Bárhogy is csűrjük csavarjuk, elfogadjuk vagy tiltakozunk, lassan így is, úgyis az életünk részévé válik.
Ha meghallod a lehetőséget, hogy találkozhatsz egy emberszabású robottal, két dolgot tehetsz. „Meneküljön, ki merre lát”, vagy „na ki, ha én nem”, gyerünk csak, fussunk össze! Én az utóbbit választottam. Főleg, hogy csak „Ő” futott.
Sokat agyaltam rajta, melyik legyen az a bejegyzés, amiben már videó részlet is szerepel. Nem kellett volna. Jött ez magától, csak úgy szemben!
Ma már elkerülhetetlen, szinte csak az nem fut vele össze, aki nem akar. Az igaz, hogy legtöbben még csak virtuális környezetben találkoznak vele. Ha máshol nem a képernyőn keresztül. (Itt a blogon is igénybe vettem már a segítségét, képkészítés formájában.) Nyilván a robot önmagában egy ember alkotta szerkezet. De mivel már felvértezték az „önfejlesztő” funkcióval, gyakorlatilag határtalan jövőképpel rendelkezik.
Ugye a hagyományos emberben rögtön felmerül a kérdés: erre persze van pénz mi? „Normális” fizetésre meg nincs? Bizony ez így van, hiszen egyre inkább a „multisodás” felé megy el minden cég. A fejlődés útja csak az előrelépés, a fejlesztés. Aki megáll, gyakorlatilag visszafejlődik. Főleg, ha látja, hogy elhúz mellette a konkurencia. Azt pedig le „kell” győzni mindenáron. De már tényleg csak „demagógia”, az ember-, az emberi munka megbecsülése? Háááát. Lehet, hogy valaha az volt a cél, hogy megkönnyítsük a kollégák munkáját. De azt a kis maradék tevékenységet, amit a „nagy segítség” mellett el kellene végezni, ezt meg már miért ne vinné végig egy gép? Ééééés, azért még ugyanannyi pénzt fizessenek az embernek is? Meg TB-t, meg adót, meg ilyen-olyan járulékot…
Ne fuss el „bakker” még nem kell dolgoznod? Vagy már azt is megtanultad az emberektől, hogy: „hol a munka, hagy kerüljük?”
Szomorú sors vár ránk, már ha nem tudunk örülni ennek a „mikrobinak”. Nézzétek csak meg, mire vitte, illetve fogja vonni, még a láthatóan üres fejével is. Mert ugye a sarokba állított marha nagy gépekről még elhittük, hogy helyettünk és értünk dolgoznak. De az ilyen emberszabású „majmok” már egyértelműen a helyünkre törnek.
Ne legyenek illúzióink! Egyes számítások már kimutatták, hogy egy ilyen „jószág” éves szinten kevesebbe kerül, mint egy hús-vér munkavállaló. Jó, még nem a minimálbéren számolva. De ahogy tanult kollégám szokta volt mondani: minden, csak idő és pénz kérdése. A „munáltatónak” (igen, már lassan idézőjelbe kell tenni) „igaza van”. (Igen, a mondat második felét is!) Ez az atom törpe ugyanis nem cigizik, nem tart KV-szünetet, így kicsúszni sem tud belőle, nem „pofázik” vissza, nem „magyarázza” meg a normát (hogy miért nem jó). Nem is megy táppénzre, vagy helyette fusizni. Nincsenek „hangulatváltásai”, nem menstruál, nem hisztizik. De még mielőtt valaki megvádolna, hogy a nőkre akarom kifuttatni a dolgot, tessenek figyelembe venni egy kevésbé „népszerű” megközelítést. A női hisztinél van még egy rosszabb dolog, a férfi hiszti!
Persze, mondhatnánk, hogy a javítás és a karbantartás... Csak ne felejtsük el, hogy ez a gépnél tervezhető, számolható. Mint ahogy a kifutási idő is. Aztán kuka! Nincs kötődés, érzelem: van másik! Oké, az embernél is, csak ez így kimondva nagyon is embertelen. De a robot nem fog megsértődni. Hacsak az intelligenciája oda nem vezet, hogy egyszer csak fellázad.
Vagy lázítják, és akkor ezzel át is léptünk egy új területre. Az adathalászat még inkább „felértékelődik”. A hackerek már nem a mi „kis pénzünkre” vadásznak csaló e-maileken keresztül, hanem komplett vállalatok irányítása felett próbálják majd átvenni a hatalmat. Milyen „jó” lesz nekik. Meg nekünk is. Nem a mi agyunkat akarják majd átmosni, erre már nem lesz szükség.
Na, akkor lehet dönteni, hogy most cuki vagy sem. Meg olyan kis karcsú…, na jó, kihez, mihez képest… Már nem kérdés, hogy neki kell felnőnie hozzám, vagy nekem lealacsonyodni hozzá. Most még mosolygunk rajta, csak nehogy nagyon gyorsan változás álljon be abban, hogy merre álljon a szánk széle!
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
