A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

Az utolsó (előtti) Gong-ütés Kecskeméten

A Rádió1 megjelenésével a kecskeméti rádió nevében ugyan megtalálható az 1-es szám, de a GONG „itthon” mégis csak a 2. számú „hangorkán”-ná vált.

Rádióra, mint ahogy emberre vagy ételre, se mondunk szélsőségesen cifrákat, még akkor sem, ha nem éppen a szívünk csücske.

Azért ez a fenti rövid bevezető, mert tartok egy kis hatásszünetet... Addig a hallgatók – akik most olvasók – elgondolkodhatnak, hogy én vajon melyik médiumra szórok átkot. Nos, ahogy a felvezetőben említettem, egyikre sem. Főképpen, hogy elsősorban nem a tartalomra, hanem a helyzetre próbálok valahogyan reagálni. Kecskemétnek és környékének gyakorlatilag egyetlen (igazán helyi kötődésű) rádiója volt mostanáig. Most már csak maradványok – vagy hogy stílusos legyek, hangfoszlányok – utalnak a múltra. Meglátjuk, hogy a következő „GONG” felhangzása után a függöny fel- vagy éppen lemegy.

radio1_gong.jpg

Tovább olvasom

Szuverenitásvédelem – magyar módra

Elfogadták! Mármint a törvényt. Na, nem mintha bárkinek kétségei lettek volna a végeredmény felől, de mégiscsak így kerek a történet.

Újabb, – szótárból a hétköznapi gyakorlatba illesztett – kifejezéssel „gazdagodik” a magyar nyelv. Hiába no, az úri „huncutságoknál” ez így helyénvaló. Számtalanszor belefutok én is olyan kifejezésekbe, amelyeket „muszáj" alkalmazni, hiszen a közvélemény szótárába így ivódott be. Na, jó, néha megcsavarom egy kicsit. Nem azért, hogy szokjuk, de így talán jobban megragad. Sőt elmondhatjuk, milyen menők vagyunk egy társaságban. Ilyen volt pl. a Státusztüntetés „intézménye".

penz_atvagas.jpg

Csak, hogy helyzetbe hozzuk a hozzám hasonlóan kevésbé tájékozottakat a Wikipédia szerint (állami) főhatalom, önállóság, függetlenség; képesség a hatalom önálló gyakorlására. A szó közvetlenül a francia souverain (felség, uralkodó) szóból ered.

Azt hiszem ezek után nem is nagyon kell ragozni, mire akarok kilyukadni. De azért folytatom, nehogy valaki kétségek között maradjon. Főleg, hogy ez csak egy része a dolognak. Nyilvánvalóan, ha valaki egy ilyen törvényre hajt, annak legfontosabb oka, hogy ő már rendben van ebből a szempontból. Megvan a tejhatalom, nehogy már valaki még belekontárkodjon.

Mindenki ismeri a szólás kezdetét: nekem szuverén jogom… ezt vagy azt „elkövetni”. Persze, ezt 8 milliárd ember gondolja addig otthon, amíg felkel, és eljut a mellékhelyiségig. Legalábbis azok, akik abban a „szerencsés” helyzetben vannak, hogy egyedül élnek. Akiknél meg az asszony is ott van, azoknál már azelőtt lezárul a vita, mielőtt elkezdődött volna.

A magyarázatokban benne van, hogy be kell zárni a kiskapukat. Háááát igen, vannak akik még beférnek rajta, de OV már biztosan nem. Azt is kihízta. Na, de itt nem kapuzárási pánikról, meg konfekcióruhákról van szó, hanem pénzről! Nem is kevésről. Ők anno megkapták „Gyuri bácsitól.” Nehogy már más is kapjon! Nem, hogy tőle, mástól sem. Sőt, ma már a közpénzből sem, hiszen az is elfogyott. Jó-jó, „tudjukkinek” még marad elég, hiszen ismerjük az igencsak feudálisan hangzó intelmeket: „kivéve a gyevi bírót!”

Van itt még valami, hiszen szinte párhuzamosan „húzta” a közvéleményt egy másik dolog is. „Csak” Budapesten átírták a választási törvényt. Végül is szuverén joguk, ha már itt tartunk. Nesze fővárosiak, nektek meg az a szuverén jogotok, hogy „másképp” csináljatok valamit! Megértem én a FIDESZ-t… Végül is „kell” nekik egy utolsó kétségbeesett kísérlet, hogy ledöntsék az ellenzék egyik utolsó, de a legnagyobb bástyáját. Bár arra elég kicsi az esély, hogy rádőljön a „főni várára”.

Te, jó ég! Hova jutottunk? Nekünk, megcsömörlött vidékieknek kell szurkolni a „pestieknek”, hogy kiálljanak magukért, de ezáltal értünk is. Hiába no, lehet, hogy ez egyetlen záloga annak, hogy legyen még magyar (nép)köztársaság.

Kép: Istockphoto

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.

Orosz, ukrán egy asztalnál, a többiek meg köztük

Az év vége közeledtével, a különféle cégek megtartják az évzáró vacsorákat.

Korábban az volt a „hagyomány”, hogy a céges záró bulikon semmiben nem ismertek határokat. Korlátlan étel- és italfogyasztás, sőt még a „félreQrás” is „megengedett” volt. Én, mint „bizonyos” hagyományok tisztelője most mégsem egy múltidézést szeretnék elétek tenni. Mai „modern” világunknak ugyanis lett egy új eleme, az ülésrend. Ez persze régebben is volt, csak változtak a szempontok.

evzaro_vacsora.jpg

Tovább olvasom

A télapó megrázza szakállát

Hóból is megárt a sok(k)! Meg persze a kevés is, elég, ha csak a közlekedésre gondolunk. Ki is lehetne hitelesebb a hó helyzet megoldására, mint maga a télapó.

Tavaly, a jeles naphoz kapcsolódó írás egy kicsit komolyra sikeredett. Mondhatnám, hogy alkalmazkodott a helyzet súlyához, de ez mégiscsak egy vidám ünnep – kellene, hogy legyen. Aztán, hogy hóval vagy „halihóval”, az sok mindentől függ.

A Mikulás kultusz elsősorban a gyermeki fejlődés egyik záloga. Mégis szerencsésnek tartom azokat a felnőtteket, akik valamilyen módon tovább tudják ezt a dolgot vinni egészen az örökifjak koráig. Nyilvánvalóan más módon, de a gyökerek valahol megmaradnak.

telapo_szakall.jpg

Tovább olvasom

Adventi „mákbejgli”

Ha valaki megint valami nyelvtani csalafintaságra számítana, csak nézzen a címlapfotóra!

Kreatív ember a magyar – mondják – és ez az internetes mémek végeláthatatlan sorában is megmutatkozik. Itt azonban nincs semmiféle trükk vagy valaminek a kifigurázása. Ez a mezítelen, vagy ha úgy tetszik mákos valóság.

 adventi_makbejgli.jpg

Tovább olvasom

Csak átnevezik az OMSZ-t

Van (volt) egy olyan intézmény az országban, amit mindenki ismer(t). Ha esett, ha fújt, akkor Országos Meteorológiai Szolgálat.

Ha két ember találkozik, óhatatlan, hogy az első témák egyike az időjárás. Legyen az randevú vagy családi beszélgetés. Sőt, egy üzleti tárgyalásra való érkezéskor is gyakran szóba kerül, ha másért nem, a téli útviszonyok miatti késés okán biztosan.

idojaras.jpg

Tovább olvasom

A Sor(o)s keze

Újabb plakátháború kezdődik, annak minden „előnyével” és hátrányával. Van persze csavar a dologban. Számomra csak a véletlenszerűség vagy a szándékosság a kérdés.

Abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy már nem kell idebiggyesztenem az ominózus kép-párt, hiszen mindenki ismeri a történetet. Nincs szükség egy sokadik kézen átment fotóra. (Ha már élőben nem találkoztam vele.) Helyette itt az enyém, ami ugye nem disznóláb, és legalább tiszta. (Jaj, rossz az, aki rosszra gondol.)

narancs_es_kez.jpg

Tovább olvasom

Egy jó szurkoló mindent megbocsát

Ja-ja, olyanok vagyunk, mit a „jó asszony”, de azért a sodrófát rendelkezési állományba helyezzük, úgy karnyújtásnyira!

Mindenek előtt óriási gratula a csapatnak, a „MESTERNEK”, a stábnak, és valóban mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzá tett ehhez a SIKER-hez. Ott vagyunk a 2024-es foci EB-n, ráadásul a startnál sem a külső „C” vágányról indulunk.

sodrofa_labda.jpg

Tovább olvasom

2024-es EB magyarokkal és… fejfogással

Végre világgá kürtölhetem… a világ legnagyobb közhelyét: – a focit gólra játsszák!

Na, nem mintha eddig ezt nem tudtátok volna, de olyan jó ezt mondani, amikor a magyar válogatottat is ez lőtte ki a 2024-es EB-re. Kétségtelen, a nemzeti 11-nek három „meccslabdája” volt, ebből a másodikat kihasználtuk! „Csak” annyi volt a feltétel, hogy – minimum – annyit rúgjunk, mint a bolgárok. Hallelúja, mindenki boldog. Aki viszont nem „vevő” a más jellegű őszinte kinyilatkoztatásokra, az görgessen lefelé az utolsó bekezdésre.

Volt már olyan bejegyzés, amikor én magam küldtem el az olvasót… az első bekezdés után az utolsóra. Na, ez is ilyen! Nem véletlenül. Ugyanis a felhőtlen örömködés utáni kijózanodás általában közelebb áll a valósághoz. Amikor ugyanis a másnapos bódultság után felébred az érintett, elég gyakran teszi fel a kérdést. Ugye nem vette fel senki videóra az előző napi történéseket? Pedig ez gyakran megesik. A Magyar Labdarúgó Válogatott Bulgária elleni meccsét már nem lesz könnyű kitörölni az emlékezetből, meg a háttértárakból. Arról nem is beszélve, hogy nehéz lesz szembe mennem egy egész ország véleményével, de ezért leírom.

labda_2_2.jpg

Tovább olvasom

Egy (18 pluszos) kiállítás képei… után

Kutya, macska, háború, Pi@, pin@. (Jaj, lehet, hogy nem azt a betűt kellett volna kimaszkolni.) Bárhogy is legyen, ezek a címszavak mindenképpen címlapért kiáltanak. Miért is ne, már a cím is jelzi, hogy 18-as tartartalomról van szó. Jaaaaa, hogy nem úgy, az mindegy. Meg van a reklámértéke. Végül is egy múzeumnak önmagában nem igazán lenne. Fúúúú, még politikus is van benne. Na, akkor hallelúja!

Mikortól ismerkedjen meg ez ember (fia-lánya) a „felnőtt” tartalmakkal? Ezen belül is melyik válfajával… Első blikkre természetesen a „nagy klasszikus” a pornó ugrik be, de most mindent elhomályosít a World Press Photo kiállítás. De már lassan ez is ködbe vész a körülötte kialakult politikai botrány miatt. Ami persze „mindenkinek jó”. A kormányoldalnak azért, mert hirdethetik a megtisztulást. Az ellenzéknek meg megint egy olyan hír, amelyben bebizonyosodik, hogy egy újabb „törzsgárdatag”-nak jött meg az esze, hogy kiábránduljon a hatalomból. Aki helyett „természetesen” nem kérdés, hogy jön egy „másik fontos ember”, hiszen egy ilyen szimbolikus intézmény vezetői posztja, ezáltal egy „zsíros állás”, egyáltalán nem mellékes.

david_miloi_venusz.png

Tovább olvasom

Túró (Rudi) a fületekbe!

A salátatörvényeket általában nem, de egyes kiemelt figyelmet érdemlő jogszabályokat mindig elnevez a köznyelv valamiről. Igaz, ez még csak tervezet, így lehet, hogy a „névpályázat” még várat magára.

Ez a „desszert” nyilván nem ütötte meg az ingerküszöböt – nagyon helyesen. Próbálták ugyan egyes sajtótermékek felhívni rá a figyelmet, – de úgy gondolom – ez nem igazán sikerült. Lehet, hogy a konkrét termékre irányított „hadjárat” nagyon reklám ízűre sikerült, ezért a visszafogottság.

turo_rudi.jpg

Tovább olvasom

„Mindenmentes” november

Minden rendes hónapnap vannak sajátosságai, nehéz is lenne emiatt bármelyiket is külön kiemelni. A november azonban olyan, amely elsősorban a megvonások miatt híres (vagy inkább hírhedt).

Sokan polemizálnak azon, hogy mi jöhet a light-cola, az alkoholmenetes sör és a guminő után. Hááááát tessék!  A 11. hónap is benne van a hivatalos naptárban, így évről évre meg kell vele küzdeni. Természetesen a megfelelő „komolysággal.”

Már a nyitás is erős, arról nem is beszélve, hogy vallási szerepe miatt máris megosztó. Igen, azért „mentes”, mert azon szentek ünnepe, akiknek nincs „kijelölt” időszakuk. Az első vita tárgya máris adott, hogy miért megosztó a vallás. Egyrészt mert egy álszent világot élünk. A „vizet prédikál és bort iszik” szólásunk utalásunk nem véletlen köthető a főtereken álló kúpolás épületekhez. Mint ahogy az sem, hogy a hétköznapi életbe átvitt mondanivalója sokkal egyszerűbb. Az ember nem aszerint él, ahogy azt kifelé mutatja. (Pontosabban mutatni szeretné kifelé, csakhogy a hétköznapi reakciói nagyon gyorsan elárulják a hátteret.) De ugye ezt tagadni, még inkább megerősítik a zárójelben megfogalmazott gondolatot. Másrészt, ha valaki komolyan vallásos, annak egyik legfontosabb tényezője (szerintem) hogy higgyen magában, és ezt erősítse azzal a „bibliai” kultúrával, amibe a saját hitét ágyazza. Ez pedig nem állhat „egyenes ágon” azzal párhuzamban, hogy másokat is erről akarjon meggyőzni.

sutemenyes_talca.jpg

Tovább olvasom

Pókinvázió

„Háló”-zat építés tökből, avagy megesznek bennünket a beáramló hagyományok.

Egyre többen „békélnek” meg a külföldről beszivárgó „szokásokkal”. (Halloween, Valentin nap, hálaadás.) Hiszen a világ színesedésével, a népek „vándorlásával” az egyes ünnepek is átlépik a határokat. Ezeket lehet tudomásul venni, átértelmezni, de mindenféleképpen együtt kell velük élni. (Nyilván egy-egy szélsőséget figyelmen kívül hagyva.)

pok2.jpg

Tovább olvasom

Ahol még az ingyen sörből is visszaosztanak

Az első reakció, persze hogy mindenki számára valamiféle promóciót sejtet. Főleg úgy, hogy az idegen szavakat kergető „író” is megfeledkezett magáról…

Pedig… az egyetlen olyan „gyülekezet” amelynek nincs szüksége reklámra, hiszen mindenki ismeri őket. Csak ezzel nem annyira „illik” dicsekedni. Naná, a nyíltság, az igazságérzet mindig is fájó pontja az emberiségnek, főleg, ha a saját dolgaival kell szembenézni. A másé persze egészen „különlegesen” hat… Ott ugyebár a szálkát is, a sajátjukban meg gerendát se…

mkkp_stand.jpg

Tovább olvasom

Az ügyfélnek „mindig” igaza van

„Szerencsére” csak a biztosítékot „verte” ki az eset sokak szemében. De remélem sok minden másra is rávilágított!

Az igazságkeresés mindig is az emberek szívügye volt, persze leginkább úgy, hogy mint minden szentnek, a keze inkább maga felé hajlott. Ez még önmagában azért nem ok arra, hogy a nemi szervek rögtön előkerüljenek. Persze ez a „fegyver” nem is a konfliktusok kezelésére szolgál. Na jó, van az a pillanat, pl. a békítő „szerepkörben” De ezt ritkán alkalmazzák pult feletti szituációban.

him_kek_sarga.jpg

Tovább olvasom

Ma sem értem Orbán Viktor kiruccanását

A veszprémi „tavaszba” a Miniszterelnökkel együtt besunnyogott a forradalmi hangulat.

Sajnos lemaradtam a „vezérünk” beszédének élőben hallgatásáról, mert éppen úton voltam. Azért igyekeztem pótolni a hiányosságokat a különféle portálokról. Volt persze olyan link, amelynek megnyitásakor egy kicsit „remegett” a kezem, de háááát ugye a pártatlanság. Ami ugye nem azonos a „párttalansággal”, pedig az lenne csak a jó világ. De ne essünk bele az „álomgyárba”, annál is inkább, mert vége a lustálkodásnak.

veszprem.JPG

Tovább olvasom

Október 23. a szamócavirágos forradalom

Mindenkinek megvan a saját „ellenállása”. Még az időjárásnak is. Van aki dacból, van aki lustaságból, de direkt nem azt csinálja, amit mások. Az is lehet, hogy egyszerűen csak „jobb” dolga akadt, pl. a családdal.

A mi erkélyünk egyébként is egy kiváltságos helyszín, hiszen a világ nagy változásainak színhelyévé is vált. Ebben a kis „mikró közösségben” éppen le tudtuk képezni a közelünkben zajló eseményeket.

A történelmi megemlékezésekkel, (értsd: szimpátia tüntetésekkel, és egymásra mutogatással) egyébként is ellentmondásos a viszonyom. Igaz, nem vagyok egy történelem rajongó, azért igyekszem tudomásul venni, hogy egy adott napon mire „kell” gondolni. Hallottam részletet Nagy Imre rádióban elhangzott beszédéből, tudom, hogy éppen milyen irányban masíroztak az „aktuális orosz/szovjet csapatok”. Viszont azt is megéltem már párszor, hogy ezeket az eseményeket „hivatalos” szinten is többféleképpen értelmezték. Itthon is és külföldön is. Hogy a legújabb példánál maradjunk, az orosz tankönyvekben tűnt fel most egy „régi-új” megközelítés. Bár most hazai szinten elég egyértelmű a tiltakozás, én ezt is óvatosan kezelném. A fene tudja ugyanis, hogy OV és Putyin „elvtársak” éppen miről beszélgettek. Szivárogtak (vigyázat ebben a linkben más szivárog, és az sem lélekemelő) ugyan ki mindenféle információk, de Kína azért elég messze van ahhoz, hogy egyes dolgok „átértelmeződjenek” vagy egyes „szakértők” szájában megforgatva más gondolatok jöjjenek át.

szamoca_oktoberben.jpg

Tovább olvasom

Nyaralás utáni „másnaposság”

A kiemelt címszót nem kell különösebben megmagyarázni. Legalábbis a legtöbb embernek, sajnos, vagy éppen hála az égnek.

Minthogy az első számú jelentésnek általában rossz érzetű következményei vannak, „bátran” használhatjuk olyan események utóhatásainak leírására, amelyekhez nem feltétlenül fűződnek kellemes emlékek. De emlékszik még valaki a nyárra októberben?

Szerencsére a nyaralás utáni hazatérés általában nem jár fizikai fájdalommal. De, hogy a lelki megrázkódtatások után is mekkorák a kihívások, arról biztosan mindenkinek vannak emlékei. De ugye nem az utóbbiak miatt megyünk nyaralni, hosszú hétvégézni, vagy egyszerűen csak kirándulni. Inkább behozok egy másik megközelítést, vagy inkább egy-két kérdést. Nektek mennyi időre szól a feltöltődés? Meddig tudtok erőt meríteni a munkából való távollét adta élményekből? Kell e még néhány óra, néhány nap, hogy „kipihenjétek” a szabadságot, vagy rögtön bele tudtok vágni a munkába?

zaszlo_kulcstarto.jpg

Tovább olvasom

Etikus politikus

Az etika egy olyan fogalom, amely szinte sugározza a becsületességet, a szabályszerűséget, mégis olyan ridegen, távolságtartóan hangzik.

Annyi „spoilerezés” engedtessék meg, hogy lesz „hivatalos” fogalommagyarázat, igaz nem a címbéli szóösszetételben.

Magát az „etikus” jelzőt használjuk emberekre, eljárásokra, de szinte mindig csak rossz értelemben jön elő. Pontosabban akkor vesszük a szánkra, amikor valami nekünk nem tetsző folyamatba látunk bele, vagy részeseivé válunk. Persze az ember általában úgy van vele, hogy ő maga mindig ilyen, csak mások az etikátlanok. Sokszor viszont észre sem vesszük, hogy maga a kiváltó folyamat már sokkal korábban elkezdődött. Ha még a politika is benne van a „pakliban”, akkor meg szinte garantált az egyet nem értés. Már pedig a politika mindig, mindenben benne van… Ahogy az INDEX is, meg sokan mások is beszámoltak róla, néhány napja.

magyaroszag_terkep.jpg

Tovább olvasom

Ökölógiai tappancs

Szép szóösszetétel, csak a kisember számára még mindig elég misztikusan hangzik: az ökológiai lábnyom fogalma.

Jobban járunk, ha kicsiben gondolkodunk. Milyen „bélyegeket” hagyunk mi magunk után, ha valami emlékezetes útra indulunk? Milyen jeleket „kell odatenni?” Nem elég az emlékeinket maguknak megőrizni? Miért kell erről „mindenkinek” tudni?

Először is joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi a fenének kell ezt leírni? (Már ha éppen egy ilyen nyaralás utáni eszmefuttatást „kell” olvasni.) Ez is káros lehet, hiszen a „digitális hulladék” nem csak az elmét szennyezi, hanem ezek a gondolatok is megmaradnak a világ szerverein. Amelyek ugyancsak környezetkárosító anyagból készülnek. Ráadásul egyre nagyobb számban…

labnyom.jpg

Tovább olvasom

Az úttörő ahol tud, segít

A segítségnyújtás „intézménye” alapvető emberi dolog… kellene, hogy legyen. Függetlenül attól, hogy milyen környezetbe helyezzük.

Minden kornak megvannak a maga sajátos ideológiái. Ahogy léteznek olyan tevékenységek is, amelyek átívelnek bármilyen idősávot, hiszen kortalanok. Utóbbiakat aztán fel lehet öltöztetni akár politikai, akár gazdasági jelmezbe. Így mindenki a sajátjának tudhatja őket. A mai élménybeszámolóban arra (is) láthatunk példát, hogy a jó ügy legyőzhet távolságokat, nyelvi korlátokat, sőt még a bőrszínt is.

Én, 50 felett, „nagyjainkkal” ellentétben vállalom a múltamat, mint ahogy a jelenemet is. Voltam úttörő, ezt a maiak már úgy sem mondhatják el. Mint ahogyan az avatásommal egy időben a húgom nyakába is én kötöttem fel a kisdobos nyakkendőt. Ettől még nem lettem se jobb, se rosszabb ember. Pontosabban nem ettől lettem...

csonaktolas.JPG

Tovább olvasom

Szoboszlai, a zanzibári taxisofőr

Kis szuahéli nyelvtanóra kezdőknek

Sajnos vannak, akiknek már most sok, hogy van egy világhírű futballistánk. Nekik üzenném: Hahó, van egy világhírű futballistánk!

Erről álmodoztunk évtizedek óta, ezt vártuk a magyar foci felemelkedésétől. Erre készültünk gyerekkorunk óta, ezt emlegettük, mióta világ a világ.

Már úgy értem, hogy az én világom. Hiszen elmúltam 50, nem láttam Puskást focizni a Real Madridban. Pedig a kor csodája volt, mindenki erről beszélt. Talán akkor még nem volt annyira gáz a magyar labdarúgást emlegetni. Természetesen én is tisztelettel adózom az akkori nagyok emléke előtt, de ebben a mondatban benne is volt a lényeg. „EMLÉK”! Hiába járok szerte a világban, ha meghallják, hogy magyar vagyok, felemlegetik a nevét, én is csak elmosolyodom. Na, ezek sem tudnak semmi mást mondani kis hazánkról, ami jó lenne. „Öcsi” bácsi már nem rúg több gólt, a nevével fémjelezve nem fogunk kedvezőbb „kalapba” kerülni semmilyen kupasorsolásnál.

zanzibar_szavak.jpg

Tovább olvasom

Zanzibár a „fekete ember” földje

Nagyon sokféle szempontból színes világban élünk. Mondom ezt akkor is, amikor a sokszínűséget többféleképpen lehet értelmezni.

Ebből fakadóan teszik is ezt elég gyakran, leginkább szélsőségesen. (Itt most nem a költőkre gondolok.) Pl. a padok esetén egy festőművész a színhőmérsékletre, míg egy „aktivista” ezt is más összefüggésbe helyezi, és emberre vetíti ki.

Ez az írás az átlagosnál is hosszabb lesz. Még az is lehet, hogy – egy kedves barátom szerint – a lényeg nehezen kihámozható. Így csak azok kezdjenek bele, akik le tudnak menni alfába, kellően pihentek, vagy nagyon jól ismernek engem. (Vagy legalábbis azt hiszik.) Mégsem az a tipikus, hétvégi, ágyba bújós olvasmány. Amikor közel két hete elköszöntem, finoman próbáltam jelezni, hogy a visszatérésem témája akár többeket is érzékenyen érinthet.

sanyi_zanzibar_ujsag_kicsi.jpg

Tovább olvasom

Repülni szeptember 11-én

Aki ritkán repül, – netán először – az izgul, elgondolkodik, polemizál, de végül alig várja, hogy elemelkedjen a földtől.

amerika_new_york_wt_center_emlekmu_blog.jpgKevés olyan dátum van az ember életében, amely különösebb történelem tanulmányok nélkül is beleég az agyába. Nem csak egyikünkébe, hanem a világon szinte mindenkiébe. Szeptember 11. (Az, hogy melyik évben volt, már okoz ellentmondásokat egy-egy beszélgetésben, de a tény, hogy akkor volt valami, valahol, az kitörölhetetlen.) 2001. World Trade Center, New York, USA.

Nem nagyon van olyan dolog, amin elérzékenyülök. Sajnos a világ eseményeit látva nap, mint nap, (a magyar közéletről nem is beszélve) „megszokottá” válnak a napi hírek. De amikor 2019-ben ott álltam „A monumentális emlékhely” mellett, egy pillanatra bennem is megállt az ütő. Emlékezve egy szédítődő magasságú épületegyüttesre, mi is lehetne drámaibb, mint a láthatatlan mélység. Sőt ennek képei nem is annyira elterjedtek, mint a régmúlt épületei, amelyek még ma is feltűnnek az évtizedes filmekben.

Bár nincs kerek évforduló, a közvetlen érintettek (családtagok, kollégák, tűzoltók, vagy akárcsak azok az emberek, akik minden nap arra mennek munkába) aligha tekintgetnek a naptárra. Mi késztet akkor egy onnan több ezer kilométerre élő európai állampolgárt, hogy éppen most hozza a felszínre az emlékeket? Egy különös „véletlen” folytán, egy megkésett nyaralás miatt, éppen erre az időpontra kaptunk repülőjegyet, igaz teljesen más irányba. De hogyan gondoljon ilyenkor az ember egy olyan dátumra, ami egykoron több repülőgép utolsó útját jelentette?

radar_repulo.JPG

Mi is történt az akkori események után? A járatokat leparancsolták a földre, és szinte az egész világ légiközlekedése „megbolondult” egy időre. Aztán a napok, hetek, hónapok előrehaladtával minden visszatér a „rendes” kerékvágásba. Nyilván kizárni nem lehet, hogy abban a formában megismétlődjenek az akkori események, de nem nagy a valószínűsége. Még azok is gépre szállnak manapság, akik akkor megfogadták, hogy soha többet. Sőt, ha megnézünk egy „aktuális radarképet”, szinte nem is látjuk a bolygónk egy részét a kis sárga körvonalaktól, amelyek a repülő alkalmatosságokat jelölik.

Egy ilyen eszmefuttatásba nem nagyon illik bele, ezért is különítem el… Az ugye kevésbé vigasztaló a katasztrófaelmélet hívőknek, hogy az utcán is fejükre eshet egy tégladarab. Sőt van az a „vicc”, hogy repülőgép, még soha nem maradt fenn… De azt gondolom, hogy ha nem is legyintve, de tudomásul vesszük, repülni „KELL”. Így aki felül a gépre, annak maradjon meg a fizika törvényeinek alkalmazása mellet egy egészséges izgalom, és az a látvány, amiben részesülhet, ha felülről, és meglehetősen távolról követheti a lenti eseményeket.

A repülés tömeges elterjedésével az egész emberiség fellélegzett. Egy olyan lehetőséget kaptunk, mellyel „legyőzhetjük” az időt, a távolságokat. Igen ámde ezzel ugyancsak a felgyorsult életünknek adtunk egy nagy „segítséget”. De ami nagyobb baj, hogy lehetőséget adtunk a „világ uralkodóinak”, hogy élhessenek a kapzsiságukkal, így még gyorsabban dönthessenek a fejünk felett. Nekik már kiváltságaik vannak, a saját repülőgépeiket kihasználva nincsenek kiszolgáltatva a „kisemberek” repülőtéri procedúráinak. A rengeteg biztonsági intézkedés bevezetése ugyanis jelentősen lassította az indulási feltételeket. De nekünk ezeket sajnos ugyanúgy be kell számítani az utazási időbe, mintha közben haladnánk. Még majd megint eljön az az idő, amikor pl. a vasút valós alternatívának tűnhet, különösen rövidebb távokon. (Mondjuk, Magyarországon ettől nem kell félni…)

Engedtessék meg most nekem is egy kis kikapcsolódás, és hogy a landolás után néhány napig, még ezen se kelljen gondolkodni. Ha majd visszatérek, (egy kétlépcsős repülőutat követően) egy sokkal inkább megosztó írással jelentkezem. Még utalás is lesz benne, (talán) hogy merre jártunk. Nektek jó munkát, nekem, nekünk kellemes kikapcsolódást.

Kép: flightradar24 és egy kis „hazai”

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával

 

(H)ARC 2023 – velünk vagy ellenünk

Ha ősz, akkor ARC plakátkiállítás. Ne higgyétek, hogy a kissé melegebb szél nem varázsol pírt az orcákra. Már csak az a kérdés kiére?

Mire készülsz? – tette fel kérdést a „szerkesztőség”. Az ellenzék számára nem volt különösebben nehéz felvetés. Az ellenzőknek pedig még inkább könnyű dolguk volt: Fúúúúúúúúúúj!

Nem, nem fújta el a monszun, a tájfun, a tornádó, mint ahogy egyszer-egyszer már előfordult. Még a nap is mosolygott a fanyalgókra, akik már tavaly is a buborék kipukkanását remélték, hogy soha többé nem lesz. Arról nem is beszélve, hogy pont a legnagyobb ellenzők „példaképei” szolgáltatnak arra okot, hogy ismét legyen mit megmutatni.

Blogunk megint „talált” egy pályázati anyagot, mely végül nem futott be a kiállítás helyszínére. Kétségtelen, hogy egy kicsit már idejétmúlt. Ugye milyen gyorsan feledésbe merülnek olyan események, amelyek „csupán” néhány hónaposak? De, hát ez egy ilyen kávéház. Mindig van szebb, frissebb, „jobb”! Igen, Azt is tudjuk kinek jó. Csak azt nem, hogy miért hagyják azok is, akiknek nem igazán… Na, de lássuk mi az, ami elhomályosította az alkotó elméjét! Napfogyatkozás

napfogyatkozas_blog.jpg

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása