Egy héten belül már a második ember bukik meg (előttem) az „influenzájával”! – ahogy egy tanult követőm mondaná.
Komolyan „kezdem” sajnálni az egyik legaktívabb, vagy legalábbis a „leginkább a kirakatban levő” harcost a médiaszereplései miatt. Azért csak „kezdem”, mert lehet, hogy ő ezt így élvezi.
Rövid magyarázkodás: nem csak annak látszik, az is. Már többször jeleztem, hogy ez a blog ritkán foglalkozik konkrét személyek konkrét tevékenységével. Ennek legfőbb oka a „háttér-televíziózás”, vagyis egy-egy esemény mély háttérismeretének hiánya. Na de ami az orrom előtt történik, azt csak látom! – még ha csak szemüveggel is…
„Szerencsétlen” Böde Danit már belezavarták egy szerepbe. Azért nem bántom, (nagyon) mert ez nem az Ő terepe. Inkább azok szégyelljék magukat, akik erre „rákényszerítették”, még ha esetleg meg is fizették. Szentkirályi Alexandra megítélése már egy kicsit más kalap alá esik. Hiszen olyan körökben mozog, ahol a kommunikáció alap… kellene, hogy legyen. Az persze, hogy a forgatókönyvet ki teszi alá, megint csak nem egyértelmű. (Illetve dehogynem.) Maradjunk csak a hölgynél, pontosabban általánosítanék, a hölgyeknél.
Általában a nőket „illik” egy kicsit óvni, védeni, és erre számtalan okot tudnék felsorolni. Jó-jó, ez is egy kicsit „megkülönböztetés” – hogy ne használjak idegen szót – de legalább pozitív. Mindezek ellenére számtalan megaláztatás éri őket. Mind a családokban, mind a hivatalokban, vagy egy bizonyos idő után pl. a csapatépítő tréningeken. Nem mellesleg persze az is felmerül, hogy ők, mármint a hölgyek, meddig engedik, hogy elmenjenek velük szemben. Sajnos ennek megítélése nem mindig egyértelmű. Mindezek figyelembe vételével térjünk vissza a címszereplőhöz.
A kormányszóvivői posztról való távozása (lemondása, lemondatása, leszereplése… mindenki válassza ki a számára „legkedvesebbet”) kíváncsian „vártuk” mi lesz a következő megbízatása. Én ekkor kezdtem el először „sajnálni”. Na, nem úgy szó szerint, csak érdeklődési szinten. Amikor bedobták a nevét a főpolgármesteri címért szóló harcba, valószínűleg az is tudta, hogy „meghalni” megy a frontvonalba, aki odaküldte. Nyilván soha nem fogjuk megtudni, hogy valós célokat tűztek ki vele, vagy csupán a „megosztó” szerepet szánták neki. Azt nem tudom, hogy a bukás után milyen érzés volt neki először beülni a közgyűlésbe, gondolom azóta azért „megszokta”. Az is a „védjegyévé” vált – pontosabban az őt megbízók márkajelévé – hogy mások által már nem igazán hiteles mondatokkal rukkoljon elő, amelyeket a közmédia vele még a kirakatba mer tenni. Ami már nálam is kiverte a biztosítékot, az a kocsi csomagtartójában rendezett jelenet narrátorként való tolmácsolása. Magának a történetnek a rendezése (a pasi alakítása) is óvodás szintű. Ennél lealacsonyítóbb, hogy egy közismert ember ehhez ebben a formában a nevét, arcát adja.
„Kicsit” remeg a kezem, hogy egy ilyen linket ide merjek tenni, de hátha valaki „véletlenül” nem tudja, hogy miről van szó.
Én értem, hogy a kormánymédia elmondta, hogy a választási kampány (mert ez is annak része) nagyon durva lesz. De, hogy ennyire alacsony szintű, ez már tényleg téboly. Ismét felteszem a kérdést. Mit vállal még be ez a nő? Arról nem is beszélve, hogy miért. Értem, hogy a férje „igazi” harcos, és őérte aztán mindent… No, de saját magáért? (Kezdem „megérteni” Magyar Péterék válást… De hangsúlyozom, nem kívánom, hogy a „Szandiék” is erre a sorsra jussanak.) Azt is értem, hogy a saját fészekaljáért is mindent… (Most a FIDESZ-re gondolok, még mielőtt valaki félreértené.) Elvileg a „PÁRT” média csatornáit csak a „hívek” nézik, de ezt azért tudjuk, hogy nem igaz. Azok is látják, akiknek „nincs TV-jük”. A különféle netes felületeken meg az is belebotlik, aki végképp nem akar. (Lásd én.)
Amikor először meghallottam az ukrán terrorizmussal való fenyegetőzést egy rádiós anyagban, – autóvezetés közben – nem akartam elhinni. (Szerintem ez nagyobb veszélyt jelent a közlekedőkre, mint az ittas vezetés.) Már lassan rádiót sem szabad hallgatni az autóban, csak azért nem merik betiltani, mert akkor az ilyen „anyagok” nem mennének át. Ki az a „marha” aki elhiszi, hogy az ukrán maffiózók, terroristák arra várnak, hogy megnyíljanak számukra az EU határai? Arról nem is beszélve, hogy egy jócskán magyarok lakta területtel is ellátott szomszédos államot úgy emlegetni, hogy a legfőbb „jellegzetességük” a bűnözés, háááát… az álmoskönyvek szerint sem jelent jót.
Kívánom Szentkirályi Alexandra felszabadítását! – békés eszközökkel.
Kép: „A címszereplő saját arckönyves oldaláról”
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
