Na, én meg annyira belefeledkeztem a munkába, majdnem elfelejtettem „megünnepelni”.

Éljen május, elseje, éljen a párt! Oké, de melyik? „Mikor melyik” – mondja a „klasszikus”. Na, jó ne feledjük, hogy ez mindig az „állampárt” kiváltsága volt, hogy így dicsőítsük. Így volt ez a szociknál, meg most is. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy akkor nem úgy kellett mondani, hogy „éjjen”, hanem kihangsúlyoztuk, ahogy írjuk. „ÉLJEN!”

Most már „szabad” tudni, hogy akkor is volt több szervezet, (most nem a szakszervezetre gondolok) csak nem volt szabad „reklámozni”. Most se (nagyon) illik, viszont van egy dolog, amiért tudomásul kell venni, hogy „van máááááásik”, hogy egy újabb klasszikust idézzek. Ez azért fontos, mert egy alig több, mint egy éves pártra rá lehet fogni a már nem is annyira „legnagyobb”, – ezért mondjuk úgy „központi” – párt, elmúlt minimum három évnyi „hiányosságait”. Persze ez leginkább csak nekünk hiányzik, de azért jó tudni, hogy legalább náluk megvan. Mégis csak jó „srácok” vigyáznak rá. Befektetik pl. ingatlanba. Jó nagyba. Ez legalább értékálló.

Na, de térjünk „vissza a munka világába”, hogy legalább tőlük is idézzek valamit így harmadjára. Nehéz is annak, aki egyszer kiesett, ugyanis meg kell küzdenie az ukrán, filippínó, bangladesi „pályázókkal”. Csak akkor van „jó” esély, ha sikerül alájuk licitálni a fizetési igény megjelölésekor. Persze ez is csak akkor igaz, ha az egyre távolabbi keletről érkező „vendégmunkások” kisebb része még nem ismeri fel, hogy miképpen is lehetne mihamarabb tovább állni nyugatra.

Nekünk meg majd jöhet a „keleti nyitás” újabb fejezete. Mire is alapozom mindezt? (Egyik oldalról) megy a nagy tiltakozás Ukrajna EU-s csatlakozását illetően. (Most ennek sebességét szorítsuk egy kicsit háttérbe, hátha majd valamelyik „nép”-szavazással vagy konzultációval tisztul a kép.) Lényeg, hogy valószínűleg előbb-utóbb belépnek, ha már – rajtunk kívül – ekkora nagy az „egyetértés”. Már pedig akkor bizonyára fordul a kocka. Abból a szempontból biztosan, hogy a nálunk levő tőkeerős (vagy legalábbis kellő támogatottsággal bíró cégek) hogyan kaphatnak valami kis szeletkét az újjáépítés tortájából. Akkor ugyanis megjelennek majd az alvállalkozói „piramisjáték” alsó szintjei, ahol majd a sor végén esetleg „szót” kapnak a kisebb cégek. Azok munkavállalói pedig mehetnek majd dolgozni Ukrajnába. Látszólag „hülyén” hangzik, de ne felejtsük el, hogy egykoron ugyancsak „lükének” néztek volna, ha arra gondoltunk, hogy majd Romániába „járunk” dolgozni és bevásárolni. Most meg tessék… Annak ellenére, hogy már ők is EU tagok. Bár eurójuk még nincs. Viszont lassan a bolgároknak is lesz, és ha így haladunk, a románok ebben (is) megelőznek bennünket.

Na, ünnepeljünk végre, hiszen azért van ez a nap. Legalább azok, akiknek tényleg van – munkájuk. Ha már régen azt ünnepeltük, hogy végre van egy plusz szabadnapunk, és a „munkanap-áthelyezésnek” köszönhetően még egy. Mármint azoknak, akik nem akarnak dolgozni „dupla” pénzért. Mert ugye most megy a sakkozás. Valójában ugyanannyi napot kelljen dolgozni, csak nem mindegy, hogy melyik szombatot tegyük még hozzá. Azt, ami egyébként szabad lenne, vagy azt, amelyiket áthelyezik. „Normális” cégnél hagyják, hogy a „dolgozó” választhassa ki, hogyan jobb neki. Máshol meg a főnök mondja meg, hogy neki hogy jobb.

Persze van, aki meg azt mondja, hogy „Legyen minden jobb!” – csak hogy ki ne fogyjak a klasszikusokból. Jó-jó olyanok is vannak, aki bennük látják a „konkurenciát”, főleg hogy az „érintettek” meg nem hagyják, hogy „beleugassanak” az életükbe.

Most a négy nap alatt végre nyugodtan pihenhetünk, hiszen újabb fél évvel meghosszabbították a „háborús vészhelyzetet”, tehát nem fog változni semmi. Na, jó egy „kicsit”. Azok a boltok, amelyek eddig nem voltak érintettek az árrés-stop miatt, most ők is bekerülnek a kalapba.

Hiába no! Kell is a sokféle fejfedő a közelgő nagy kánikula ellen. Csak arra kell vigyázni, hogy nehogy nagy szemellenző legyen rajta, nehogy pont azt ne lássuk meg, amit egyébként is el akarnak tüntetni a szemünk elől. Nem feltétlenül a közpénzre gondolok, mert abból már nem sok maradt. De tudjuk a (még) hatalmon levők nagyon „fantáziadúsak”. Jó lenne, ha legalább ilyenkor pihennének, és ünnepelnék a munkát, amit elvégzünk helyettük!

Kép: chatgtp

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával