A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül


Csatornakeringő újraértelmezve

Jaj, bocs, sajnálom, sorry, entschuldigung, vagy mit mondjak még! Talán még egy mea culpa idefér a végére, ha nem is teljesen azt jelenti, de tény, hogy nem vagyok egy jövőbe látó. Hogy is vetemedhetnék arra, hogy felelősségre vonjak olyas valakit, aki végül is jót tett velem? De nem láthattam, na!…

Tovább olvasom

Huhogás a kettős mérce ellen (is)

Sok minden miatt lesz emlékezetes a magyar-angol 0-4. Sajnos legkevésbé a klasszikus labdarúgás a fő ok. Az eredmény olvasható. A közönség nagyobbik és kisebbik részének viselkedése látható, illetve hallható – volt. A végén pedig a „csattanó”, a politikusok reakciója. Pontosabban itt még nincs is…

Tovább olvasom

Sportcsatornák – velünk vagy ellenünk

Itt az idénykezdet minden nemzet futball-bajnokságában. Új célok, új remények, remélhetőleg jó meccsek. Már amennyit látunk belőlük. Minden bizonnyal sokan vagyunk, akiknek a magyar foci nehezen éri el az ingerküszöbét, (legalábbis klubszinten) ezért szívesen kacsintgatunk a külföldi pontvadászatok…

Tovább olvasom

Viktor lő – kapufa!

Nem lehet kérdés, hogy mindenkinek, minden lehetséges eszközzel küzdeni kell a járvány megfékezése ellen. (Persze a józan ész határain belül.) Éppen ezért benne van a pakliban, hogy időnként nem mindig úgy sülnek el a dolgok, ahogy… Mindenki nagy várakozással tekint általában a hétvégék elé.…

Tovább olvasom

A szivárvány is kapufa

Már megint foci. Ezt minden kirakatba ki lehet tenni, ezzel mindent el lehet adni. Még akkor is, ha ennek most vajmi kevés köze van magához a bőrgolyóhoz A kapus személye sokféle szempontból egyedi egy csapatnál. Hiszen – általában – egyszerre csak egy van belőle egy csapatban a pályán. Ennél…

Tovább olvasom

Dárdai hazatért

A türelem bravúrt terem! – mondogatják most Berlinben. Hiszen a legfontosabb csere talán most látszik beérni a Hertha kispadján. „A” vissza-csere. Dárdai Pál csapata magabiztos játékkal 3-0-ra legyőzte a Bayer 04 Leverkusent. Még mielőtt a "hurrá-optimizmus" feltétel nélküli örömködésbe csapna át,…

Tovább olvasom

Évértékelő novemberben…

Óhatatlan az időnkénti számvetés. Ha nem is mindig nyíltan vagy látványosan, de mégiscsak „normális”, hogy magunkba nézzünk. A mások értékelése úgyis mindig könnyebb. Próbáljuk meg időnként kívülről látni magunkat! Nem korai ez egy kicsit? Igaz, nem feltétlenül baj az, ha egy kihívás provokatív. Ez…

Tovább olvasom

Átértelmezett „Gulyás” – kommunizmus

A klasszikus – 1960-tól az 1989-es év végéig terjedő – időszakhoz képest nem sokat változott a világ. Bizonyos szempontból legalábbis… Igaz, akkor elég volt annyi is, hogy nagyon ne helyezkedjen senki szembe az aktuális hatalommal. Maradjon csendben, végezze a dolgát – még ha az látszattevékenység…

Tovább olvasom

Magyar "szurkoló" vagy magyar foci – egyre megy

Ez az írás egy kicsit megkésett… nem sokat, pár hetet. Az ötlet a magyar-szlovák EB selejtező előtt jött. Aztán elmaradt a gépelés, mert hátha… De nem történt csoda, így ha kissé átdolgozva is a szöveget, mégis csak a képernyőn kötött ki. Ugyanis „várjuk” a magyar-azerit.

Tovább olvasom

(KÖZ)helycsere 6. rész: 1.000.000 partjelző országa

Ebben a fene-nagy focilázban (na jó, maradjunk a hőemelkedésnél) ugyan kiben ne fogalmazódott volna meg, hogy Magyarország a 10.000.000 játékvezető országa. No, meg persze a tízmillió miniszterelnök, szövetségi kapitány, kitűnő sofőr, és megannyi más mesterség szakavatott képviselőjének otthona.…

Tovább olvasom

Vége a bajnokságnak! – feltámadt a „köz”-TV?

A TV-ben gyakorlatilag már csak sportot (meg néha stand up-ot – nem keverendő) nézek, mégis ritkán írok a fociról. Akkor sem igazán pozitív a megközelítés, de erről szerintem nem én tehetek. Jó, kijutottunk az EB-re, ennek mindenki örüljön! (Hurrá-hurrá!!!) Szerencsére ennek semmi köze a magyar…

Tovább olvasom

Rió, Rió, Hungárióóóóóóóóó!

Volt már egy írásom egy "másik", Rió-ra való hangolódás jegyében, bár egy kicsit más összefüggésben. Igaz, csak egy „karikatúrának” szántam, de levették a „Magyarország szeretlek” facebook oldaláról. Hogy a ’karika’ nem jött be vagy a ’túra’, sosem fogjuk megtudni. Pedig az a cikk a fociról szólt,…

Tovább olvasom

(KÖZ)helycsere 5. rész: Egyik szemem sír, a másik meg még jobban

Kicsit sajnálom az olvasóimat, főleg azokat, akiknek ebben a szomorkás időben nem maradt jobb szórakozásuk, mint egy egyébként pozitívan gondolkodó ember kesergését olvasni, egy olyan témában, amihez mindenki jobban ért, mint én. De legalább adom alájuk a lovat, hogy ebben is…

Tovább olvasom

Amikor azt kaptam, amire számítottam – SZART

Amikor egy ilyen szégyenteljes vereség után találkozik valaki a fenti címmel, nem nagyon tud másra gondolni mint a 8-1-re. Na, én nem szeretnék sokadik résztvevőként beszállni abba a versenybe, hogy a különféle blogokban hogyan ócsárolják az írók (még inkább a kommentelők) a…

Tovább olvasom

Szólásszabadság – a focipályán is

Kortársaim, meg az idősebbek közül talán még néhányan, emlékeznek egy focimeccsre, amit 1981.október 31-én játszottunk a norvégok ellen. A VB selejtezőt 4-1-re megnyertük a Népstadionban, amit akkor még hivatalosan (is) így hívtak. Futott a szekér, a rákövetkező évben ki is…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása