Aki e sorokat olvassa, már túl van a karácsony „megpróbáltatásain”. Az egyedül töltött órák ugyan nehezen állíthatók párhuzamba a bejgli-kóma teltségérzetével. De a józan értékelés feltétele, hogy minden külső hatástól mentes legyen.
Jól érezted magad? A válasz könnyű, akár az „IGEN”, akár „NEM”…
Kívülről megítélni egy kapcsolatot, sőt különösen belekotyogni abba, eléggé „antiszociális” lépés. De mivel emberek vagyunk, óhatatlanul véleményt formálunk. Nem csak a nagyvilág dolgairól, – amelyről valljuk meg őszintén vajmi keveset tudunk tényszerűen – hanem közvetlen környezetünkről is.…
Ki ne súgott volna már össze aktuális beszélgetőpartnerével olyas valakiről, aki éppen nem volt ott? Ráadásul az esetek nagyobb részében negatívan megközelítve az illetőt. A kérdés költői, hiszen nap, mint nap megtörténik.
Gyarló az ember. Természetesen csak a „másik”. Erről leginkább úgy szokás…
Két dolog miatt osztják meg az emberek a neten a fájukat. Egyik, hogy képletesen együtt lehetnek a nem is feltétlenül távol levő szeretteikkel. A másik a polgárpukkasztás, hogy nekem ilyen van! Az idén ezek a határok elmosódnak.
Ha a karácsony az egyik legbensőségesebb ünnep, miért van szükség…
A tavalyi írásom a nőnappal kapcsolatban egyesek szerint arról szólt, hogy egy „kissé” alulértékelem ezt az „ünnepet”. Bármennyire is furcsa (kimondani), nekik van igazuk. Mások szerint nem voltam elég konkrét, ezért a szokásommal ellentétben most egy kicsit személyesebb hangot ütök meg. Még mindig…
Ami az idei karácsonyra való készülődés közben a leginkább feltűnő volt, nem biztos, hogy első megközelítésben szívderítő. Pedig ha csak egy kicsit is belegondolunk, nagyon is közel áll a valósághoz. Persze a fények villogása, a bevásárlóközpontok forgataga, az ajándékok…