
Kezdjük azzal, hogy az élet bölcsője az anyák méhe. Igen ám, de a magot azért valahogy mégiscsak be kell juttatni. Jah, és maradjuk a természetes vonalon. Botorság lenne tehát ebben is valamiféle „elsőbbségi” versenyre kelni. (Ezt – ahogy a kiemelés is mutatja – hagyjuk meg a postásnak.) Tudom-tudom, ezzel új szálat lehetne nyitni, de inkább varrjuk el az előzőeket. Sajnos a tények nagyon elszomorítók. Szándékosan nem idézek statisztikákat, bár a saját magam által gyártottak azért egy fokkal hitelesebbek, mint az angol tudósoké. A házasságok nagyságrendileg fele válással végződik, és e tekintetben „mindegy”, hogy 1 vagy 20 év után. A szülők, kiléte ettől nem változik. Egy ilyen arány után érdemes arra is gondolni, hogy az esetek legtöbbjében az apák kerülnek távolabb a család „intézményétől”. Egy ilyen vasárnap aligha okozhat hosszútávú vigaszt.
Általában kommentekben szokták kérdezni, hogy ebbe a témába hogyan lehet a kormánypropagandát becsempészni. Nos, az illetékesek megtették már pénteken. A „jeles” nappal összefüggésben minden híradás végén, büszkén harsogták az éterbe: Ma már a kispapáknak is lehetőségük van, – hogy az erre kijelölt helyen – nyilvánosan is tisztába rakhassák a gyermeküket. Akinek tehát otthon anya megengedi, annak innentől kezdve ország-világ előtt is adott a lehetőség, hogy le legyen sz@rva. Nyugi, drága apukák, meg van a mentőszál. Ráadásul nem egy napig, hanem egy egész hónapig. A világ futballjának most éppen ennyi ideig lehet ordítani, hogy az apátok …át. Így is tudja mindenki, hogy nem azoknak szól, akik Oroszországban kergetik a labdát, hanem az itthon maradottaknak.
Kép: pixabay (legalábbis alapjaiban)