Nincs félrevezetés a címben – pl. kattintás vadászat miatt – hiszen a kép mindent elárul.
A nap margójára gyorsan le kell szögeznem, hogy a kezemben látható tárgy egy váza! Ennek természetesen története van, amelyet – más egyebek mellett – fontosnak tartok megosztani másokkal is.
Te is fenn vagy a TEMU-n? Ne szégyelld, én is, nem szoktam álszenteskedni. Ma már tudjuk, hogy másként kell tekinteni a kínaiakra. Igen, tudom, már unod, hogy emlegetem a korommal együtt járó összefüggéseket. Én még tanúja voltam a lengyel piacos korszaknak, így annak is, amikor „átértékelődött” kínaivá. Igen, már akkor is ferde szemmel néztünk rájuk, de ez az érzés legalább kölcsönös volt. Azóta, különösen hogy az üzleti modellek is átalakultak, egyre komolyabban kell venni őket! – minden szempontból.
Ha az ember feldob egy labdát, annak le kell esnie. Persze nem mindegy, hogy a földön pattan, vagy inkább elkapja, aki feldobta. Ez nem egy dakota közmondás, még csak nem is kínai, de utóbbinak azért van köze a felvezetéshez. Említettem, hogy nagy várakozással tekintettem a szombati nap elé, de a meglepetés akkor az igazi, ha az ember nem számít rá.
Volt bennem egy pici hiányérzet, amikor sétálgattunk a „China Brand 2025” kiállítói között. Arra számítottam, hogy majd felvonul a technológia csodavilága, robotok szolgálják fel az italt, és kötünk legalább valami pici üzletet. Nos, ezekből szinte semmi nem valósult meg, de ami a legkevésbé bántott, hogy a sörözést magunknak kellett megoldani. Nem ferde „szemmel” nézni, főnöki engedéllyel, a hivatalos rész után! Ééééés a nagy meglepetés előtt, mert ugye arra kellett inni. A látogatók ugyanis tombolajegyeket kaptak, aminek nagysága (pontosabban aprósága) miatt kicsit izgultunk, nehogy elvesszen. Arról is beszélgettünk a kiállítók közötti sétákon, hogy nem vagyunk túl szerencsések a nyereményjátékok terén, de az apróságoknak is nagyon tudunk örülni. Így értünk a körutunk végén a nagyszínpadhoz, ahol az első nyereménytárgy rögtön a kezemben kötött ki! Felhívom a figyelmet, hogy ez egy igencsak súlyos váza (eredeti kínai) és nem pedig köcsög, ami ezen a napon különös jelentőséggel bírhat egyesek negatív valóságában.
Persze nem lehet elmenni a sokkal többeket foglalkoztató Pride eseményei mellett sem, hiszen ez is benne volt a megidézett bejegyzés felütésében. Tőlem szokatlan módon egy kicsit többet néztem az M1 híradót az „átlagosnál”. Reggel is és este is. Nem „csalódtam”. Eközben néztem a „másik” hírcsatorna élő tudósításait. Csupán azért ez a kettősség, mert a „valóságban” akartam maradni. A VALÓSÁG pedig az, hogy olyasfajta párhuzamosságban élünk, amelyek vonalai tényleg csak a végtelenben fognak találkozni. Egyszerűen nem értem, hogy azokat a dolgokat, amelyeket az ember saját szemével lát (hall, érzékel minden más szervével) hogyan lehet ennyire másként láttatni. Tényleg lennének még olyanok ebben az országban, akik homokba dugott fejjel (hogy más nyílást ne emlegessek) hisznek annak, amit csak hallanak? Mert „Ö” azt mondta!
A szombati helyszíneknek vannak tanulságai. Kiállítótermen belül, és a szabadtéren egyaránt. A hétvégén többen, több dolgot átértékeltek. Ezt leírták, megvallották, szerintem nincs ebben (sem) szégyellni való. Még csak meg sem kell hazudtolni az embernek korábbi önmagát. Elég, ha olyanokat is meghall(gat), akiket egyébként nem szokott, még ha ez időnkét csatornaváltásba is kerül. Vagy egyszerűen szétnéz a világban. Az, hogy az ember alkalmazkodik valamihez, nem feltétlenül kell, hogy elkötelezettséget jelentsen. De ha valamiről tudomást sem akar szerezni, az attól még ott van. Kezelni pedig csak úgy lehet egy helyzetet, ha átlátja, vagy legalábbis megpróbálja. Az pedig még fordítóprogram nélkül is megértettem, amikor az „edénnyel” a kezemben megkérdezték. Are you the winner?
Kép: Saját (váza)
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
