… a szobrot, a hegyet, a fővárost, az országot.

Mennének „ezek” tovább is, csak hát ott vannak még a „többiek”. „A” Soros, „a” Brüsszel, „a zukránok”, meg a bánatos jó Isten tudja, hogy ki állhat még az útjukba.

Mondjuk erről nem kérdeztek meg senkit, vagy legalábbis nem hallgattak a véleményükre. A „tuggyukki” azt mondta, más meg nem mert másként dönteni. Persze azt meg tudta kérdezni Kapu Tibortól, hogy fentről látszik e a háború… Még ekkora „böszmeséget”… Jaj, ezt meg pont egy másik „tuggyukki” mondta, már amikor még mondhatta. Mondjuk most is mondhatná, csak nem érdekelne senkit. Pontosabban, akkor se nagyon érdekelt bennünket, amit mondott, elég volt a hatásait érezni. Mondjuk „Ő” egy kicsit gyorsabban bukott bele a „tuggyukkiségébe”, míg a mostaninak egy „kicsit” több idő kellett ehhez. Jaj, már én is úgy beszélek, mintha már jövő ilyenkor lenne, pedig azért annyira nem akarom sürgetni az időt. Pontosabban nem az időt sürgetném…

Na, térjünk vissza a kereszthez. (Mert most már a szobornak is van.) „Tuggyukki 1.” azt mondta: „csináljuk meg!” „Tuggyukki 2.” pedig megcsinálta! Jó-jó, nem ugyanazt, de a felütés hasonló volt hozzá. De mintha a testbeszédet egymástól lopták volna. Lehet méregetni, milyen szép nagy. Ugye, hogy itt is lényeges a méret! Mert ne legyen senki álszent, (ha már vallási jelképeket emlegetünk) igenis a „farok méregetésről” van szó. Még akkor is, ha van olyan, akinek ettől a szótól már eleve elmegy a kedve… Legalábbis az olvasástól biztosan. Számtalan olyan szituációba futottunk már bele, hogy amikor az egyik (akár politikai) félnek valamit a szemére hánytak, akkor a „másik” oldal is rögtön talált valamit. Bezzeg, hogy a másik meg így, meg úgy… (Földek, épületek, netán kastélyok, nyaralók vagy éppen luxus járművek, ahogy mondani szokták: földön, vízen levegőben.) Éééés ugye rögtön jött a „centi”, hogy ki mondott nagyobbat, vagy legalábbis hatásosabbat. Édes jó Istenem, miért nem mennek ezek inkább horgászni. Mondjuk a zavarosban azért halásznak rendesen.

Van nekem egy dilemmám. Értem én, hogy nemzeti jelkép, az ország érdekeiről nem is beszélve. De most gondoljunk bele. Van egy város, annak vannak elképzelései (ikonjai, tulajdonai, stb.) Vannak olyan magasabb érdekek (értékek, pénzek, beruházások, az ideológiáról nem is beszélve) amelyek az adott településhez kapcsolódnak ugyan fizikailag, de mégis az országos hatalom döntési lehetősége lebeg a fejük felett. Félreértés ne essék, én is tisztában vagyok vele, hogy ezeket különféle „szabályzókkal” rendben lehet tartani. De azért mindig előbújik valami valahonnan, mondjuk a „kisördög a kiskapun”. És ekkor valami megváltozik. Pl. Rákosrendező… ami csak így lehet, ezt már eldöntöttük, meg jönnek az arabok… (mégsem a csehszlovákok…). Aztán másképp lett. De itt egy frissebb „rossz” példa a Pride. „Szombaton este buli lesz, ha eső nem lesz. Ha lesz, nem lesz.” Aztán nem lett, így lett!

Mindezek értékelése természetesen totálisan más a két oldalról nézve. Hááát az utóbbi idők négyévenkénti értékelése mégis eléggé egyértelmű eredményeket hozott. Na, jövőre meglátjuk. Tudjuk e még fokozni az ellentéteket, és ezek megnyilvánulásait. Vagy végre eljutunk odáig, hogy rájövünk, a mi bőrünkre megy ki ez az egész „cirkusz”. Na, hagyjuk… Pontosabban: Ne hagyjuk! Ez a kereszt (egyelőre) nem a szabadságot jelképezi.

Kép:Chatgtp

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával