Nem, ez a cikk nem az önfényezésről szól, arról az előző írásomban éppen eleget olvashattatok. Persze az önmegvalósítás itt is helyet kap, ezúttal azonban „hivatalos” formában. Az ARC kiállítás minden évben megújul. (Már amikor megtartják…) Profik és amatőrök tartanak görbe tükröt mindenki, sőt időnként inkább saját maguk elé. Ami a látványos részét illeti a dolognak, azok a bemutatott képek, illetve a rövid írások sorozata. Ami kevésbé „szembetűnő”, de lehet, hogy még inkább sokatmondó, az a gondolathullám, amit az alkotások váltanak ki az emberekből.

Ez egy őszinte „műfaj”, vallják azok is azok pályáznak, azok is akik bírálnak, de legfőképpen maguk a nézők. Közülük is persze csak azok, akik még elhiszik, hogy legalább a gondolati szabadság létezik.

Bármilyen körmönfontan fogalmazzák is meg a kiállítás témáját, a cél egyfajta hangulatjelentés a mindennapjainkról. Az én képemet idén sem válogatták be a téren felvonultatott alkotások közé, de úgy érzem, hogy mindenképpen közlésre érdemes. A gondolataim képes kifejezésével ritkán „örvendeztetem” meg a követőimet, időnként azért bennem is érlelődnek az ilyesfajta véleménynyilvánítási lehetőségek. Azzal azért tisztában vagyunk, hogy a környezetünk hatásait sokféleképpen éljük meg, illetve dolgozzuk fel. Ennek következményei még akkor is kiülnek az arcunkra, ha megpróbáljuk eltakarni. Sőt azt se próbáljuk meg palástolni, hogy a kedvünket „időnként” tudatosan próbálják befolyásolni. Nem feltétlenül gumibottal, mert ez így nagyon direkt-irányú lenne. A gazdasági illetve pszichológiai hadviselésnek egyre inkább jelentősége van. De utóbbiakat eléggé nehéz „képesíteni”. Nem véletlenül igyekeznek kihasználni azok, akiknek erre lehetőségük van. Sőt a „lovat” időnként (úgy kb. négyévente) mi adjuk alájuk…

Nem akarok én (nagyon) rosszindulatú lenni, de ha időnkét nem emlegetem az iróniát, már azt hiszik egyesek, hogy elfelejtettem. Bevallom, én már vártam, hogy mikor jön el az a pillanat plakát, ami valami ok miatt nem jelenhet meg (a nyilvánosság előtt). Nos, tavaly megérkezett, és erről az idén sem feledkeztek meg… Bevallom egy kicsit megrengette a hitemet ebben az egészben, amiről a kiállítás szól. Pedig jövőre is szeretnék pályázni, még ha nem is állítják ki a művemet.