A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül

Zebrelefánt

2025. április 25. - Jumbóka

Folyamatos képzavarban szenvedünk. Sőt néha nem ismerjük fel időben, hogy valahonnan tudatosan tesznek is érte, hogy ez ne változzon.

Ha azt hitted, hogy letűnt a csíkos állatok kora, tévedtél. Sőt, már a legkisebbek is elkezdhetik… Hacsak meg nem állnak a „törzsfejlődésben”.

A „manóba”! Már másodszor futok bele, hogy a „nicknév” nagyon is összefüggésbe hozható a témaválasztással. De tényleg, én is egy „állat” vagyok!

Mint minden „rendes blogger”, én is kerestem valami linket egy korábbi íráshoz. Pusztán egyfajta illusztrációként. Aztán rájöttem, ha nem módosítanék rajta semmit, akkor is (majdnem) megállná a helyét. A mostani kép szinte mindent elmond a mai helyzetről. Tulajdonképpen ennyi „csak” a változás.

 

zebrelefant.jpg

Tovább

Prágai tavasz, tankok nélkül

Ugye-ugye, hogy az első két szó után automatikusan a harmadik ugrik be? Persze csak egy bizonyos kor után. Igen, ez is egy jel, hogy kilépj a mókuskerékből.

Időnként mindenkinél elszakad a cérna, és ilyenkor rosszul van. Nem feltétlenül orvosi értelemben. Na, ekkor jön az, hogy „csehül érzi magát”. De ez nem feltétlenül kell, hogy rosszat jelentsen. Mondhatni, kutya harapást szőrével! Tessék csak felülni egy repülőre, és egy óra alatt megérkezhetsz Prágába.

Na, jó, az elszakadás mindig nehéz, különösen, hogy még itt is folyton megidézem a közhelyeket. Persze csakis kiforgatva, nehogy már pont ez legyen „normális”. A reptéri parkolóból felnéztünk az égre, hogy majd merre fogunk menni. Hát nem pont útban volt ez a tábla!

Húsvétkor csak a harangok mentek Rómába, hogy elköszönjenek a Pápától!

 

roma_parkolo.jpg

Tovább

Nyúl, tojás, fiú, lány

Gyermekeim a „nyúlban” Itt az ideje, hogy kilépjetek a szürkeségből a fényre!

Mielőtt átadnánk magunkat az ájtatoskodásnak és a szenteknek, felhívnám a figyelmet egy dologra. Mi még itt vagyunk a Földön, (meg remélem a földön is,) tehát az itteni életünkkel is van még dolgunk. Jó lenne ezeket (is) rendbe tenni.

Ezt a bejegyzést nagyon is időben elkezdtem írni. Már egy hete. Mondjuk úgy, hogy, mint minden „rendes” ember, megkezdtem a böjti felkészülést. Ezen alkalomból megjegyezném, hogy „kevesen” mondhatják el, hogy kétszer is van születésnapjuk egy évben, ráadásul az egész világ ünnepli mindkét alkalmat.

 

nyul_es_tojas.jpg

Tovább

Kutyapride

A szürkület az őszi esték jellemzője, még akkor is, ha ezt évszaktól függetlenül egy napon belül is emlegetjük. De ennek visszafelé is működni kell. Ébresztő, lépjünk ki a fényre!

Létezik olyan, hogy az esélytelenek nyugalmával… igen, nem csak a sportban. Legyintettek is sokan, amikor a Kétfarkú Kutyapárt bejelentette a szürkeség-rendezvényt. De a kétkedők azóta mindkét kezüket (meg a hangjukat) is felemelték, és a reakciójukra inkább a kapálózás a jellemző!

 

kutyapart_szurkeseg.jpg

Tovább

Nagyító alatt: Lányok, fiúk

Érdemes áldozni a kultúrára. Néha csak egy pillanatot, néha két órát. Mindezek feldolgozására utána még: amennyit csak lehet.

A francot ebbe a blogírásba! – de tényleg. Soha annyi „lájk”-ot nem kapott még egyetlen írásom sem, mint a Lovas Rozival közös fotónk. (Pedig „csak” egy pillanat volt, én meg mindig elbíbelődök 1-2 órát az írással.) Báááár az elismerés valószínűleg nem elsősorban nekem szólt. Azt azért tegyük hozzá, hogy ott kellett lenni mindkettőnknek. Ahogy szokták volt mondani, jókor, jó helyen.

Most a „szerencsés véletlent” is elkerülve tudatosan választottunk előadást. Hiába no, ha valakinek jó tapasztalatai vannak egy korábbi színházi élményt illetően, akkor jó esély van arra, hogy belefut egy hosszú távú „kapcsolatba”. Ennek reményében nézegetjük majd a társulat további programjait.

Gyorsan idehozok egy másik szállóigét: Az élet nem egy habos torta, hogy csak úgy beletenyereljünk. (Hanem egy sz@r és mi vagyunk a verebek, akik csipegetnek belőle.) Ééééés, akkor meg is érkeztünk. Hova is? Az életbe, a színházba, a darabba, azaz mindezekhez egyszerre, ahol a „Lányok, fiúk” összehozzák az embereket. Még mielőtt a nyelvezetbe is belekötne valaki… ő bizonyára nem ezen a bolygón él. Mint ahogy a blog-környezetben, (különösen a kommentfalakon) úgy a mindennapi életünknek is hozzátartozója 1-2 „B+”. Sajnos, tehetnénk hozzá. De ha valaki mindezt a színházban tapasztalja, tegyen maga elé egy tükröt is, ha számára nem eléggé színház az egész világ.

 

loupe_kulacs.jpg

Tovább

Kíváncsi Fáncsi a „nagyok” között

Elment, nem tartóztatták (le). Se fel, sőt egyetlen hibája az volt, hogy rossz helyre állt!

Igen, a helyes megfejtés, az izraeli miniszterelnök. Most azoknak fogok csalódást okozni, (főleg az „egyik” oldalon) akik azt várják, hogy „kormányoldali” kutyázásba kezdjek, ők meg majd jól megvédik magukat. Nos, mindenkit megnyugtatok, elefántról lesz szó. No, meg egy levélről, amit vagy megírt valaki, vagy nem.

Az utóbbi hetekben szinte a teljes állatkert szerepelt a hírekben. Igaz inkább a kevésbé kedves fajtákból. Egyetlen kivétel volt talán, az is csak ezen a felületen. Az általam megidézett elefánt ugyan nem a legbékésebb témában „jelentkezett”, de belátta, hogy rajta kívül mások is élnek (még) ezen a bolygón. Hogy ismét ez a jószág lett a főszereplő, az nem egészen a véletlen műve.

 

magyar_izraeli_elefant_kics.jpg

Tovább

A tavasz elfeledett pillanatai – reggeli közben

Végre bele lehet harapni a zöldhagymába, és közben olyan gondolatok jönnek elő, hogy magam is meglepődök.

Néha elég csak rápillantani a reggeliző asztalra, máris előjön egy kis múltidézés. Ami természetesen a mai történésekkel kapcsolatban is felvet néhány dolgot. Ezért (is) érdemes az idősebbeket tisztelettel emlegetni. Főleg, ha megélték a múltat, de még most is köztünk járnak. Így maguk is képesek velünk együtt átélni a jelen „szépségeit”.

 

tavaszi_tal_3.jpg

Tovább

A bólogató kutyák, ha kibeszélnek

Ilyen magas szinten, ilyen „káderek” bevonásával (illetve kivonásával) még soha nem ment az egymásra mutogatás a FIDESZ berkeiben. Mondjuk az is igaz, hogy ennyire még sosem szőtte át a félelem az „állampárt” háza táját.

Ismét egy lehetőség arra, hogy elmondhassam, én még az előző évszázad, sőt évezred gyermeke vagyok. De mivel túléltem ezeket az évfordulókat, büszkén jelenthetem, hogy köszönöm szépen, jól vagyok. Ezzel együtt azt is látom, hallom, tapasztalom, hogy mi folyik ebben a kis hazában, ami a sok-sok évszázados, vesztes szereplés miatt mindig csak összement. Nyilván a további zsugorodás azért nem egy reális elképzelés, de valljuk be, nem is nagyon lenne hova… Na, azért nem kell megijedni, hogy ez egy „bezzeg a mi időnkben” típusú írás lesz. Nagyon is mai, sőt még magyaros is.

 

bologato_kutya.jpg

Tovább

Zebrás levélpapír

Digitális világunkba feledkezve, hajlamosak vagyunk „elnézőek” lenni, hogy milyen is papírra írni. Milyen papírra is?

A totemállatok mindig is meghatározói voltak egy kultúrának. A magyaroknak is voltak, vannak ikonikus „jószágai” mint pl. a turulmadár. Na, persze ennek mítoszát is sikerült már lerombolni, hiszen „jó magyar szokás szerint” amibe ellentéteket lehet szülni, (vagy a madaraknál tojni) azt mi „bátran” megtesszük. Reméljük nem valami új jelkép van születőben.

Mi tagadás, az utóbbi napok, hetek, különféle állatokról szólnak. Egerek és elefántok, patkányok, kullancsok és csótányok, hogy a poloskákról ne is beszéljünk. De most itt van végre valami igazi különlegesség: a zebra. A pizsamás ló. Nem egy őshonos állat, de nekünk, magyaroknak mindenből szimbólumot „kell” gyártani. Még akkor is, ha az csak egy mellékszál. De ha maga a miniszterelnök emeli azzá, akkor meg is van a „magyarázat”.

 ov_zebra_level_2.jpg

Tovább

Nagy híd, kis szépséghibával

Annyi vád ért már azzal kapcsolatban, hogy én semminek sem tudok örülni, hogy éppen itt az ideje, hogy rávilágítsak valami konkrét pozitívumra.

Mi is lehetne más, ami összeköti az embereket, sőt velük kapcsolatban a különféle eszméket, ideológiákat is. Természetesen egy óriási kapocs, ami sok mindenen képes átívelni: A Nemzeti Összefogás hídja! Azért itt is van egy „kis bökkenő”.

Utaltam már korábban arra, hogy a sors furcsa fintora miatt a március 15.-i hétvége egy kicsit hosszabbra sikerült az átlagosnál. De, ha már tavasz, próbálja meg az ember ekkor is kiélvezni a természet újjászületésének időszakát. Hiszen Magyarországon nincsenek távolságok. Jó, tudom, nekem – az ország közepén élve – minden „ugyanolyan” messze van. Sátoraljaújhely valóban egy félreeső zugnak tűnik. De ez is a szépsége a kirándulásoknak, hogy felkeressünk rejtett kincseket.

 hid_labak_uveg.jpg

Tovább

Az utolsó (gránát) dobás

Hányszor mondtuk már valamire…, magunknak vagy másnak: Na, ez volt az utolsó dobásod! Aztán másnap, vagy így, vagy úgy, de az élet ment tovább. Most azonban (megint) van valaki, akinek ha szerencséje van, akkor az élet ugyan megy tovább, de valójában egészen másképp.

Most egy szerencsétlenül jár fiatal hölgy kezében robbant fel egy kézigránát. A történteket nem érdemes találgatni. De abban sajnos biztosak lehetünk, – a jelenlegi kommunikáció mellett – hogy hiteleset és biztosat aligha tudhatunk meg.

 

kezigranat.jpg

Tovább

Nagyító alatt a TITKOSSZOLGÁK

A titok addig az, amíg csak egy ember tudja. Utána már csak egy álca, hogy a többiek előtt meddig...

Vannak olyan dolgok, amit meglepetésnek szán az ember. De mivel bizonyos dolgokat egyeztetni kell másokkal, óhatatlan, hogy eláruljunk egyes részleteket annak, akinek örömöt akarunk szerezni. Ha ebbe egy kis hiba csúszik, akkor nincs más hátra, mint hogy közösen hozzátok ki belőle a legjobbat.

Na, ennek eddig nem sok köze volt az írás alapját képező színházi bemutatóhoz. De nyugi, mindennek eljön az ideje, ha lehull a lepel, vagy inkább felmegy a függöny. Mert ugye mégiscsak színházba mentünk. Aztán persze jött a meglepetés, hogy a függöny se fel, se le… Itt ugyanis a „helyüket” egy időben foglalják el a művészek a közönséggel. Éééééés, tudjátok mit csináltak a színpadon? MOBILOZTAK!!! Ami ugyebár tiltott dolog a közönség soraiban. Mondjuk sok kreatív ötletet láttam már a telefonok kikapcsoltatására, de ez eddig mindent vitt!

Na, eddig a „spoilerezéssel”, és ne tovább! Már csak egy rövid megjegyzés. Hogyan hívd fel a figyelmet egy neked tetsző darabra úgy, hogy ne lődd el a poén(oka)t, ne reklámozd a színházat? De mégis nézesd meg mindenkivel, mert neked tetszett. Egyrészt a mondanivalója, másrészt az előadás módja, és persze nem utolsó sorban a szellemisége miatt. Háááát tessék!

 

loupe_titkosszolgak_kics.jpg

Tovább

Az „utolsó” poloska

Most arra leszek kíváncsi, hogy a fél ország sérelmére elkövetett megaláztatást meg tudja e közelíteni az egyéni önmegtartóztatás!

Nyilván nem vagyok ennyire balga – hogy legalább magamat ne sodorjam az állatvilágba – de nekem ez a hétvége egészen más miatt lesz emlékezetes. Én is próbáltam – pontosabban mi is próbáltunk – volna ünnepelni, de „valakinek” ebbe is sikerült belerondítani.

Néhány hónappal ezelőtt, írtam egy „teljesen ártatlan”, őszi hangulatjelentést. Nyilván a „poloskákat” már akkor sem szerettük. Ezt a cikket most is megírhattam volna, hiszen – teljesen – nem haltak ki, magyarul átteleltek. Ugye mennyivel másképpen hangzik az utolsó mondat vége, ha behelyettesítjük az elmúlt 1-2 nap eseménysorába?

 

poloska_magyarorszag.jpg

Tovább

Hasznot leső haszonlesők

Nem új fogalom ez, csak „kicsit” átértelmeztem. De attól „félek” nem csak én.

A mai – 2025-ös – „haszonlesők” természetesen már mások. Azért kapják a fizetésüket, hogy megvizsgálják, hol, és mennyi is az a „többlet”. Ma azt „elemezzük”persze a hétköznapi ember szemével – hogy biztosan jó helyen keresgélnek e. Ja, persze igen, hiszen ezt mondták nekik.

10_szazalek.jpg

Szép dolog ez a magyar nyelv. Emlékeztek még a „kupecokra”. Azok viszonylag gyorsan megoldották a „kereskedelmet” Kiálltak a vásártér elé, megvették gyorsan a felhajtott jószágot, és gyorsan túl is adtak rajta. Ezt azért ne tartsuk egy nagy „befektetői” körnek, mert „olykor-olykor” már a vásárlás pillanatában meg is volt a következő „balek”. Persze ehhez is érzék kellett, no meg kapcsolatok. Szerintem tévesen ítélte meg őket a népnyelv azon használóinak köre, akik őket titulálták haszonlesőknek. Pont az irigyek voltak azok, akik magukra húzhatták volna ezt a jelzőt. Hiszen nekik még „ennyi eszük sem volt”. Igaz, „minden szentnek maga felé”… De nem mindegy, hogy csak gondolatban, vagy tetteikben is megnyilvánult a „saját részre hajlás” esete.

Tovább

Dübörgünk mi!

A nagyotmondással általában nem szokott gondja lenni senkinek.

Bármennyire is furcsa, most nem a „Mi kis falunk” (apropó kis országunk) lesz a kiindulópont. De én MÉG azok közé tartozom, akik visszatérnek. Sőt (egyelőre) a kettős állampolgárság sem cél, nehogy pont innen ebrudaljanak ki.

Ki is lenne ennél jobb bizonyíték – egyfajta öniróniaként – mint én magam. Kis szürke egérként, mint egy amatőr kopogtató, próbálok dörömbölni ebben a nagy mádiazajban…) Jobb lenne, ha csak úgy csendesen visszagondolnék a gyerekkori viccre. Amikor a kisegér és az elefánt mennek át a hídon. A kisegér megszólal: Na, dübörgünk mi!

Tudjátok ki mondta a legnagyobbat nemrégiben. Egy kicsi, sőt még annál is kisebb! Kim Dzsongun húga megfenyegette az Egyesült Államokat, megtorlást ígért, miután egy amerikai repülőgép-hordozó kötött ki Dél-Koreában.

 

eger_elefant_hid.jpg

Tovább

„Megint” nőnap!

Ismét eljött a nagy nap, mint ahogy a karácsony, a húsvét, meg a sok-sok „nemzetközi X-nap”, amelyeket a megfelelő „komolysággal kell” kezelni.

Szinte hihetetlen, hogy már 4 év telt el a legutóbbi „nőnapos” bejegyzés óta. Na, félreértés ne essék, nem akarok ebből valamiféle évfordulót „csinálni”. (Esetleg virággal megünnepeltetni magam”.) Az azonban figyelemre méltó, hogy a nők „általános” megítélése azóta sem változott sokat. Annak ellenére, hogy az ilyen „nevezetes” napokat arra „találták” ki, hogy a figyelemfelhívás hatására végre a többi napon is történjék valami.

Tessenek csak végignézni, hogy a mai napon hányféle megközelítésben esik szó a nőnapról. Jó-jó, az évek alatt azért ez a téma is „kiszínesedett”. Előtérbe kerül a „genderizmus”, aminek már olyan „szélsőségei” is vannak, hogy már a legfelsőbb szinten is „elismerik”, ha valaki az egyik nap fiú, a másik nap meg lány. Aztán ha ez megjelenik a „hétköznapokon” is, akkor meg az baj.

 

orchidea3.jpg

Tovább

Repül a, repül a, kormánygééééép!

Annyi légi jármű közlekedik már a fejünk felett, hogy már nem is kapkodjuk…

Ugyan kinek tűnik fel egy kósza repülő, ha éppen rossz irányba is megy. Szerencsére azért vannak még erre szakosodott „hivatalok”, amelyek a megfelelő útirányt figyelve, biztosítják a légiközlekedést.

Igen ám, de ha egy gép felszáll, akkor annak landolni is kell. Ezt általában tervezetten teszik, nem nagyon repülnek csak úgy a „vakvilágba”. Főleg a célállomás fontos. Útközben még csak-csak „útba igazítják” a légiirányítók, átadják egymásnak a gépmadarakat. Na de az utolsó ponton csak ki kell(ene) derülni, hogy minek is ment oda, ahova… Ezért is olvashattuk meglepetten, hogy egy magyar gépet nem engedtek leszállni Boszniában.

 

repulo_kormanygep.jpg

Tovább

Szoboszlai, a bűvös nyolcas… és mások fizetése

Isten hozta a károgókat! Már legalábbis közülük azokat, akik a „kattintás vadász” cím miatt egyáltalán megnyitották ezt a bejegyzést a „jó szokásukkal” ellentétben. Megszokhattuk ugyanis tőlük, hogy a cím alapján ítélkeznek, pontosabban elítélnek akár egy szerzőt, akár egy szereplőt.

Ne keressétek itt a bérpapírokat, ez nem a „munkaügy”. Sőt bevallom, konkrétan nem is vagyok rá kíváncsi. Bár, ezek az adatok, „szinte” nyilvánosak, a hazai gyakorlattal ellentétben. Pusztán arról van szó, hogy ilyen megközelítésben eddig nem sokan „turkáltak” a TOP focisták pénztárcájában. Na, de nézzük, hová is jutott „Szobó”, mióta beállítottam a sarokba.

Szégyenteljes is lenne az összehasonlítás. Nem „csak” a nagyságrend miatt, hanem hogy az itteniek még mindig túl magasak a „teljesítményhez” képest. De ami még inkább bosszantó, hogy a hazai „ligákban” labdát kergetőknek még nem is kell fizetni „valamiféle” adót, egy jelentősebb kereset határáig. Nem úgy, mint a nyugdíjasoknak a krumpli után, aminek ÁFA összegéből vagy visszakapnak valamennyit, vagy nem.

 szoboszlai_8.jpg

Tovább

Évértékelő, azaz „nyuggerpride és zöldségáfa”

Remélem jól aludtatok! Vagy inkább az írást már részben ismerve, kellemesen ébredtetek. Így egy héttel a főni értékelése után, már az esetleges fejfájást is ki lehetett heverni.

Egy felvetéssel kezdeném… Szerintetek melyik a helyes? Egy adott eseményre azonnal reagálni, vagy várni egy hetet, és az azóta eltelt reakciókkal együtt értékelni?

Jó-jó, tudom-tudom… Én itt ne kérdéseket tegyek fel, hanem írjam le a véleményem, foglaljak állást, ha már ennyi időt elveszek valakinek a szabadidejéből. Nyilván mindkét megközelítésnek meg van a maga ideje és bája.

Az nem véletlen, hogy én az utóbbi lehetőséget választottam. (Mondjuk, benne van a pakliban, hogy nekem, mint lelkes amatőrnek nem ez az első számú tevékenységem. Még a szabadidő „kellemes eltöltésének” eseménysoraiban sem.) Nem úgy, mint egy lelkes ismerősöm… aki OV bejelentésének másnapján olvasta a „hivatalos” összefoglalót. Levonta a következtetést: Ő azonnal elmegy nyugdíjba!

 

piac_melegek_nyudijasok_afa2.jpg

Tovább

Ukrajna Trianonja

Szomorú, de vannak még lehetőségek, hogyan maradhasson a figyelem középpontjában ez a háborús konfliktus. Persze a „leglátványosabb” a béke… lenne!

Én nem magyarázkodok többet. Most már tudatosan keresem a rossz hasonlatokat. Főleg, hogy most beugrott egy olyan dolog, ami miatt pont nekem nem kellene szégyellni magam.

„Ukrajna Trianonja” – ezt talán itthon is értik.

 

ukrajna_trianonja_640x480.jpg

Tovább

Красная Шапочка – Piros „sapkácska”

Nocsak, az ott nem Trump sapkája? Ááááá honnan ismerné ő a Piroska és a farkas meséjét? Pontosabban farkas honnan ismerné az elnököt?

A sapkák már csak ilyenek. Divatot teremtenek, vándorolnak, esetleg jelképeznek valamit. Talán mi vagyunk azok, akik egyfajta ideológiát teszünk mögéjük. Hiába no! Aztán ha egyszer valami rászabadul a világra, akkor, jaj! Jaj nekünk!

Távol álljon tőlem, hogy elhomályosítsam a „szerzőtársamra” (Mi így élünk blog) irányuló figyelmet. De úgy gondolom, hogy ez a piros sapka „dolog” sokakat megihletett. Azt viszont nem szerettem volna, ha az én gondolataim az asztal fiókjában maradnak! – ha már megfogalmaztam néhány dolgot, mire az ő írása is megjelent.

piroska_es_a_farkas_sapkas.jpg

Tovább

„Tisza vizet” a pohárba!

Öregszem én is, nincs ezen mit tagadni. Persze lehet ebből is ideológiát gyártani. El is jutnánk gyorsan odáig, hogyan lehet az egyszerű tényeket is elferdíteni. De most ettől tekintsünk el… (Találkozunk ezzel elég sokat nap, mint nap.)

Ha már nap, mint nap, azt is emlegettem már, hogy melyik TV-műsort szoktam nézni reggeli közben. (ATV, ha valakinek nincs meg.) Na, nem azért, hogy elvegye az étvágyamat. Én jó szokásomhoz híven mindig reggelizek, így az éhségérzetet nem lehet befolyásolni külső hatásokkal. „Drága, jó” miniszterelnökünk ezen a csatornán is megjelenik, így senki nem mondhatja, hogy kerülném a „társaságát”. Az ő szájából véltem kihallani a címben idézett mondatot:

„Tisza vizet” a pohárba!

Mi van? – kérdeztem a TV mellet helyet foglaló plüssállatoktól. – Ti is ezt hallottátok? Mégiscsak közelebb ültök a dobozhoz.

Tovább

Mozi: Véletlenül írtam egy…

… blogbejegyzést. Na, nem „véletlen”, hogy van egy csavar, rögtön itt a legelején. Gondolom, nem csak számomra álságos egy kicsit ez a szó.

Nyilván azért nem akarhattam egyetlen mondattal lerendezni az egészet, mert nem is lehetne. Ja, és az nem is én lennék. Arról nem beszélve, hogy ez a fim jóval összetettebb ennél.

Az elmúlt év végi, idei év eleji magyar sikerfilmeket számolva, ez még hiányzott a gyűjteményünkből. A „Futni mentem”-nél pont azt emeltem ki, hogy a szereplők korát tekintve (felfelé) kilógott az ilyen tematikájú történetekből. Kicsit meg is ijedtem, hogy most visszatérünk a mi gyerekkorunkba is, és megmosolyogtatónak tartom, amiket akkor láttunk. Ez igazzá is vált, de ez a film teljesen más. Főleg, amikor a „Hogyan tudnék élni nélküled?” volt terítéken, az meg már majdnem féltáv a mostani koromhoz képest.

 

veletlenul_irtam_egy_konyvet.jpg

Tovább

„Színes egyéniségek” hete Európában

Még soha nem láttam ennyi boldog embert, mint ezen a héten. Ja, nem…!

Jaj, próbáljak már egy kicsit örülni én is valaminek! Szoktam én, volt is ilyen a héten. Igaz, olyan is, aminél ez a „tiszta” érzés nem volt teljesen felhőtlen.

Manapság már kevés olyan értelmezhető dolog van, amit leszűkítenénk egy napra. Hiszen (főleg) kereskedelmi okok miatt már minden folyamatot el kell húzni. Így lett a „Valentin nap”-ból házasság hete, anyák napjából és gyereknapból a „család hónapja”, az adventi készülődésekből pedig a bronztól az aranyvasárnapig tartó vásárlási „őrület”.

Mi lenne egyszer végre, ha rájönnénk, hogy egész évben lehetne szeretni egymást? Nem kellenének erre „kiválasztott” időszakokat „kitalálni”.

valentin_tanyer.jpg

Tovább

A dinasztia, mint családi film

Vannak már nagy „mozik”, családtörténeti feldolgozások, nagybácsitól „keresztapáig”. Ez most egy kicsit más, olyan „magyaros”.

Kicsit lassabban emelkednek a nézettségi adatok az „Orbán család meggazdagodásáról szóló film”-el kapcsolatban mint a néhány nappal ezelőtti Majka filmnél. Miért érdekes ez? „Barátom” szerint összefüggés van a kettő között. Nyilván nem a számok vonatkozásában, hiszen az illető sem matematikus. Csupán egy „hétköznapi” állampolgár, aki a már klasszikussá vált szólás szerint „kalandvágyból itthon maradt”. Hol lehet akkor a párhuzam? A megoldás egyszerű. Változatok egy témára.

„Egyelőre” két verzió. Mint ahogyan a „Hattyúk tava” is látható balett és rajzfilm feldolgozásban is. Sőt utóbbinak még a címe is más: A rút kiskacsa. Az, hogy az egyik műben ki az egyik vagy a másik „jószág”, annak azonosításában csak a képzelet szab határt.

 

kacsak.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása