Mert ugye mindig a nyitva tartás van kiírva, de valójában bezárásról beszélünk.
Még mindig sokan vicceskednek azon, hogy ha 1-2 napig nem lesz „bóóóóót”, akkor megáll az élet. Szombaton még „vóóóóóóót”, így nekünk is kijutott a vásárlásból.
Őszintén örülök, hogy nem halt még ki az emberiség, bár időnként én is leírom, hogy megértünk a „pusztulásra”. (Csak már ugye ilyet nem lehet… másnak a halálát kívánni… stb.) De örüljünk, az életnek, főleg ha valódi emberi történetbe botlunk. Régen volt már itt a felületen „boltos” írás. Meg is kérdezték, hogy én talán nem járok oda? Valóban ritkán. Ugye, ha a családban valaki munkaügyben is ott tölti a fél életét, akkor én mit is keresnék ott… De időnként, a közös bevásárlások közepette én is átélhetem azt az „élményt”, ami valaki(k)nek a napi rutinja. Viszont érdemben keveset szólok hozzá, így csak „szállítok”, figyelek, és legnagyobb „örömötökre” írok róla.
A vallási ünnepek köré „épített” szünnapok azért is bírnak különös jelentéssel, mert a klasszikus ünnepi elemek mellett ilyenkor jobban elő kellene, hogy jöjjenek az emberi tényezők. Odafigyelés, segítségnyújtás, a család, meg ilyen „apróságok”. Egy ilyen esetbe futottunk bele Pünkösd előtt. Tényleg azon kell meglepődni, hogy egy ilyen történet is felvillanyozza az ember napját? Igen, még akkor is, ha 1000 ágra süt a nap, és emiatt elvileg egyébként is világosnak kell(ene) lenni.
50+os (időnként a pasiknák is elég nehéz eldönteni) ember vásárol az itt sokat emlegetett „Ósön, Lidli, Tecsó” Bermuda-háromszögben. Forgatja a fejét, meg a 2 decis műanyag poharat a hűtőpult előtt. Nézi-nézi, rá van írva, hogy „Finomföl”. Azt nem tudni, hogy az ízre vagy a tejfölre hajazó megnevezés adta fel a leckét, esetleg a kettő kombinációja. Bátor volt, (ezért is kalapemelés, hogy mert kérdezni) odafordult, egy tapasztalt háziasszonynak látszó hölgyhöz, hogy ezt meg merje e venni. Az asszony meg nem hisztizett, nem háborodott föl, hogy megszólította egy vadidegen. Határozottan válaszolt: Ha meg tudja venni, ne spóroljon azzal a 100-150 Ft-tal, hanem vegyen „normálisat”! Ne dőljön be a marketing „ízű”, mindennel „karcsúsított”, de ettől függetlenül majdnem annyiba kerülő „másolatnak”. Emberünk megköszönte, boldogan a kosarába tette… Legalábbis remélem, mert engem, meg szólított a „kötelesség”.
Emlékszem, még 1-2 évtizeddel ezelőtt, amikor először megláttam a polcon a szamóca ÍZŰ szörpöt, határozottan elgondolkodtam, hogy „véletlenül” lelökjem e a helyéről. Értem én, hogy spórolunk, meg adunk a látszatra, de ez így is, úgyis „átb…” verés. A városi legendák, még meg is erősítették, hogy tisztán arról van szó, hogy az boltnak piszkosul mindegy, hogy mit ad el, de a beszállítói ár nem változhat. Hiába drágább az alapanyag, akkor legyen benne kevesebb. Mivel az ellenőrző hatóságot – és a fogyasztót – megtéveszteni nem lehet, majd azt mondjuk: ez nem az, csak „majdnem” olyan!
Engem mondjuk, nem nagyon tudnak „meghatni”, mert lényegében csak kétféle folyadékot ismerek. A vizet, meg a sört, Ezeket pedig az alkalomhoz illően fogyasztom. Jó-jó, a kivételek meg erősítik a szabályt. Itt az a baj inkább, hogy a napi szintű kommunikációban is lassan csak a kivételekből élünk. Pedig ha ezeket sűrűbben bevinnénk a hétköznapokba, szerintem sokkal előrébb lennénk.
Kép: Chatgpt-ízű
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
