB selejtező előtt jött. Aztán elmaradt a gépelés, mert hátha… De nem történt csoda, így ha kissé átdolgozva is a szöveget, mégis csak a képernyőn kötött ki. Ugyanis „várjuk” a magyar-azerit.

ures_stadion.jpg

Tovább olvasom

A sütilopás lélektana

tesla_arnyek.JPGSzámtalan vicces és még több kevésbé nevetségre okot adó videó született már arról, hogy „kedvenc” háziállataink miféle rosszalkodásokat produkálnak, ha a gazdi nem látja. A (modernkori) technikai forradalmat megelőzően ezek a „csalafintaságok” a jótékony homály fedésébe kerültek. Aztán a milliónyi hasznos/haszontalan kütyüknek egyre több értelmet találtunk. Ezek okozták néhány imádott jószág kegyvesztetté válását is. Most mégsem egy újabb leleplező videó következik, hiszen a „tettes” kilétét nem lehetett megkérdőjelezni.

Tovább olvasom

Idén sem ússzuk meg – NB1 - 2019/20

 

Soha nem jöhetett volna jobbkor a magyar bajnokság rajtja, mint a kissé hűvösebbre váltó időjárásba burkolt első augusztusi hétvégén. Kupacsapataink menetrendszerű bukása után végre hazaértünk. Az ismételten – és bizonyítottan – elherdált milliárdokra azonnal megtalálhattuk az igazolást. (Mármint, hogy mégse egészen így van ez.) Vezérünk „B” csapata ugyanis a fővárosban tett látogatása során legyőzte azt az Újpestet, amely éppen egy félidővel késte le az NB1 rajtját.saroslabda.jpg

Tovább olvasom

Ötajtós gyereket lízingre

Egy apának a legnagyobb büszkesége a gyermeke. Nyilván jól esik vele tündökölni, de bármennyire is szeretné, nem lehet mindig kitenni a kirakatba. Pedig egy egész éjszaka munkája van benne – ami valójában csak néhány perc, de ekkor már ki emlékszik erre. Legfeljebb anya, ő még biztosan, főleg ha még arra is volt lehetősége, hogy az időt mérje. De lépjünk ezen túl, hiszen ahogy érkeznek az újabb „jövevények”, az apai érzés mindig megújul, erősödik. A harmadik után viszont kitörhet végre a férfiből a feltűnési viszketegség, és ezt igazán megmutathatja a kirakatban! Jöhet ugyanis az „igazi” szerelemgyerek. Négy kereke van, 7 ülése, és 5 ajtaja, amit – nem illik ugyan, de még – be is lehet csapni!

Tovább olvasom

Ki viszi haza a tanító nénit?

Tudom, tudom, vége van már az iskolának, megvolt a bizonyítványosztás, ballagás, kinek mi jelenti a tanév végét. A nyaralásba (meg a térdig érő Balatonba) fejest ugorva kinek jutna eszébe ez az intézmény. Pedig jövőre is lesz, – pontosabban már ősztől – a „problémát” meg nem lehet csak úgy elhessegetni. Meg lehet ezt élni munkahelyi „baleset”-ként, meg valami társadalmilag sokfelé elágaztatható ügyként is, csak egy picit kell tovább gondolni a történetet, mint ahogy első hallásra fel sem igazán tűnő jelenséget.

Tovább olvasom
Címkék: közélet iskola

Politikai ateisták

A címszóként, pontosabban kifejezésként ebben az összefüggésben nem tartalmazzák a lexikonok, de még a modernkori internetes felületek is csak utalásokat tesznek rájuk. Vannak már írások, amelyek tartalmazzák a létezésüket, de a hivatalos, vagy annak tűnő magyarázatok mindig egy kicsit túl vannak misztifikálva bonyolítva. De ne felejtsük, nekik is el kell(ene) menni szavazni.

forditott_kereszt.jpg

Tovább olvasom

1000 lámpás fénye

A csillagászok örömünnepet ülnek, amikor névadó égitestjeik valamiféle együtt állásba rendeződnek. Olyankor mindig egyfajta tudományos ritkaság történik, amire már jó előre felkészülnek. A most következő hétvégére nekünk is több jelentős esemény jut, mégis minden az EP-választások körül forog. Mi pedig felkészülünk, mondhatni nagy várakozással tölt el bennünket. Olyasmi időszak ez, mint a karácsony előtti, aminek még szép neve is van: advent.

Tovább olvasom

Hosszú fül és rövid farok

 

Idén is eljött a „nyúlünnep”, amúgy rendesen, tehát sosem akkor, mint az előző évben. Sőt, lassan már olyan hosszúra nyúlik mint a „tapsi” füle. De ne feledjük, ennek a jószágnak is van egy másik alkatrésze, ami pont az ellenkező végén található. Mivel a magyar politika is erősen keresztény alapokon „működik”, (legalább is ezt próbálnák belénk sulykolni) éppen itt az ideje hogy ilyenkor is fellángoljanak az indulatok. Szerencsére ma már hūlye tüntetéseken sem kell részt venni, hogy mindezeknek hangot is adjunk. Sőt gyermekeink fejébe is idejekorán illik  beverni a sok okosságot. Itt is a remek alkalom, hogy mindezt irodalmi köntösbe öltöztessük húsvéti versike formájában.

Tovább olvasom

„Anti” — nőnap

Sokan felkapják a fejüket, ha ilyesfajta párbeszédeket hallanak, mások meg lehorgasztják. De miért is? Talán szégyellik, hogy ilyesmit egyéltalán elolvasnak. Mások már azon is elborzadnak, hogy ezek a gondolatok megfordulnak egyesek fejében. Pedig – amint a mellékelt példák mutatják – elő is bújnak. Talán még egyet is értenek a „másik” oldallal, csak nem merik bevallani. Azt ugyanis leszögezhetjük, hogy nem mindig a többségnek van igaza.

nonap.png

Tovább olvasom

Ezzel kitörölhetjük…

Papírnagyhatalom vagyunk. Alapanyagunk ugyan ehhez sincs, mint a hogy sok minden máshoz, de majd mi megmutatjuk. Mi több, alkalmazzuk is. Ha másképpen nem, még mindig az „anyja neve, három példányban” szlogenből élünk… Sok, papír sok ügyintézés, hosszú folyamat, mert így látszik a fontosság. Sőt annyira jól állunk belőle, hogy még maga a miniszterelnök is rendszeresen levelez velünk. Természetesen papíralapon, postai kézbesítéssel, ahogy azt nagyanyáink korából megszoktuk. Így legalább elmondhatjuk, hogy kézzel fogható a kapcsolatunk a „nagyemberrel”.

Tovább olvasom
Címkék: közélet wc levél

Kifordított világ

bogrefulebelul.jpgKifordított világban élünk. Hogy kit/mit hova soroljunk, azt már Geszti Péter óta tudjuk, hogy a minősítéssel óvatosan kell bánni. Hiszen hogy „ki a bolond és ki a ’normális’, a különbség néha minimális”! Sőt abban is egy egyre inkább biztosak lehetünk, hogy nem feltétlenül az a „jó” oldal, amelyen többség áll. Mi sem jobb bizonyíték erre, hogy a házasságok köttetésének és felbontásának aránya „tök mindegy” hogy 5-10%-al alatta vagy felette van az 50%-nak, az így is úgyis sz@r mutató. És nyilvánvalóan nem a mutatóval van a baj. Hiába repkednek többtízmilliós ígéretek, (pl. ennek lehetséges megoldására) kb. akkora hatása lehet ennek is, mint ahogy a mannát várjuk az égből. (De ne legyen igazam.)

Tovább olvasom
Címkék: közélet irónia

Lefőtt a kávé

A mai reggel is úgy indult, mint a többi átlagos hétvége. Lustálkodás, nyújtózkodás, macskamosdás, reggeli és kávé. (Tudom, most sokan utálnak rosszallásukat fejezik ki, mert nem sírom tele az internetet, hogy milyen sz@r nekem.) A feketét én gyorsan betolom, de tudom, vannak akik szürcsölgetik, hosszasan ízlelgetik, mondhatni élvezik. Nem vagyunk egyformák.szarvasi_kavefozo_narancs.jpg

Tovább olvasom