Ez egy rövid írás lesz. Utalva arra, hogy az élet is rövid. Bár egyesek csak most fogják megkurtítani – a sajátjukat. Elsősorban olyanok, akik most azt kiabálják: Halleluja! Ők azok, akiknek már mindegy. Most még ugyan nem értik, félek, hogy már nem is fog tudatosulni…
"Itt van az ősz, itt van ujra" – emlegetjük gyakran a Petőfi klasszikust, némi romantikus háttérgondolattal. Pedig valljuk be őszintén nem sokan vagyunk, akik szeretik ennek az évszaknak a beköszöntét. Mondjuk egy iskola előtt állva akár 100%-os is lehet egy nem is…
A mostani történetet három-négy mondatban el lehetne intézni, talán még hatásosabb is lenne. De ha az ember sokat van otthon, akkor ráér nézelődni a neten, ahelyett, hogy valami „normális” elfoglaltságot találna magának. Sőt még tesz hozzá egy lapáttal, hogy a saját hülye történetét is világgá…