Végre „túléltük” a karácsonyt, így távol álljon tőlem, hogy ilyen gyorsan visszaidézzem. De egy kis játék kedvéért sok mindenre hajlandó az ember. (Sőt, ha belegondolunk, már csak pár százat kell aludni, és újra eljő’…) Régen vettem részt a 100 szavas kihívásokban, pedig nagyon szeretem őket. Az…

„Elfogtunk egy levelet!”, – idézhetném KERN András klasszikusát. De itt egy kicsit nagyobb „papírokról” van szó, nehéz lenne egy borítékban elrejteni. Mondhatni, az ARC-kiállítás az egyetlen olyan dolog, amikor a nagy plakátozásoknak értelme van. Az út mellett csak elvonja a figyelmet a…

Még mindig a politikát tartjuk a közélet meghatározójának. Sőt, gyanítom, ez még hosszú távon így is lesz. Pedig van más, ami akár meg is édesíthetné a hétköznapjainkat. A kultúra bármely ága gyakorlatilag csak kiegészítő elemként van jelen az életünkben. De miért? Csak egyfajta hiánypótló lenne?…

Az „Életjel” mint cím, ami a 2021-es kiállítás mottója is, tulajdonképpen eléggé visszafogott. Szerencsére a „megvalósítások” annál ütősebbre sikeredtek. A „legfontosabb” dolog, amit megnéztem az ARC kiállításra való készülődés során, az az időjárás jelentés. Jelesül ennek is az a része, hogy…

Húúú, ha én azt el tudnám mondani ennyiből... Főleg, hogy halvány lövésem sincs. Pedig akkor még nem is gondoltam, hogy ez a félmondat ilyen közel áll a valósághoz. Hányszor gondolkodott már el az ember arról, hogy mi történik a szomszéd épületben, lakásban, vagy bárhol, ahová esélye sincs, hogy…

Mindannyian az idő foglyai vagyunk. Bármennyire is szeretnénk, ebből a béklyóból nem lehet kiszabadulni. Pedig a rohanás gyakran kapkodással jár. Ennek egyenes következménye a hibázás lehetősége. Hányszor próbáltuk már megállítani akár csak egy pillanatra is. Még úgyis, hogy tudjuk, ha ez csak…

Az internetes felületek látszólag korlátlan tárhelyet adnak a „szószátyároknak”. Akiket ugyanis nem hallgatnak meg, inkább leírják a mondókájukat. Igen ám, de van egy nagyon fontos kontroll: maga az olvasó. Mert, hogy ő sem képes mindent végig bogarászni. Ezért (is) szeretem a 100 szavas…

Várom a szeptembert! Már ez a mondat önmagában sokakban megütközést kelt, hiszen első körben mindenki az iskolakezdésre gondol. Nem, nem. Én sem kezdtem álszenteskedésbe miután befejeztem az iskolai tanulmányokat. (Még így 30 évvel az utolsó évzáróm után sem.) Sokakkal együtt én is az ARC-ért…

Régen mutattam már meg az arcomat. Utoljára 2014-ben. Jó-jó, tudom, akik naponta látják, már akár elegük is lehet belőlem. Talán azért, mert nem is tudják, hogy van másik is. Egyesek – úgy látatlanban – azt gondolhatják, hogy akkor ez a kétszínűségnek egyfajta megjelenési formája. Én hagy…

A blogon rendszeresen beszámolok egy számomra nagyon kedves játékról. Most csak a legutóbbi fordulót linkelem vissza, de a rendszeres olvasóim már tudhatják, miről van szó. (Persze ez alapján az újak is megtalálnak minden fontos információt.) A mostani kiírásnak – pontosabban az én szereplésemnek –…

Az ember általában nem szereti a korlátokat. A szabadságvágy mindenkiben tombol, és ezt igyekszik az írásbeli kommunikációban is megvalósítani. Ennek látszólag ellentmond a 100 szavas játékban felállított határszám. Persze, ez utóbbi mondatban benne is van a válasz, maga a „játék” szó. Játszani…

Nagy felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy nagyon közel állok az irodalomhoz. Ez természetesen nem büszkeség, bár nem is balítélet. Ez egy állapot, ami akár változhat is. Az persze nem véletlen, hogy ezen a felületen ritkán találkozhattok az irodalom klasszikus elemeivel. Ez ugyanis nem erről szól.…

Az álmoskönyvek (na meg az újságíró iskolák alapelvei) szerint sem tesz jót, ha a címben kérdőjelet használunk. De kérem! – itt nem a bulvársajtót akarjuk felülmúlni, hanem mindennapi kenyerünkről van szó, szinte szó szerint. Jó-jó mondhatnánk, a munkahelyünkre sem…

Álszent dolog lenne úgy fogalmazni, hogy a blog küllemének átalakulása az én érdemem. Még akkor is, ha egy EGO kategóriába sorolt írásfolyamról beszélünk. Nos, az arculat megváltozása elsősorban felület üzemeltetőjének a blog.hu-nak köszönhető. Természetesen én…

Azon a poénsoron már rég túl vagyunk, hogy Magyarország abban a „szerencsés” helyzetben van, hogy önmagával határos. Azóta kiderült, ez egyáltalán nem olyan vicces. Pontosabban eddig is tudtuk, de ez rajtunk kívül senkit sem érdekel. Persze most visszamehetnénk a történelemben…

Nem, ez a cikk nem az önfényezésről szól, arról az előző írásomban éppen eleget olvashattatok. Persze az önmegvalósítás itt is helyet kap, ezúttal azonban „hivatalos” formában. Az ARC kiállítás minden évben megújul. (Már amikor megtartják…) Profik és amatőrök…

Ahhoz, hogy a szavakat hangokká formáljuk, csak ki kell „őket” mondani. Persze a dolog nem biztos, hogy ilyen egyszerű, ha ezekkel a szavakkal – tudat alatt – más hangokat kell életre kelteni. Éppen ezért jelenthet igazi kihívást, ha a szavakat nem mondhatjuk ki, sőt ha azt a feladatot kapjuk, hogy…

Gyakran a képembe tolják, hogy sokat beszélek (és akkor az írás még szóba sem került). Bevallom, van benne némi igazság. Így azonban még inkább érthető, hogy mekkora kihívás elé állítottam magam. Az Aranymosás Kiadó ugyanis olyan történeket várt pályázóitól, amelyben maximum 100 szóval kellet leírni…

  Szerencse vezetett erre ezer esztendeje ezreket? Nem! Egy fejedelem terelte e hegyekkel keretezett terepre ezeket. Ezen emberek megteremtettek e helyen egy nemzetet. Ettek, nevettek, gyermekeket neveltek, pereltek, rengeteget szenvedtek. Nem vedeltek? De, de! S ezzel lesz teljes e rege.…